A szeretet ereje
A tiszacsernyői Takáč Péter és felesége hat éven át hiába szerettek volna gyermeket, nem sikerült. Tímeának első házasságából van már egy felnőtt fia, Péternek a közös fiuk az első gyermeke. Látogatásom előtt pár perccel ébredt fel Mathias, aki négyéves kora ellenére egyéves gyerek fejlődési szintjén van, ám megbizonyosodhattam arról, nem csak ő, szülei is csodálatra méltó, igazi harcosok.
Tímea, a bájos arcú, gesztenyebarna szemű fiút az ölében tartva meséli, hogy Ausztriában dolgozott ápolónőként, amikor 2018 őszén kiderült, hogy a várva várt gyermekük végre megfogant. Kismamaként duplán vigyázott magára, és a terhesség egész ideje alatt rendszeresen járt ellenőrzésekre a hazai szülész-nőgyógyászukhoz.
Ahogy utólag kiderült, Mathias túlhordott babaként jött a világra. Tímea első gyermeke császármetszéssel született, hiszen nem folyt el a magzatvize, nem jöttek a szülési fájdalmak. Erre felhívta orvosa figyelmét, hozzátéve, szeretné elkerülni az esetlegesen felmerülő újabb gondokat, ezért második fiát is császármetszéssel akarja a világra hozni. A szülést is levezető kezelőorvosa viszont amondó volt, hogy az eltelt idő alatt a szervezete változott, ezek mellőzhető szempontok, második fia természetes úton születik majd meg. Tímea anyai ösztönei jól súgtak, a szülés körüli gondok megismétlődtek. A legutolsó kontrollvizsgálat során a nőgyógyász szerint a kismama a 39. hétben volt, szerinte ráértek még a szüléssel.
Az azonnali szülés helyett még három órán át várakoztatták, mire végre megkérdezték tőle, természetes úton vagy császármetszéssel akar-e szülni. Gondolkodás nélkül az utóbbit választotta. Péter pontosította, hogy 14:20-kor már a szülészeten voltak, de csak 17 órára írták ki a császármetszést. A baba nem sírt fel, az Apgar értékei 0-0-0 voltak. A hivatalos dokumentáció szerint a szülést követően 12 percig (!) állt fenn oxigénhiány. A magzatvíz-analízis kimutatta, hogy nem a 39., hanem a 42. hétben született.
A kezelő nőgyógyász azonban ezt – a szülők kérését mellőzve – figyelmen kívül hagyva, az első ultrahang eredményét vette mérvadónak.
A szülést követően két óra múlva érkezett meg a speciális inkubátorral felszerelt mentőkocsi, vette át a szót az édesapa, és a kassai újszülött osztályra vitte a 3460 grammos, 50 cm-es kisfiút. A tüdejében lévő magzatvíztől képtelen volt önállóan lélegezni. Megdöbbentem a Tímea által mutatott fotó láttán: a kis testen becslésem szerint másfél teniszlabdányi vízhólyag duzzadt.
Egy másik fotó már a csövekkel teli csöppség hóna alatti vágását mutatja, amin a folyadék távozhatott. A koraszülött osztályon mesterséges kómában gépek látták el életfunkcióit, hogy elkerüljék az agy további sérülését. Idővel megpróbálták lekapcsolni a gépekről, de csak pár másodpercet bírt önállóan lélegezni, újra kellett éleszteni.
A szülők nem lehettek mellette, de a déli vonattal naponta utaztak hozzá. Harmincegynehány nap után azt mondták nekik, hogy az agy nagymértékű sérülése miatt nem fog sem járni, sem beszélni. Azt ajánlották nekik, búcsúzzanak el tőle, aláíratták velük a nyilatkozatot, amely felmenti őket a halál felelőssége alól, a kórház azt átvállalja. Miután Mathiast megkeresztelte a kórházi pap, aznap este lekapcsolták a gépekről.
Másnap délig nem csörgött a telefon, így vonatra ültek, és a látogatási időben, harcos fiukat viszontlátva boldogság öntötte el őket, amikor azt tapasztalták, hogy maga lélegzik és a színe is szebb, élettel teli lett. Élni akarása akkora volt, hogy 3 nap elteltével a felgyülemlett nyálát is megtanulta lenyelni, rácáfolva az orvosok véleményére, hogy otthon is nyálelszívó, drága gépre kapcsolva kell majd élnie, amit a biztosító nem fizet.
Elérkezett a 41. nap, amikor az újszülött osztályról átutalták a neurológiára, hogy elvégezzék a szükséges vizsgálatokat. Időnként reszkető kezecskéje miatt epilepsziára gyanakodtak. A pár hónapos kórházi kezelés alatt már édesanyja is mellette lehetett. A CT-vizsgálatot követően a nem egészen két hónapos babának naponta 3 fajta epilepszia elleni gyógyszert adtak.
Mathias reszketése viszont anyja érintésére vagy ölbe vételre teljesen abbamaradt, megnyugodott. Ezeket tapasztalva, Tímea kételkedni kezdett, és egy másik ideggyógyászt keresett, aki több EEG-vizsgálatot követően nem terhelte tovább az eleve gyenge immunrendszerű babát epilepsziás gyógyszerekkel.
A történetet továbbhallgatva döbbentem rá, milyen nehéz ráakadni a jó szakorvosra. Nemrégiben találták meg azt a gasztroenterológust, akinek a felügyelete alatt folyamatosan gyarapszik a kisfiú súlya, ami elengedhetetlen feltétele izomzata erősítésének.
A kórházban töltött hónapok után, az ajánlott intézet helyett a szülők úgy döntöttek, maguk fognak gondoskodni gyermekükről. Több szakembert meghallgatva is nehezen fogadják el a lesújtó tényt, hogy gyors császármetszéssel ma más lehetne a helyzet, de egy másik szakvélemény szerint elég lett volna akár csak egy órával hamarabb megindítani a szülést a történtek elkerüléséhez.
Mégis, hogy lehet mindezt feldolgozni, lelkierővel bírni? Péter nem restellte bevallani, hogy hónapokon át pszichológushoz járt Kassára. Csak így sikerült megtalálnia elveszett belső harmóniáját.
A kesergés és a düh helyett, példát véve fiuktól, szeretetben összekapaszkodva, vele együtt fáradhatatlanul küzdöttek és küzdenek ma is. Energiát, időt nem sajnálva, havi 2400 km-t utaznak, hetente 3 alkalommal viszik fiúkat fejlesztő terápiára. Ha segíteni szeretnének, a szülők számlaszáma: SK92 1111 0000 0011 4978 0003. Az adóbevallás során felajánlható 2%-hoz szükséges adatokat megtalálják az említett cikkben.
Megjelent a MAGYAR7 tizedik számában.
