Washingtoni csúcs, Muszlim trendek, Gundel unokák – megjelent a MAGYAR7 46. száma

Kínos nézni azt az igyekezetet, amivel próbálják kisebbíteni a magyar miniszterelnök érdemeit, aláásni azt a morális és emberi kreditet, amivel Orbán Viktor rendelkezik. Mert úgymond megírta a Reuters, amely fehér házi „forrásra” hivatkozott, írja lapunk főmunkatársa a Történelmi párhuzamok című vezércikkében. Kövesdi Károly emlékeztet, „az utóbbi százötven évben csak egyszer ért el ekkora sikert magyar politikus Amerikában. Világos után Kossuth Lajost fogadták hősként, ám az az ünneplés és diadalút a vérbe fojtott szabadságharcnak, a magyar nép hősisességének szólt. Ezúttal nem a sajnálkozás és az együttérzés játszott főszerepet, hanem a közös, nyugati civilizációs értékrend gyakorlati védelme”.

Mit hozott Orbán Viktor Washingtonból? Kiss Rajmund, az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője válaszolt Kolek Zsolt kérdésére, s egyben felhívta a figyelmet, hogy Donald Trump beiktatása óta a magyar–amerikai politikai, diplomáciai kapcsolatok érzékelhetően javultak.

A napon, amikor New York szavazópolgárai abszolút többséggel az amerikai–ugandai kettős állampolgárságú, anticionista és magát demokratikus szocialistaként meghatározó, indiai muzulmán Zohran Mamdanit választotta meg plgármesterévé, Németországban Alexander Dobrint szövetségi belügyminiszter éppen betiltotta a Muslim Interaktiv nevű iszlamista egyesületet, és vizsgálatot indított a Generation Islam és a Realität Islam szervezet ellen. Változnak a trendek, írja külpolitikai jegyzetében N. Gyurkovits Róza.

Legio Patria Nostra a címe nagyinterjúnknak, hiszen a legionáriusok valóban a légióban találnak új hazára. Makki Lajos, aki most már francia állampolgárként Ludovic Maquet, egy ifjúkori botlás következményeként tizenkilenc évet szolgált a Francia Idegenlégió kötelékében. Szolgálati idejét szinte megszakítás nélkül harcoló századnál töltötte, ejtőernyős–mesterlövészként. Tapasztalatairól könyvet írt, Ludo, egy hontalan idegenlégiós címmel, amelyben kendőzetlenül elmondja börtönbüntetése körülményeit is. Ezt követte nemrég megjelent Amikor a lőpor beszélni kezd című második kötete. Somogyi Szilárd beszélgetett vele.

Válts magasabb fokozatra! Ez volt a jelmondata a Felvidéki Vállalkozói Expónak, amelynek már nyolcadik alkalommal adott otthont a MOL Aréna. Tóth Tünde cikkéből az is kiderül, hogy az Expo már nemcsak szakmai kiállítás, hanem a felvidéki magyar gazdasági élet egyik legfontosabb találkozási pontja.

„Szeretetország” és a felvidéki magyarok. Kövesdi Károly arról ír, hogy a Denník N leányvállalata, a Napunk nemrég kalapozni kezdett. Ahogy a kiadó írja (magyarul és szlovákul), 20 000 eurót szeretnének összekoldulni egy könyv kiadására, amelynek vélhetően az lesz a címe (legalábbis a beharangozó szerint): „Tizenhat évem Orbán Viktorral”. A kiadó persze megpróbálja elfogadható köntösbe bújtatni célját, a magyar országgyűlési választásokba való leplezetlen beavatkozást, és szerényen közli: „Ha elég támogatónk lesz, könyvet írunk az Orbán-rendszerről, amelyben ismert és hétköznapi emberek beszélnek arról, hogyan változtatta meg életüket a rezsim.”

 „Mindenik embernek a lelkében dal van…” Babits Mihály verssorával idézzük fel a Csemadok losonci szervezete 25 éve alakult Serly női kamarakórusának a történetét. Losoncon a magyar énekkari kultúra több mint 160 éves múltra tekint vissza, írja Hahnné Duray Éva.

Latinovits, Bujtor, Frenreisz, a legendás Gundel unokák történetéről is olvashatnak lapunkban. Zsebik Idikó gazdagon illusztrált cikkéből sokat megtudhatnak a családról.

Fülöp Antal Zsánerképek Brüsszelről és Macondóról címmel írt jegyzetét a Leporolt históriák rovatunk követi, amelyben Gogol magyar nevelőjéről, Orlay Jánosról ír Lacza Tihamér.

Idén lesz 85 éve, hogy Somorján felavatták a „felszabadulási” emlékművet. Az 1938-as visszacsatolást elődeink ugyanis felszabadulásnak élték meg. Az 1940. november elején lezajlott ünnepséggel egy alig több mint fél évszázados történet kezdődött, amelynek pontos feltérképezésében a vágsellyei levéltár volt Kopasz László történész segítségére. A történet első részét A szárnyaszegett somorjai turulmadár címmel lapunk Múltunk rovatban találják.

