Mire lenne jó a heti három óra testnevelés?
Egy kicsi mozgás mindenkinek kell… Olvasóink jó része talán még emlékszik a tévétornára. Esténként napi pár percet mozoghattunk együtt Schmitt (Makray) Katalinnal és lányaival. Pedig akkor, az átkosban még nem is volt rá akkora szükség, mint a mostani mozgásszegény világban.
A háztájiban mindig volt elég munka, a gyerekek bandáztak, fára másztak, kergetőztek, bicikliztek, ugróköteleztek… Elkeserítő, ahogy alig pár évtized alatt leépült a mozgáskultúránk. A digitális világ székbe kényszerített bennünket, nem kímélve gyermekeinket sem.
A testnevelő tanárok órákat tudnának mesélni arról, hogy bizony nem megy már a bukfenc, a rúdra húszból tizenkilenc gyermek képtelen felmászni. Az 1500 méteres futás a túlsúlyos gyerkőcök számára inkább csak gyorsabb poroszkálás, mint komoly izommunka.
A labdajátékokhoz szükséges fürgeség is hiányzik. Ez a fiatalkori tespedtség, tunyaság elhízáshoz vezet, ami felnőttkorban komoly betegségek okozója lehet.
Éppen ezért nevet az egyik szemünk, hogy heti három óra testnevelést akarnak bevezetni az alapiskolákban. A másik viszont sír, mert ehhez több dolog még hiányzik.
Elegendő és jól felszerelt tornatermek, testnevelőtanárok, és nem utolsósorban mozogni akaró gyermekek. Merthogy egyre több a tornából felmentett gyermek. A szülők sokszor cinkosaik gyermekeiknek abban, hogy az orvosnál „kikönyörögjék” a testnevelés alóli felmentést.
Dobay Beáta, a komáromi Selye János Egyetem Testnevelési Tanszékének vezetője, egyetemi docens, lapunknak elmondta, nagyon is kívánatos lenne a harmadik testnevelésóra, sőt akár mindennap is lehetne. Még akkor is, ha jelenleg nem mindenütt vannak meg hozzá az ideális feltételek.
– Nemcsak tornaterem, hanem akarat és kreativitás kérdése is, hiszen parkban is lehet futni. De ha nincs tornaterem, akkor át lehet építeni azzá például egy osztálytermet. Lehet testnevelésórát tartani a folyosón is. Tudtommal azok az iskolák, amelyeknek nincs tornatermük, haladékot kapnak a harmadik testnevelésóra bevezetésére. A tornaterem létesítésére pedig pályázatokat fognak kiírni, reményeim szerint.
– osztja meg velünk véleményét és tapasztalatait Dobay Beáta.
Mint kiderült, az egyetemeken sem kötelező már a testnevelésóra, legjobb esetben választható tantárgy. Pedig kívánatos lenne, hiszen ez az utolsó olyan oktatási „színtér”, ahol még tudnánk valamit tenni a fiatalok, a jövő generációk egészségéért. Tudatosítani kell, hogy nem csak a testnevelés szakosok számára fontos a felsőoktatási intézményekben a rendszeres testmozgás.
A testnevelés oktatásában új módszerek kerülnek bevezetésre, választhat a gyermek könnyebb és a nehezebb mozgásformák között, kognitív feladatokkal ötvözve. Egyszerűen muszáj ingergazdaggá tenni ezt a tantárgyat is, hogy a gyermek hajlandó legyen mozogni. Azt veszem észre, a szülők túlféltik gyermekeiket, ami nem jó. Persze van egy szűkebb réteg, amely nagyon is odafigyel arra, hogy a gyermek sportoljon, egészségesen éljen. Meg aztán, remek fejlesztő tornák is vannak, amelyek kimondottan az idegrendszer fejlesztését szolgálják.
Dobay Beáta szerint bizonyított, hogy már az órák közé beiktatott 5 perces torna is nagyban növeli a koncentrációt a tanórákon, de javulnak a kommunikációs képességek is. Elmondta, hogy más országokban a testnevelést ugyanolyan szigorúan veszik és értékelik, mint az összes többi tantárgyat. A tornagyakorlatokat is ugyanúgy kell gyakorolni, mint a matematikafeladatokat, és aztán menni fog. Mindenkinek a képességei szerint.
– fűzte hozzá.
A Selye János Egyetem Testnevelés Tanszékének célja, hogy olyan pedagógusokat adjon a felvidéki magyar oktatási intézményeknek, akik maguk is szeretnek mozogni és a mozgás szeretetét továbbadják. Ezzel közösségünk egészsége is jó kezekben lesz náluk.
– Biztosan kellene a több mozgás. Jómagam 18. éve tanítok testnevelést és látom, hogy fokozatosan romlanak a gyerekek motorikai eredményei. Persze a pluszórához infrastruktúra is kell, különben nem több egy populista lépésnél. Valahol el kell indulni, az biztos.
– taglalja Bugár Ákos, a Felvidék egyik legnagyobb magyar oktatási intézményének, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskolának a testnevelő tanára.
Nem titkolja, a mai gyermekek számára sokkal nagyobb tehertétel egy 12 perces futás vagy bármilyen más sporttevékenység, mint még a szüleik számára volt. Rúdmászás, bukfenc, szertorna, bakugrás – sok gyermeknek ez ma már egyáltalán nem megy.
Arra persze odafigyelnek, főleg kamaszkorban, amikor hirtelen nyúlnak meg a gyerekek, hogy ne terheljék túl őket. Mivel a régióban felkapottá vált a foci és a kézilabda, egyre többen kezdik egészen kis korban ezeket a sportokat. Közülük sokan később profi szintre fejlődhetnek.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/24. számában.
