Dunaszerdahelyi származású világutazó – karanténban
Simon Alex dunaszerdahelyi származású fiatalember számos gyönyörű helyre jutott már el egy szál hátizsákkal, pusztán a kitartásának és az utazás iránti vágyának köszönhetően. Szezonális munkával gyűjti a pénzt az utazásaihoz, így gyakran dolgozik a vendéglátásban. Ezekben a nehéz időkben számára is lezárult a határ.
Téged világutazóként tartanak számon, hiszen már több mint 40 országban jártál. Mi volt az ösztönző erő, amely útnak indított?
A sorsdöntő fordulatra hét éve került sor. Befejeztem a főiskolát, ezzel együtt a profi kézilabdázást a szülővárosomban. Mivel hirtelen szabad lettem, mint a madár, nekivágtam a nagyvilágnak. Talán a szabadságérzet indított útnak. Szerettem volna mindent bepótolni, és minél több dolgot látni. Végül úgy megtetszett ez az életstílus, hogy már azon jár az agyam, hogyan fogok egyszer ebből az álomból kiszállni és normális életet élni.
Hogyan választasz úti célt?
Többnyire a szívemre hallgatok. Vonz a napsütés, a pálmafák, az érintetlen tengerpart, a dzsungel, a különböző kultúrák. De talán a legfontosabb szempont, hogy az úti cél energiával töltsön fel, és lehetőleg érzelmeket váltson ki belőlem. Például örömkönnyeket.
Melyik élményed volt rád igazán nagy hatással?
Nagyon sok volt, de talán az Amazonas menti őserdőben töltött pár nap volt az, ami ráébresztett, mennyire szép az élet, a minket körülvevő világ, és mennyire szerencsések vagyunk, hogy megvan mindenünk, ellentétben azokkal az emberekkel, akiknek nincs kézzelfogható vagyonuk. Érdekes módon internet és autók nélkül is boldogabbak, mint mi.
Hogyan hatnak rád más kultúrák?
Ha megtetszik valami, azt magammal hozom, és nem érdekel, mit gondolnak mások. Például rengeteg furcsa ruhám van, amelyeket ha itthon, Dunaszerdahelyen felveszek, megbámulnak az utcán, mivel látják, hogy ez a pasi valami más világból jött.
Mi az, amit sohasem hagysz ki egy utazás során? Fontos dolgok, amelyeket nem szabad elfelejtened berakni a hátizsákba, vagy a kötelező helyek bejárása egy-egy úti cél során.
A nevezetességeket és a helyi konyhát sosem szabad kihagyni! Imádom végigkóstolni az országok különlegességeit. Mindig van nálam extra telefon, töltő, készpénz, ha netán valami történne.
Szoktál munkát vállalni külföldön? Kipróbáltad már az önkénteskedést is?
Ha nyaralok, akkor nincs meló! Az önkénteskedést sem próbáltam, de soha nem tudhatom, mit hoz a sors.
Videóblogokat készítesz. A legutóbbi videód kissé letaglózó volt, ugyanis Tirolban ragadtál, Ischgl településen, amely az egyik legjelentősebb síközpont, s ahol szintén felütötte a fejét a koronavírus. Hogyan kezelték az ottaniak a rendkívüli helyzetet?
Az én videóim a jókedvről szólnak, és az igazat megvallva, nem is akartam a járványtémával foglalkozni. Csak azért csináltam, mert az ismerőseim írtak, készítsek egy vlogot a koronavírussal kapcsolatban. Ami a Tirolban kitört botrányt illeti, a helyiek kicsit későn kapcsoltak, vagy inkább mondjuk úgy, hogy mindenki küzdött a végsőkig. A szállodatulajdonosok tudták, hogy ha korán véget ér a szezon, akkor valószínűleg jó ideig ide turista be nem teszi a lábát. Szóval próbálták a maximumot kihozni a helyzetből.
Te is megkaptad a fertőzést. Még mindig érzed a betegséget, vagy szerinted már elmúlt a veszély? Tünetmentes vagy?
Az egyik videómban említettem, hogy másfél hétig szenvedtem; öt napig lázam volt, legyengültem, a bordáim környéke fájt. Az összes ismerősöm tesztje pozitív volt. Ezalatt eszembe sem jutott volna vlogolni, komolyabb problémáim voltak. Mint arról beszámoltam, annyi ember volt itt fertőzött, hogy hozzánk már ki sem jöttek a mentők. Ami a tünetmentességet illeti: már jól vagyok, de azért nem bánnám, ha letesztelnének, mielőtt hazamegyek. Nagy valószínűséggel előbb a bősi karanténközpontban kötök ki.
Mihez kezdesz, ha végre hazaérsz?
A koronavírusnak köszönhetően munkanélküli lettem – ugyanis Ischglben egy bárban dolgoztam –, és ugyebár az elbocsátások időszakát éljük. Szerintem most nem sok eséllyel indulok, ami a munkakeresést illeti. Marad a szabadúszó életmód otthonról. Végre van időm a YouTube-csatornámmal foglalkozni, egy új stúdió is alakulóban van, továbbá rengeteg felkérést kapok, ami az animációkat és a videókat illeti. Szóval unatkozni biztosan nem fogok.
Szerinted milyen óvintézkedéseket kellene még bevetni a vírus ellen, például otthon, a háztartásokban?
Maradjon mindenki otthon.
Mit üzensz a szlovákiai magyaroknak, és azoknak, akik szintén szeretnek utazni, és most a négy fal közé szorultak?
Türelmesnek kell lennünk. Ez most a pihenés időszaka, s hogy ráébredjünk a család nyújtotta apró csodákra. A minap láttam egy videót Mykonos szigetéről. A videóból csak úgy áramlott az energia: a tengerzúgás, a poharak koccanása, a naplemente, a háttérzene és a jó hangulat – a nevetés mint ,,háttérzene”. Tudom, ez a hely egy darabig elérhetetlennek tűnik, de remélem, hamarosan arról a tengerpartról töltöm fel az irigylésre méltó Insta-sztorikat. Addig meg marad a régi fényképek nézegetése otthon, családi körben.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/14. számában)
