Emlékművet kap Pozsonyban a bársonyos forradalom
Az emlékműre két erőteljes üzenet kerül fel – a tüntető tömeg lábnyomainak lenyomata és az 1989. november felirat. Bár a kezdeményezés már évekkel ezelőtt megszületett, az engedélyt az emlékmű felállítására csak idén szeptember végén adták meg. A kezdeményezők november 17-én, a forradalom 36. évfordulója alkalmából avatják fel a nyilvánosság előtt.
– Az emlékmű nem csak az erőszakmentes polgári ellenállásra kíván emlékeztetni bennünket, amely annak idején sikeresen megtörte a hatalom arroganciáját. Az igazság, a polgári bátorság és a demokratikus értékek erejét is hangsúlyozni kívánja, amelyeket ma is védelmeznünk kell – fogalmazott az emlékműállítás kapcsán Pozsony főpolgármestere, Matúš Vallo.
Bár a pozsonyi forradalom ikonikus helyszíne főként a Szlovák Nemzeti Felkelés tere, az emlékművet olyan helyen állítják fel, amely 1989 novemberében a nyilvános összejövetelek egy másik fontos helyszíne volt, és szorosan kapcsolódik a diákmozgalomhoz.
A Nemzeti Emlékezet Hivatalának Szabadságtalanság Korszakát Kutató Központjának igazgatója, Radoslav Ragač történész szerint az emlékműnek a Szabadság téren történő felállítása a demokrácia totalitárius hatalom felett aratott győzelmének szimbolikus gesztusa is lesz. A mai Szabadság teret a szocialista rendszer idején Klement Gottwaldról, Csehszlovákia Kommunista Pártjának elnökéről nevezték el, aki 1948-tól 1953-ban bekövetkezett haláláig Csehszlovákia köztársasági elnöke is volt, és Sztálin mintájára sztálinista alkotmányt és kormányzati módszert erőszakolt az országra. A történész szerint nem utolsósorban azért is esett a választás a Szabadság térre, mert eredetileg, 1980-tól Klement Gottwald szobra állt ott. Egy monumentális, betonból készült szoborcsoport – Klement Gottwald a munkások körében, Bártfay Tibor és Karol Lacko alkotása. Mivel azonban az embereknek 1989 után elegük lett a különféle szimbólumokból és emlékművekből, amelyek a kommunizmus korszakára emlékeztették őket, kommunistaellenes feliratokkal látták el, átfestették, majd egy időben le is takarták, míg végül 1990 novemberében egyetlen robbantással a „szellemi szabadság” reményében eltávolították az egykori hatalmasságokra emlékeztető szobrot a Szabadság térről.
Az emlékművet egy monumentális talapzatként építik meg, és annak a magasított virágtartónak a helyén helyezik el, amelynek célja annak idején az emberek szabad mozgásának megakadályozása volt a kormányhivatallal szemben. A cipőtalpöntvények hitelesen emlékeztetnek azokra a tiltakozásokra, amelyek hasonló lábnyomokat hagytak a néhai Gottwald tér valamennyi magasított virágtartóján.
A nyertes pályamű terve egy nyilvános pályázaton született, szerzői Braňo Lackovič, Emanuel Zatlukaj és Jakub Trajter, akik pályamunkájukat a polgári ellenállás egyetemes szimbólumát képező tüntető tömeg lépteinek motívumára alapozták, amely nem hátrált meg, de nem is süllyedt erőszakos bosszúba, ennek köszönhetően kapta a forradalom a „bársonyos” jelzőt.
Üröm az ünnep örömében, hogy az idei november 17-ét már nem ünnepelhetik munkaszüneti napon az emberek. Egy nagyon kis kapu azért marad: néhány vállalat, iskola vagy intézmény saját döntése alapján meghagyhatja ezt a napot munkaszüneti napnak. A bársonyos forradalom rovására történt konszolidációs döntést nem mindenki fogadta kitörő örömmel, sokan úgy vélik, ez a döntés összhangban van a jelenlegi kormánykoalíció jellegével, ha úgy tetszik: karakterével.
Az emlékművet a főváros a Szlovák Takarékpénztár Alapítvánnyal közösen finanszírozza egy polgári kezdeményezésnek köszönhetően.
Megjelent a Magyar7 2025/46. számában.
