Csernobil árnyékában – Nagymagyari történet

„Bár a szovjet vezetés próbálta eltitkolni a katasztrófát, de rövid időn belül, elsőként Svédországban kezdtek radioaktív felhőket észlelni, amelyek a Szovjetunió irányából érkeztek. Ettől kezdve már nem lehetett sokáig eltussolni a baleset tényét” – olvasható a Wikipédián.

A Kárpátoknak hála, Magyarország, Szlovákia és Erdély területére jelentősen kisebb mennyiségű sugárszennyezés jutott, mint Lengyelország vagy Románia Kárpátokon túli területére. Ausztria viszont hatalmas dózist kapott és május elsejére, a munka ünnepére a levegőben lévő szennyező részecskék beúsztak Szlovákia és Magyarország belső területei fölé is. A csehszlovák vezetés bár tudott a katasztrófáról, mégis jó ötletnek találta abban az éveben is megtartani a május elsejei tömegfelvonulásokat.

Leffler Lajos, dr. Kvarda József HNB-elnök, dr. Dudás Kálmán JNB-elnök

Fotó: Kvarda József archívuma

A nagymagyari Helyi Nemzeti Bizottságon (HNB) (az 1989 előtti helyi önkormányzat megnevezése – a szerk. megj.) 1986. május 5-én, hétfőn, a helyi képviselők tanácskozásán megjelent a nagymagyari Dudás Kálmán is, aki a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság elnöki tisztét töltötte be. Dudás hisztériakeltésnek nevezte a Csernobilben történt eseményekről szóló híreket. „Mindenekelőtt antikommunista, szovjetellenes, a nemzetközi kapcsolatok megzavarására irányuló törekvés ez, a Szovjetunió és a többi szocialista ország rágalmazása, amire jó bármilyen alkalom, még egy természeti katasztrófa is” – olvasható a kommunista párt lapjaként megjelent Új Szó 1986. május 4-ei számában. Ehhez a központi szöveghez kellett igazodniuk mindazon elvtársaknak, akik ezekben az időkben megnyilvánultak a nép előtt, s így tett a járási nemzeti bizottsági elnök is, aki nyilvánvalóan tisztában volt a valós helyzettel, de az igazságot szándékosan elhallgatta a polgárok előtt. Akkor semmiféle intézkedést sem foganatosítottak a központi pártszervek (Csehszlovákiában 1989-ig gyakorlatilag párturalom volt – a szerk. megj.), sem az ország kormánya. Semmiféle utasítást, eligazítást nem adtak az embereknek, sem egészségügyit, sem egyéb, szervezésit sem.

A nagymagyari helyi nemzeti bizottsági ötesztendős elnökségem alatt (1981–1986) két alkalommal is körzeti szintű honvédelmi és polgári védelemi gyakorlatra került sor községünkben, de az illetékesek sohasem beszéltek vagy utaltak arra, hogy a nagymagyari helyi nemzeti bizottság hivatalában létezik egy Geiger-Müller rendszerű, radioaktív sugárzásmérő készülék, amely az elnöki iroda egyik szekrényében van elrejtve. Ezt a készüléket senki sem bolygatta, még gyakorlatozás idején sem.

Vasárnap, 1986. május 11-én délelőtt a hátsó ajtón át bementem a hivatal épületébe, s az elnöki irodában bekapcsoltam ezt a furcsa szerkezetet, bár erre korábban sohasem volt késztetésem. A készülék szirénázó hangot adott ki, ami pillanatnyi zavartságot keltett bennem, ugyanis ezt a mérőműszert nem lehetett csak úgy egyszerűen kikapcsolni. Körbejártam az épületet és megbizonyosodtam arról, hogy az irodaház környékére nem hallatszott ki ez a szirénázó hang. Egy idő után a készülék elhallgatott, de tisztában voltam azzal, hogy a korábbi hangjelzés mit jelent. Felhívtam a korábbi HNB titkárt, aki hosszabb ideig töltötte be ezt a posztot, de nem tudott tanácsot adni.

A felettesekhez nem fordulhattam, ugyanis durván megszegtem volna azokat az „előírásokat”, amelyek a szocialista hon- és polgári védelemmel voltak kapcsolatosak. „Informális módon” próbáltam ezzel az üggyel foglalkozni, de az ijedelem olyan nagy mértékű volt, hogy senkit sem lehetett komolyabban beavatni ebbe a dologba, mert az emberek nem akartak semmiféle bonyodalomba keveredni.

Valószínűleg tartom, hogy a Geiger-Müller sugárzásmérőt a telefonhálózaton keresztül is figyelhették és regisztrálhatták, erről természetesen hivatalosan semmiféle tájékoztatást nem kaptam soha, de ekkor már voltak sejtéseim azzal kapcsolatban, hogy az elöljárói poszt hamarosan meg is szűnhet számomra. Ez nagyon rövid időn belül be is következett, mégpedig az 1986-os általános helyi választások eredményeképpen, mert talán éppen az ilyen „nem egyeztetett akcióim” miatt a továbbiakban a felsőbb szervek már nem javasoltak a nagymagyari HNB elnöki posztjára.

Kvarda József kulturológus

Megjelent a MAGYAR7 18. számában.

Lapajánló