Az íjászat mint mentálhigiénés tevékenység
A Zselízen élő Potocki család 2021 óta hódol szenvedélyének, az íjászatnak. Maroš, Katalin, Linda és Regina azóta a tágabb régió számos versenyén mérette meg magát, de belekóstoltak a Szlovák Kupa küzdelmeibe is.
A családfő első alkalommal tíz évvel ezelőtt, Ipolyságon lőtt íjjal. Elmondása szerint már ekkor tudta, hamarosan eljön az idő, hogy vásárol egy saját fegyvert. Felesége, Kati ekkor még nem volt az ötlet feltétlen híve.
– Az évek teltek, s bár az íjászat témája időről időre fel-felmerült, egyre csak halogattuk az íjvásárlást, amelyhez végül egy farnadi falunapi program vezetett el. A 2021-es rendezvény során lehetőség volt íjászkodni a helyi Prontos íjászcsapat segítőkész tagjaival, akikkel egy nagyon jó hangulatú délelőttöt töltöttünk el. Ennek hatására néhány nappal később a Vágsellyei járásban található Tornóc íjászboltjában vásároltam meg első íjamat – emlékezett vissza Potocki Maroš.
A szervezők összesen tizenhat céllal várták az íjászokat, ezek közül három különböző indián harcmodorhoz kötődött; lasszó-, lándzsa- és tomahawkdobás is a kihívás része volt. Az itt tapasztalt vendégszeretet, a hangulatos verseny és a gyönyörű környezet tovább fokozta Potockiék lelkesedését, olyannyira, hogy hamarosan Katalin és idősebb lányuk, a most 18 éves Linda is versenyezni kezdett.
– fogalmazta meg Katalin, akinek aránylag kevés gyakorlással, ösztönösen is sikerül szép eredményeket elérnie.
2023-ban a Közép-európai Kupán diadalmaskodott, maga mögé utasítva korábbi szlovák bajnokokat. Ezzel együtt hangsúlyozza, hogy nem a helyezés számít.
– Az, hogy végül elérünk-e dobogós helyezést, másodlagos. Voltak olyan versenyek, amelyekről ugyan éremmel tértünk haza, mégsem voltunk megelégedve, s olyan is előfordult, hogy helyezés nélkül, de annál nagyobb elégedettséggel végeztünk. Ha valaki csak az eredményre fókuszál, elveszhet az íjászat élménye, öröme.
– Eleinte heti egy-két alkalommal edzettem, jelenleg minden nap ki kell lőnöm néhány nyílvesszőt, hogy helyreálljon a lelki egyensúlyom – tette hozzá Maroš mosolyogva.
Az idén úgy ért el harmadik helyezést a Közép-európai Kupán, hogy csupán az aktuális szlovák és magyar bajnok előzte meg. Meggyőződése, hogy a pontos találathoz nyugalom, odafigyelés és koncentráltság szükséges.
– Feszülten, idegesen ez nem működik. Nem azon múlik, hogy hogyan, milyen erővel húzod meg az íjat. Fontos persze a technika is, de sokkal inkább fejben dől el. Teljesen más otthoni közegben lőni, mint versenykörülmények között, nyomás alatt.
Vallják, hogy az íjászat egyfajta mentálhigiénés tevékenység, mozgással, természetjárással egybekötött kikapcsolódás, amely új és új ismeretségeket, barátságokat hoz. Örömükre szolgál, hogy mindennek gyermekeik is részesei; Linda ugyan az elmúlt időszakban inkább már csak kísérőként van jelen a versenyeken, Regina azonban lelkesebb, mint valaha. Az idei Déli Ötös versenysorozatban több első helye is van, így összesítésben is esélyes a végső győzelemre.
Potockiék a vadászreflexes íjak kategóriájában versenyeznek, felmerült bennük azonban, hogy beszereznek egy tradicionális íjat is.
Verseny szinte minden hétvégére jut. Legközelebb Rimaszombatban, majd Bősön és Ógyallán lőnek. Eddig főleg kisebb versenyeket látogattak családiasabb, hangulatosabb voltuk miatt; jövőre azonban már bekapcsolódnának a Szlovák Kupa és az Európa Kupa versenyeibe is. A terveik között szerepel továbbá egy íjász szakkör indítása a zselízi alapiskolában.
Megjelent a Magyar7 2024/33.számában.
