A szeretet nagykövetére emlékeztünk
„Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség“ – hangoztatta gyakran a saját és párja, Oláh Imre pedagógusi pályáját, sokrétű munkásságát meghatározó jelmondatot Oláhné Domonkos Ilona, aki matematika-fizika szakos tanárként csaknem négy évtizeden át járult hozzá a mai Selye János Gimnázium felvirágoztatásához.
A Komáromi Református Egyházközség gondnokasszonyaként és az önkormányzat szociális bizottsága tagjaként is mindenkinek segített, akinek csak tudott. November 4-én rá emlékeztünk a gimnázium dísztermében.
Mivel a járvány miatt a temetését csak szűk körben tarthatták meg, a szeretett alma matere, egyházközsége és választott városa a sokoldalú személyiségéhez és gazdag életútjához méltó, nyilvános megemlékezést tartott a gimnázium dísztermében.
Egykori tanítványai, kollégái, rokonai és tisztelői, köztük a hagyatékát gondozó Angyal házaspár közösen emlékeztek arra a nagyrabecsült emberre, aki tanári és közéleti tevékenységével megmutatta, hogyan kell tartalmas életet élni.
A Spátay Adriana, Nagy András tanárok és Fehér Erzsébet gimnáziumi titkár segítségével összeállított, kétórás emlékműsort múltidéző vetítéssel színesítették.
– Ica néni mindig azt kereste, ami összeköt, s nem azt, ami szétválaszt minket. Hangoztatta, hogy az ember életé-ben a legfontosabb az istenhit, azután pedig a család, a nemzeti hovatartozás megélése és a hivatás következik.
Nagy harmóniában, 54 éven át éltek egymás mellett, az iskolának, tanítványaiknak szentelték idejüket és energiájukat. Ica néninek a komáromi bencés gimnázium múltját, történelmét bemutató kötete 1995-ben jelent meg a Honismereti Kiskönyvtár sorozatban. Igaznak bizonyult a hitvallása, miszerint „a jó pap holtig tanul, a jó tanár pedig halála után is tanít” – mondta Andruskó Imre igazgató.
Egyebek mellett megtudtuk, hogy Domonkos Ilona 1936-ban Nagymegyeren, pedagógus-kántor családban született. 1954-ben érettségizett Dunaszerdahelyen, majd a pozsonyi Come-nius Egyetem Természettudományi Kara következett, ahol 1958-ban fejezte be tanulmányait, matematika–fizika szakos tanári diplomát szerzett. 1958-tól az akkori 11 éves középiskolaként működő intézmény tanára volt, egészen az 1996-ban történt gimnáziumi nyugdíjba vonulásáig. Nagyon sokszor volt osztályfőnök, de nemcsak tanított, nevelt is – egyebek mellett egészséges magyarságtudatra. Bátran hirdette, hogy a felvidéki magyarságban van akarat, tehetség, szorgalom, és azt, hogy a múltunk nem fásulttá, hanem épp ellenkezőleg, lelkiekben gazdagabbá tett bennünket. Kötelesek vagyunk nyelvünket, kultúránkat továbbadni...
Ica néni alapító tagja volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Kórusának, 1990 márciusában pedig újraindította az 1881-ben alapított Protestáns Nőegyletet, amely élén húsz évig elnökösködött. A komáromi református gyülekezet történetében ő volt az első női gondnok. Tizennégy éven át dolgozott az önkormányzat szociális bizottságában. Kezdeményezésére 2005-ben szobrot állítottak Csokonai Vitéz Mihálynak, a költő komáromi tartózkodásának emlékére, aki ott ismerkedett meg Vajda Juliannával, a verseiben halhatatlanná tett Lillával.
Nemcsak a reál, hanem a humán beállítottságú diákok is kedvelték melegséget árasztó személyiségét. Közülük Kristóf Réka operaénekes, Bertók Tibor zongoraművész és fia, ifj. Bertók Tibor hegedűművész, illetve Ölveczki András (ének, zongora) is fellépett a megemlékezésen, valamint Bandor Éva Ica néni önéletrajzi ihletésű sorait tolmácsolta. Fazekas Zsuzsanna tiszteletes asszony szerint „Ica néni imádságokban harcolta meg a harcait“. Keszegh Béla polgármester úgy fogalmazott, hogy Ica néni a szeretet nagykövete volt, aki mosolyával és pozitív kisugárzásával feltöltött mindenkit. S bár az Oláh házaspárnak vér szerinti gyermeke nem lehetett, mégis rengeteg gyermekük volt a diákok között, akiket szívesen láttak el megszívlelendő jótanácsokkal.
A Selye János Gimnázium Legendás tanárok arcképcsarnokában már mindkettőjük fotója helyet kapott, s tervben van az Oláh családról elnevezett tanterem kialakítása is.
Megjelent a Magyar7 2022/45. számában.
