A két várparancsnok, Lenkey János és Török Ignác emléke
Lenkey János Egerben született. Katonaiskolában tanult, 1845-ben főszázados a 6. huszárezredben. Elérkezett 1848, amikor a magyar kormány megpróbálta elérni, hogy a magyar ezredeket hozzák haza Magyarországra, az idegeneket pedig vigyék ki az országból. A Galíciában állomásozó 6. huszárezred egyik százada egy röplap hatására elhagyta állomáshelyét, és magukkal vitték a század egyik magyar tisztjét és Lenkey századparancsnokot is. A határt átlépve megkérték, vállalja el a parancsnokságot, vezesse őket. Lenkey János a kérésnek eleget is tett.
1849. március 18-án kinevezték a komáromi várőrség parancsnokává és vezérőrnaggyá. Mivel állandó konfliktusaik voltak az erőd parancsnokával, Guyon Richárddal (egy rövid ideig Lenkey is ellátta a várparancsnoki tisztséget) ezért mindketten távoztak. Lenkey a tartalék hadtest lovássági parancsnoka lett. A szabadságharc után Aradon hadbíróság elé állították, de a per során elborult az elméje és 1850-ben halt meg.
Török Ignác a bécsi hadmérnöki akadémián végzett és a császári sereg hadnagya lett. Tagja volt a nemesi testőrségnek, ahol erődítéselméletet oktatott. Tanította többek között Görgei Artúrt és Klapka Györgyöt is. A komáromi várban szolgált, amikor 1848 októberében a teljes állomány csatlakozott a honvédsereghez. A vár megerősítésén dolgozott, amikor a vár átadását fontolgató parancsnokot leváltották és legidősebb tisztként Török lett a várparancsnok. Tábornokká nevezték ki és Lenkey megérkeztéig a vár parancsnoka volt. Aradon kötél általi halálra ítélték.
Lenkey János és Török Ignác, a két egykori várparancsnok kőbe faragott portréja Komáromban, az erőd közelében található, eredetileg 2004-ben, az aradi vértanúk emlékoszlopaként felavatott obeliszken. Erre helyezték el 2005. október 6-án Nagy János szobrászművész alkotásait.