Tájaink első cikkét Nagy-Miskó Ildikó írta azzal a címmel, hogy Állami konszolidáció – hiányzó ováció. Valóban nem fogadták kitörő örömmel az önkormányzatok az újabb megszorításokat. De, hogy mit tehetnek ebben a helyzetben, munkatársunk polgármesterekkel beszélgetett.

Emlékművet kap Pozsonyban a bársonyos forradalom, amelyre két erőteljes üzenet kerül: a tüntető tömeg lábnyomainak lenyomata és az 1989. november felirat. Bár a kezdeményezés már évekkel ezelőtt megszületett, az engedélyt az emlékmű felállítására csak idén szeptember végén adták meg. A kezdeményezők november 17-én, a forradalom 36. évfordulója alkalmából avatják fel a nyilvánosság előtt.

Új betűszót kell megtanulnunk: SZMÖT. Ez a Szlovákiai Magyar Önkormányzatok Társulása, amely létrehozását a specifikus magyar önkormányzati gondok kényszerítették ki. Közös erővel és összefogással azonban segíteni tudják egymás munkáját és felsőbb szinten is képesek hallatni a hangjukat. Szomolai Andrea: Szövetségben az önkormányzatokért.

Immár 57. alkalommal rendezte meg a Csemadok Kassai Városi Választmánya a Kazinczy Napokat, amelynek központi témája azúttal a két- és többnyelvűség volt. Ez a rendezvény évről évre bizonyítja, hogy a magyar nyelv és kultúra élő erő, amely összeköt bennünket, múltunkkal, egymással és a jövő nemzedékeivel. Fábián Gergely: Az anyanyelv nemzetmegtartó erő.

Mit rejt a győri levéltár Dunaszerdahelyről? A címben foglaltakról tartott fotódokumentációs előadást Áldozó István, Győr Város Levéltárának főlevéltárosa a Csallóközi Múzeumban, a Pázmaneum Társulás és a múzeum szervezésében. Az eseményről Lacza Gergely tudósított.

Az utolsó zselízi grófnő, Ernestine Coudenhove Breunner emléke él a közösségben, írja Kaszmán Zoltán, majd Virsinszky Tamás Üdvözlet Rimaszombatból című beszámolójából megtudhatjuk, hogy A Gömör-Kishonti Múzeum év végéig meghosszabbította az Üdvözlet Rimaszombatból című tárlatát, amelyet nemrégiben a Magyar Múzeumi Egyesület dicsérő oklevéllel ismert el az Év Kiállítása 2025 díjátadón.

 És még egy kiállításról, mégpedig a Quo vadis? – Merre tartunk? címűről Agócs Szvorák Emese írt, amely Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége, a pozsonyi Liszt Intézet és az Adela Art Gallery közös szervezésében nyílt meg Magyarország Besztercebányai Alkonzulátusán.

Táncórán voltam a párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskolában, ahol a dráma mellett a tánc a legfiatalabb tagozat. 1996-ban indult, amikor még maga Tóth Enikő, jelenlegi tanárnő is diák volt. Tavaly két hatalmas tánchelyiséget alakítottak ki az Ady utca 2-ben, ahol minden feltétel adott a modern táncoktatáshoz, írja Ritmus a zenében és az összetartozásban című riportjában Bokor Klára.

A magyar nyelv hete Csemadok-rendezvény alkalmából olvashatják lapunkban az idei üzenet szerzőjének, a József Attila-díjas költőnek, írónak, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának, Tóth Lászlónak a gondolatait.

Barátunk-e a mesterséges intelligencia? Teszi fel a kérdést a tudós, Domonkos Andor, és meg is válaszolja: eszközként tekintsünk rá. Nem barátunk, nem is ellenségünk.

A világ legnagyobb buddhista templomépülete manapság egy iszlám országban található. A templom a kilencedik században épült, amikor ez a régió még buddhista terület volt. Borobodur a címe Varga Róbert cikkének a Barangolóban.

Kacsamell fügés rizottóval és áfonyamártással, ez Fekete Norbert kínálata.

Vas Gyula egy igazi tereplegendát, a Jeep Wrangler 4xe Rubicon villamosított változatát tesztelte.

A Szurkolóban a vb-selejtezőkről írt Mátis Rudolf, Babos Tímea sikereiről olvashatnak Rajkovics Péter cikkeiben, végül Papp Lajos óriási rúgásáról ír Kocur László.

A hátlapon Berzevice településről, szülöttjéről, Berzeviczy Albertről olvashatnak, aki mintegy három évtizeden keresztül állt a Magyar Tudományos Akadémia élén.

Közéleti hetilapunkban természetesen megtalálják a keresztrejtvényt és a részletes műsort is. Keresse, olvassa lapunkat, de legjobb, ha megrendeli.