Betűbe zárva – Egy Márai-napló nyomában
Nemrég jelent meg Betűbe zárva címmel Márai Ilona naplója. A kézirat egy részét Ötvös Anna Kassán élő történész, Márai-kutató dolgozta fel, illetve ő rendezte sajtó alá és látta el jegyzetekkel az anyagot. Vele beszélgettünk a két vaskos kötetről, amely sok érdekességet tár fel Márai Sándor és felesége életéről.
Márai Ilona, Lola naplóiba tekinthetnek bele az olvasók. Ezek a naplófüzetek Márai Sándor hagyatékának részeként 1997-ben kerültek haza Amerikából Budapestre, a Petőfi Irodalmi Múzeumba (PIM). Nem voltak elérhetők sem a kutatók, sem a hétköznapi olvasók számára.
A Lola könyve sikere (Bp., Helikon, 2017) bizonyította, hogy van érdeklődés Márai Sándor felesége iránt, és a Helikon Kiadó felkérte Mészáros Tibort, a Márai-hagyaték kezelőjét a Petőfi Irodalmi Múzeumban és engem, hogy dolgozzuk fel a naplót, gépeljük be a 296 kézzel írott füzetet. Ennek eredményeként 2000 oldalnyi gépirat született, amit Nagy Zsejke válogatott és szerkesztett, hogy olvasóbarát legyen. Lola ugyanis a naplót magának írta, gyakran ismétlődnek benne témák, mint mondjuk az időjárás, ami unalmas lehet az olvasó számára. Szerintem nagyon jól sikerült a válogatás, s így betördelve 1700 oldalon jelent meg a napló, ami körülbelül a fele az eredeti anyagnak. A sajtó alá rendezést rám bízta a kiadó, és több mint egy évig foglalkoztam vele. Jegyzetekkel láttam el a szöveget, hogy az olvasó számára segítséget nyújtsunk eligazodni Máraiék világában.
A könyv, szinte napra lebontva, pontos képet ad arról, hogyan élt 1948 és 1979 között a Márai család, Sándor, Lola és János, a nevelt fiuk. Ez közös éveik leghitelesebb forrása.
Lola 1948 előtt is írt naplót, de az elveszett. Honnan tudhatunk erről egyáltalán?
Magából a naplóból, ugyanis Lola többször megjegyzi, hogy a régi naplói Budapesten maradtak, egy barátnőjénél helyezte őket letétbe. Az emigrációba, illetve egy utazásra az ember csak a legfontosabb dolgokat viszi. Amikor 1948. augusztus 30-án elindultak Svájcba, nem tudták pontosan, hol fognak kikötni, a háromhetes svájci meghívás után hová mennek tovább, mennyi ideig fognak külföldön élni. Márai Sándor és Lola is leírja, hogy 18 bőröndnyi személyes dolgot pakoltak be. Ebbe Lola beletette az utolsó naplót, de az addig írottakat Budapesten hagyta.
Lola egyszer-kétszer megjegyzi, hogy már a 20-as éveiben is írt, ennek alapján én körülbelül a párizsi időszakukra datálom naplóírásának kezdetét. E naplók sorsa sajnos ismeretlen, nem tudjuk, léteznek-e még.
A naplóban az egyes személyek sokszor csak becenevükön szerepelnek. Nehéz volt azonosítani őket?
Lola beceneveket használ, úgy nevezi az embereket, ahogy egymás között hívták a családtagokat, barátokat, ismerősöket. Ezeket meg kellett fejtenem, ami nagyon izgalmas munka volt. Nyomozás, melynek eredményeire sokszor magam is rácsodálkoztam. Nagyon sok mindenre fény derül a múltjukból. Ez egyfajta visszaigazolás is számomra, hogy amit én sötétben tapogatózva, pár éven keresztül kutattam Loláról és a családjáról, amit összeállítottam a levéltári és könyvtári anyagokból, abban nem csináltam hibát, mert sokszor ő maga is leírja a naplóban. Ez fantasztikus érzés volt.
