Bauer Ildikó: Minden komárominak hálás vagyok, aki megosztja velem a gondjait
Komárom gazdag város, a kulturális és az emberi lehetőségek tekintetében egyaránt – állítja Bauer Ildikó. A Szövetség komáromi polgármester-jelöltje szerint a városvezetés szolgálat, és ebben nem szabad eltévedni, hiszen a célokat a komáromiak szabják, a polgármester csak követi azokat.
Nem könnyű feladatra vállalkozik: Komárom szimbolikus város a felvidéki magyarok számára, ahol a hivatalban lévő polgármesterrel kell megmérkőznie. Mi motiválja, miért vállalta a jelölést?
Egy ilyen jelölést nem lehet visszautasítani. Gondoljon bele: férjemmel itt teremtettünk otthont, itt szeretnénk leélni az életünket.
Nagyszerű emberek, akik valóban változást, fejlődést akarnak, dolgozni szeretnének a városukért, és azt gondolták, én lehetek az a személy, aki az ő igyekezetüket is összetartja, vezeti. Felelősen gondolkodó ember, aki ambicionálva érzi magát, és elkötelezett a változás iránt, erre nem tud nemet mondani. Meghajlik, és engedjem meg magamnak: meghatódva – elfogadja. És attól kezdve csak az munkál bennem, hogyan lehet erre a szolgálatra a legjobban felkészülni.
Felkészültnek érzi magát?
Elkötelezettnek érzem magam. Érdemi tapasztalatom van ugyan a városvezetésben, azonban pontosan ez int arra, hogy még alaposabban, lényegre törőbben, átfogóbban mélyüljek el egy-egy feladatban. Eddig sem spóroltam meg a munkát, sőt mindig igazi háttéremberként ismerhettek, a színfalak mögött tettem a dolgom. Mindig fejlődni, tanulni kell – bármihez is fogunk.
Hiszek abban, hogy tudatos munkával, új lendülettel tenni tudunk Komáromért. Komárom egy igazi polgári város volt. Többre érdemes!
Milyennek látja a város jelenlegi helyzetét?
Ezt a kérdést számokat, adatokat sorakoztatva is meg lehet válaszolni, meg a polgárok számára közérthető módon is. Ilyenkor szokták elsorolni a jelöltek drámai hangon a problémákat, felháborodottan és becsmérlően. De ki kell menni az utcára! Meg kell látni a nyilvánvalót, és meg kell hallani az itt lakók hangját. Mert az egy dolog, hogy a járda romos, az utak kátyúsak, szinte lehetetlen parkolni, a teherforgalomtól alig lehet átverekedni magunkat a városon.
Ezek tények, de ennél sokkal fontosabb, hogy meghalljuk az emberek hangját, és megértsük, hogy ezek a tények mennyiben sújtják az ő életüket, rontják az életminőségüket. Hogy mit jelent nap mint nap hosszasan utazni a munkahelyükre, mert a városuk nem teremt nekik tisztességes megélhetést helyben. Ezek az emberek már hallottak szép ígéreteket! Én magam is emlékszem, hogy melyik utcát, és hol ígérték felújítani, hisz mi hagytuk jóvá. Viszont ez idáig az ígéretek nem teljesültek. Nem csak a választások előtt kell hirtelen észbe kapni, és az eddig elmaradt munkáknak nekikezdeni.
Ha a komáromiaktól ősszel megbízást kap a város irányítására, min változtatna?
Komárom eddig a szlogenekhez szokott. Azok pedig úgy koptak el, mint az óriásplakátokon a papírra nyomtatott ígéretek. Eleven emlékeim vannak, hogy gyerekkorom nyarai, amelyek Komáromhoz kötöttek, mennyire más várost idéznek meg bennem. Egy élő, nyüzsgő Komáromot, amelynek a történelmi helyszínek és polgári házak adtak patinát. A komáromi ember polgár! Mi ma is ezek között a díszletek között élünk. Komárom megérdemli, hogy ez az élet térjen vissza a régi kulisszák közé. Ahhoz persze a kulisszákat meg kell menteni, rendbe kell hozni, fel kell újítani, meg kell javítani. Legyen az út, járda, stadion… A szemetet és a forgalmat ki a városból, és az értéket, életet vissza a városba.
