Grosschmid Katalin kamaszkori naplója
Az elmúlt év végén jelent meg Grosschmid Katalinnak, Márai Sándor húgának a kamaszkori naplója, amely a fiatal lány és családja mindennapjaiba enged betekintést. A kötetet Ötvös Anna történész, Márai-kutató állította össze.
Grosschmid Katalin (1904–1986) tizennegyedik születésnapjára, 1918. március 8-án kapta a naplót édesanyjától. A család, a barátok és ismerősök által Katónak vagy Katókának szólított fiatal lány két éven át, 1918-ban és 1919-ben gyakran és rendszeresen írt a naplóba. Ezután egyre ritkábbak a bejegyzések, a következő évben már alig veszi elő, egy évvel később pedig németországi és csehországi helységneveket sorol fel, amelyeket meglátogattak, valószínűleg azt tervezve, hogy ír az élményeiről, de erre nem került sor. 1922-ben csak egyszer veszi elő a naplót, amikor arról számol be, hogy Budapesten van, ott tanul, Zsüli néninél lakik és a rokonság nagyon kedvesen fogadta. Itt a napló megszakad, majd egy utolsó bejegyzés következik kilenc évvel később, 1931 októberében, amit – ekkor már feleségként és anyaként – kislányának, Zsuzsikának írt, aki akkor mondta ki első összefüggő mondatát.
– Olvasható, csak éppen nem javították ki a hibákat és nem szerkesztették meg a mai helyesírásnak megfelelően. Katóka tizennégy évesen kezdi írni, így vannak benne betűtévesztések, helyesírási hibák, ami teljesen rendben van ebben a korban, viszont az olvasó számára élvezhetetlen. Emellett én a jegyzetekkel sem voltam elégedett, sok mindenre nem derül fény, például, hogy ki rejtőzik egy-egy keresztnév vagy becenév mögött – magyarázta Ötvös Anna.
Később a Trianon Múzeum elkészítette az emlékkiállítás számára a napló hiteles másolatát, amely szintén a kassai kiállítás része lett.
Katóka lejegyezte a vele történt eseményeket, írt a barátairól, barátnőiről, arról, mit csináltak, hogyan szórakoztak, hova mentek kirándulni. Vannak benne napi aktualitások és időnként a történelem is „beköszön”, hisz a bejegyzések 1918–1919 viharos időszakában születnek. Persze úgy, ahogy azt egy 14-15 éves lány érzékelte, hallotta a szüleitől, az ismerősöktől. Vannak olyan események, amelyeket leír, amelyekről eddig nem tudtunk, mert a napi sajtóban a cenzúra miatt nem jelenhettek meg, de akadnak olyanok is, amelyek nagy visszhangot keltettek, ő mégsem említi őket. Ilyen például a kassai honvédszobor ledöntése 1919 márciusában, ami halálos áldozatokkal járó tiltakozásba torkollott. Azokban a napokban Katóka nem írt a naplójába.
A napló érdekessége, hogy Katóka ragasztott bele fényképeket, képeslapokat, a barátnőitől kapott, saját kezűleg készített húsvéti lapot, szentképet vagy szárított rózsát. A fotók egyikén Naményi Ilona, Icu, a „legkedvesebb barátnő” látható, de van több csoportkép is, baráti összejövetel résztvevőit vagy tenisztársaságot ábrázolók, amelyek azért is értékesek, mert Katóka mindenkit megnevez.
Végezetül Ötvös Anna lapunknak elmondta, a napló feldolgozásakor és a kutatás során igazából a kíváncsiság hajtotta, ami egy történésznek talán nem felróható.
A tervei kapcsán Ötvös Anna elárulta, szeretne visszatérni eredeti témájához, Lolához, Márai Sándor feleségéhez. A Lola könyvében 1926-ig dolgozta fel az életét, a család történetét, és az olvasók, illetve az emlékkiállítás látogatóinak visszajelzései alapján az emberek kíváncsiak a további sorsára is. Igaz, időközben megjelentek a naplói, de nehéz olvasmányról van szó, amelyen nem mindenki tudja átrágni magát.
– Úgy érzem, eljött az idő, hogy tovább foglalkozzam vele, feltárjam a későbbi évek eseményeit egészen a haláláig, és mindezt olvasmányos formába öntsem. Talán nem is abból a szempontból, hogy kinek volt a felesége, hanem hogy ki volt ő. Ki volt Matzner Ilona, Lola, mint ember, nő, feleség, anya, milyen volt a személyisége és az élete.
