A gútori honvédszobor
A nemzetközi példákat követve Magyarországon is voltak olyan fából készült szobrok, amelyekbe az arra járók, régebben a vándorló mesterlegények, vasszöget vertek ott jártuk bizonyságául. Ezt a szokást elevenítették fel az első világháború idején is, amikor a hősiesség szobrait állították fel a térségben, elsőként Bécsben.
Pozsonynak is volt ilyen szobra, de a szokásoktól eltérően az alkotó, Rigele Alajos nem a múltból vett hős alakját formázta meg, hanem a fronton harcoló közkatonának állított emléket. Erre utalt avató beszédében Bartal Aurél Pozsony vármegye főispánja is: „Valahányszor e hazában a hősiesség dicsőítésére szobrot emeltünk, a szobor alakját régi történelmi alakokból kellett választani. Ma nem kell hősökért a ködös múltba nyúlnunk, nagyobb hősöket, mint a jelen háború, nem szült történelmünk egyik elmúlt kora sem.”
A korabeli sajtóban a szoborról a kor optimizmusát kifejezésre juttató „gyökeret verve, megfeszülten, kemény magyar nyakán okos magyar fejével előre tekintő” alakot leíró sorok jelentek meg. A gútori szobrot néző látogatónak ma inkább a háborús pusztítás vétlen áldozatai jutnak eszébe Rigele alkotásáról, amellyel most az első világháború kitörésének 110. évfordulójára emlékezünk.
