Hazamenetel előtt teszteltette magát és pozitív lett

„Brünnbe jártam dolgozni az optikába, ami eleve egy klimatizált üzletközpontban volt. Az egyik este furán kezdtem érezni magam munka után. Mivel kint 40°C volt, benn meg 20°C, én azt hittem, csak a klíma teszi. Aztán éjjel nem tudtam elaludni, felment a lázam, de egy lázcsillapító segített rajtam, hogy el tudjak aludni. Aztán még ledolgoztam három tizenkettes műszakot, de még mindig furán éreztem magam” – kezdi története mesélését.

Úgy érezte magát, mint amikor lázas az ember és szédül is egyben, minden tagja fájt, fáradt volt és folyton csak aludni akart. Viszont egyáltalán nem köhögött.

„Pedig amikor a vírust „bezengték”, gondoltam is rá, ha elkapom, tuti, hogy nagyon fogok köhögni. Ha sima influenzám van, akkor is mindig nagyon sokáig köhögök… De nekem csak egy kis náthám volt. Aztán édesapámmal baleset történt, én meg rögtön haza akartam utazni… Úgy voltam vele, hogy inkább leteszteltetem magam, minthogy bárkinek is bármit haza vigyek” – folytatja Marcsi.

Ötödik napja érezte magát furán, amikor elment a tesztre. De az is kész művészet volt, mert a csehországi minisztériumból átirányították a biztosítóhoz, majd egy orvoshoz.

„Persze, nem akartak kivizsgálni, még tesztre sem akartak küldeni. Nagy nehezen elintéztem a közegészségüggyel, akik kiírták nekem az e-kérelmet a tesztelésre. A tesztelést követő napon egyébként már semmi bajom nem volt, szóval abban a hitben voltam, hogy ha hívnak, akkor negatív lesz az eredmény.”

Ezután a rossz hír közlője kérdezgette tőle, hogy milyen tüneteket tapasztal, és akkor jött rá, hogy nem érzi se az ízeket, se a szagokat.

„Várt a 14 nap karantén, be kellett jelentgetnem az embereket, akikkel találkoztam, hogy ők is mehessenek tesztelésre. Hála Istennek, mindenkinek negatív lett az eredménye, senkit se fertőztem meg. Pedig akkor még szobatársam is volt és ő is negatív lett” – folytatja történetét.

Másfél hétig nem érezte az ízeket, de azalatt is sok gyümölcsöt evett meg gyümölcsleveket ivott. Nem is csak a vitaminok miatt, hanem mert jóformán csak azoknak érezte valamennyire az ízét. Aztán alig várta, hogy hazajöhessen.

„Engem a sima influenza mindig ágynak dönt két hétre, ez meg úgy átment rajtam, hogy majdnem észre se vettem”

– zárta történetét Marcsi.