Van olyan bejegyzés, amit kutatóként különösen fontosnak, személy szerint érdekesnek tart, ami valamilyen okból megragadta a figyelmét?
Tulajdonképp az összes bejegyzés ilyen. Nehezen tudnék kiemelni egy-egy dolgot, mert nekem végig nagyon fontos ez a szöveg. Amikor újraolvasom – és gyakran belenézek –, akkor mindig rácsodálkozom, hogy mi mindenről írt Lola. Annyira gazdag és sokrétű, hogy igazából nem is tudom meghatározni, kit fog érdekelni a napló, mert mindenki megtalálja benne azt, ami számára érdekes. Kassai kutatóként legjobban azt élveztem, amikor Lola a múltba néz, visszaemlékezik.
Persze az is nagyon érdekes, hogyan éltek a jelenben, mert abból kapunk egy képet arról, hogy milyen volt az élet New Yorkban az ötvenes években vagy Olaszországban a hetvenes években. Olyan dolgokat is megtudhatunk, amit a történelemkönyvekből nem.
Mennyire gyakoriak a kassai visszaemlékezések? Visszavágyott-e Lola Kassára?
Igen. Ők nagyon magányosan éltek az emigrációban. Elindultak a nagyvilágba új otthont keresni, de az otthon már csak az emlékeikben létezett. Ezek a visszaemlékezések nagyon erősek és meghatóak, mert mindent itt hagytak, Kassán, illetve Budapesten. Márai Sándor íróként nagyon nehezen élt az idegen nyelvű környezetben.
Nekik a haza maga a magyar kultúra volt, az olvasóközönség, az a cinkosság, amiről Márai is gyakran ír, az összekacsintás, a közös nyelv, amikor félszavakból is megértik egymást az emberek.
Ezt ők a családdal és a barátokkal együtt mind elhagyták. Lola gyakran visszaemlékezik, nosztalgiázik, és nagyon sokszor álmodik a múltjáról, s ehhez megjegyzéseket fűz.
Miért szerepel a szerző Ilonaként, nem pedig Lolaként, ahogy talán többen ismerik?
Ez az én ötletem volt. Úgy gondoltam, a becézett névváltozat, a Lola a barátoké és a családtagoké volt. A hivatalos neve Ilona, és ő nagyon szerette a nevét. A naplóban is mindig megjegyzi, hogy augusztus 18-án névnapja van, és ő ünnepelt aznap. Az útlevelében is Ilonaként szerepelt, a hivatalos kapcsolatokban ezt a nevet használta, és ha a férjének írt, amikor ő elutazott, a levelet Lolaként írta alá, de a feladóhoz azt írta, Ilona.
A napló kiadásával, gondolom, nem ért véget a munka. Mivel foglalkozik jelenleg?
Egyelőre várom, hogy olvasói legyenek a naplónak, hisz nemrégen jelent meg, valószínűleg még kevesen olvasták végig az 1700 oldalt. A hagyatékban, ami Lolát illeti, csak a naplói szerepelnek, kéziratban tőle más nem maradt.
A Márai Sándor Emlékkiállítás számára szeretnénk elkészíteni Márai Sándor és családja családfáját, a Grosschmid ágat, a Ratkovszky ágat, a Radványi ágat is, ezen is dolgozom pillanatnyilag.
Szeretnék még foglalkozni Márai Sándor édesapjával, Grosschmid Gézával, mert most lesz születésének 150. évfordulója. Emellett előkerült Márai Sándor húgának kislánykori, 1918 és 1922 között írt naplója, már dolgoztam a szöveggel, próbálom megfejteni a kapcsolatrendszerüket a naplón keresztül. És még mindig ott van a terveim között Márai Sándor és kamaszkori barátjának, Mihályi Ödönnek a levelezése, amely egy nagyon érdekes levélgyűjtemény a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ez újabb információkat ad nekünk az író fiatalkoráról.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/28. számában.