Ugyanakkor felelőtlenség lenne nem észrevenni, hogy roppant nehéz időszak elé nézünk – a háború következményei mindannyiunk életét befolyásolják. Egytől egyig érezzük ennek anyagi vetületét, az ezzel járó lemondásokat. Az elkövetkezőkben olyan városvezetésre van szükség, amely felelősen áll a költségvetéshez, képes mérlegelni a lehetőségeket, és nem herdálja el a város vagyonát. Ami engem illet, a legfontosabb célom, hogy erre felhívjam a figyelmet! A városnak jobbá kell tenni az emberek életét, ez egy szolgálat, és ebben nem szabad eltévednünk. A célokat a komáromiak szabják, mi csak követjük azokat.
A polgármester nem lehet magányos harcos, a döntéseit át kell vinnie a testületen. Kikre számít a közös munkában?
Abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy már az előbbiekben sem kellett egyes számban fogalmaznom. A Szövetség Komáromban teljes jelöltlistát állított. Ez persze csak annyit jelent, ha a polgárok úgy gondolják, akkor minden egyes képviselői székre tudunk alkalmas jelöltet ültetni. Egyszerű komáromi emberként pedig a helyzetet úgy tudnám leírni, hogy nemcsak területi leosztás tekintetében, de akár társadalmi rétegződés vagy demográfiai értelemben is tükrözi a csapat Komárom összetételét. A fiatal és idősebb korosztály, a reál és humán szakterületek kiválóságai képviseltetik magukat. De akár esélyegyenlőség tekintetében: nők és férfiak egyaránt részt vesznek a munkában.
Most egy csapatban gondolkodik Tárnok Magda, Héder Ágnes, országosan is ismert politikusainkkal, mint Iván Tamás, Orosz Örs vagy Andruskó Imre. De beszélhetünk volt alpolgármesterekről Szabó Béla vagy Knirs Imre személyében, vagy óvodavezetőről, mint Trenčík Katika, aki sok komáromi kisgyermek óvodai oktatásáért felelt éveken keresztül, de van a csapatban többgyermekes anyuka, aki emellett a családi vállalkozásban is részt vállal, mint Brinzik Angéla, vagy Sebő Éva, vagy aki szociális ügyekben van otthon, mint Jágerská Erzsike. De sorolhatnám, hisz minden csapattag a tudását, tapasztalatát, meglátásait teszi hozzá a sikerhez, a szakértelmüket, a tapasztalatukat adják, hogy Komárom új lendületet vegyen, új lehetőségeket kapjon.
Megyei jelöltként is megméreti magát. Megoszlanak a vélemények e tekintetben, hogy ez előny-e vagy hátrány.
Nem kérdés, hogy előny! Ha komolyan gondoljuk Komárom fejlődését, akkor minden olyan lehetőséget meg kell ragadni, ami ezt elérhetővé teszi. Vegyünk egy egyszerű példát: van egy útszakasz, amelyet fel kellene újítani, de az út egy része városi, más része megyei kezelésű. A komáromi polgárt ez nem kell, hogy érdekelje, hiszen értelemszerűen az egészet fel kell újítani. Azonban lobbierő nélkül ez jó esetben csak a városi fenntartásig sikerül.
Nézzük csak meg, hogy a komáromi gimnázium miként épült újjá az elmúlt években. Semmi köze a városhoz! Andruskó Imre igazgató érdeme, aki felismerte, ha a város határain túl döntenek az iskoláról, akkor ott kell az iskolát képviselni. Ő is a csapatunk része a felbecsülhetetlen tapasztalatával. Ha nem akarjuk, hogy Komárom csak úgy a Dunával együtt folydogáljon, ott kell lenni a megyén is. Hiszen ki tudná jobban elmondani, hogy mire van szüksége Komáromnak, ha nem mi, komáromiak?!
Megjelent a Magyar7 2022/36. számában.
