Június elsején irány az iskola! Vagy mégsem?
A járvány lassan lecsengőben van, ezért a kormány a múlt héten bejelentette a korlátozó intézkedések enyhítésének 4. szakaszát. Ezen belül az alapiskolák 1–5. osztályai és az óvodák önkéntes alapú megnyitását is.
De vajon valódi oktatás lesz-e a hátralévő egy hónapban, vagy csak gyermekmegőrzés? Megéri-e az önkormányzatoknak újra kinyitniuk az intézményeket?
Hosszan lehetne sorolni a kérdéseket, hiszen mindenki dilemmázik.
Elsősorban a szülő, aki, bár szeretne végre dolgozni, félti a gyermekét. Nincs könnyű helyzetben a pedagógus sem, aki lehet, hogy végre megszokta a távoktatást, és tudja, hogy amit a gyerek májusig nem tanult meg, azt ebben a szabadba csábító, cseresznyeérlelő jó időben már nem lehet behozni.
Az AKO közvéleménykutató intézet felmérése szerint
a szülők 40 százaléka engedné újra iskolába vagy óvodába a gyermekét.
Elsősorban a magasabb iskolai végzettségűek. Ez logikusnak tűnik, hiszen ők azok, akiknek jó eséllyel még van munkahelyük, ahová visszatérhetnek. Nagyon valószínű, hogy elsősorban a városi iskolák és óvodák nyitnak ki, az eleve kis létszámmal működő falusiakban nem biztos, hogy lesz elég jelentkező.
Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere a ma7.sk-nak közvetlenül a lazítások bejelentését követően azt nyilatkozta,
nagy körültekintésre lesz szükség az oktatási intézmények újbóli megnyitásakor.
Úgy véli, nehéz lesz jó döntést hozni. Ő a válságstábot fogja összehívni, hogy megvitassák, milyen előnyökkel és hátrányokkal járna az iskola és az óvoda újbóli megnyitása. Természetesen fel kell mérniük azt is, hány szülő igényelné a júniusi újrakezdést. Ráadásul anyagi vetülete is van az újraindításnak. Nem biztos, hogy a községeknek megéri főleg azért, mert az önkormányzatok szűkös hónapok elé néznek, nagy mértékben fog csökkenni a bevételük.
Az oktatási intézmények újranyitásának „megkönnyítéséhez” a minisztérium kiadott egy irányelvet. Ezt végigolvasva nemcsak a szülőnek, de a pedagógusnak is hamar elmegy a kedve a sulibulitól.
Eszerint a júniusi iskola arról fog szólni, hogy
amíg a szülő dolgozik, azalatt a gyermekéről valahol gondoskodnak.
A hangsúly a nevelési tantárgyakon, az ismétlésen, a találkozás örömén lesz. Írásbeli felmérés, feleltetés nem lehet. Mivel eleve kevés gyermekkel számolnak, összevont osztályokban gondolkodnak. A tanítás alsó tagozaton már délben, 5. osztályban pedig 12.30-kor véget érne. Ha nem lesz napközi, milyen segítség ez a szülőnek?
A komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpontban, amelynek fenntartója a nagyszombati érsekség, már javában készülnek a június elsejei nyitásra. Madarász Róbert intézményvezető szerint a szülők 80-85 százaléka jelezte, hogy júniusban vinné a csemetéjét az alapiskolába, illetve az óvodába. Ez nagyjából 75 óvodást és 120 alapiskolást jelent, akik számára ebédet és napközi ellátást is biztosítanak.
„Biztosítanunk kell a higiéniai feltételeket a megfelelő fertőtlenítőszerekkel, és a helyiségeket is elő kell készítenünk. Meg kell terveznünk a gyermekek csoportjainak mozgatását is. Mivel nagy az érdeklődés, osztályokat nem fogunk összevonni, viszont lesznek olyan osztályaink, amelyeket két csoportra kell szétosztanunk. Külön nehézséget okoz, hogy a rendes oktatás mellett a távoktatást is folytatni kell az otthon maradó gyermekek számára. Azt is fel kell mérnünk, milyen egészségi állapotban vannak a pedagógusok, hiszen akinek komolyabb betegsége van, azt nem hívjuk be tanítani.”
Madarász Róbert szerint
pedagógiai szempontból nem sok értelme van egy hónapra visszaültetni a gyermekeket az iskolapadba, nevelési szempontból ugyanakkor fontos lehet,
hogy a kisgyermekek újból találkozzanak a tanító nénijükkel és az osztálytársaikkal, vagy éppen az óvodás cimboráikkal.
„Azt tapasztaljuk, hogy a felső tagozatos diákok sokkal jobban feltalálják magukat a távoktatás során, és baráti kapcsolataikat is jobban tudják ápolni az online felületeken. Ennek ellenére azt vesszük észre, hogy a legtöbb gyermek már nagyon vágyik a személyes találkozásra. Azt azért férfiasan bevallom, van bennünk félelem a nyitást illetően. Bár mindent elkövettünk a biztonság érdekében, beszereztük a távhőmérőket, a fertőtlenítőtornyokat, megpróbáljuk behatárolni a gyermekek és a szülők mozgását az intézményen belül, hogy minimálisra csökkentsük a fertőzés veszélyét. Mindezek komoly anyagi kiadásokkal is jártak. Minden osztályba papírtörlőket, fertőtlenítőszereket vásároltunk, és hangsúlyt fektettünk a pedagógusok védelmére is. A júniusi iskolát úgy fogjuk fel, mint a szeptemberi iskolakezdés főpróbáját, hiszen minden jel arra utal, hogy ősszel is hasonló körülmények között kezdődhet a tanév, a vírusveszély egyhamar nem fog elmúlni.”
Lukács Mária alsó tagozatos pedagógus, három gyermek édesanyja. A legkisebb lányával van otthon gyesen, a két nagyobbik már iskolás.
„Úgy döntöttünk a férjemmel, hogy nem engedjük vissza a lányokat az iskolába. Bár ők maguk már nagyon vágyódnak a társaik közé. Előttünk van a francia példa, ahol megnyitották az iskolákat, és sok kisgyerek megbetegedett.”
Meg aztán júniusban mindig is nehéz volt tanítani a meleg miatt, és addigra a gyerekek is elfáradtak. Őszintén szólva nem tudom, mit fognak kezdeni a gyerekekkel az átforrósodott osztálytermekben. Maszkban tanítani sem lesz gyerekjáték, ráadásul a kisgyerek nem fogja rendesen hallani, mit mond a tanító néni, és nem látja az arcát.
Jól tudja persze, hogy más lenne a helyzet, ha nem volna anyasági szabadságon, mert akkor a munkaadója behívhatná dolgozni és nem lenne más választása, mint iskolába, óvodába vinni a gyerekeket.
„Nekik sokszor nincs más választásuk. Sok szülő viszont arra hivatkozva nem engedi iskolába a gyerekét, mert együtt élnek a nagymamával, nagypapával, s nem akarják őket veszélynek kitenni.”
A nyarat is úgy tervezik, hogy főleg országon belül mozognak, meglátogatják egymást régi jó ismerőseikkel, hisz nem az a lényeg, hogy hol nyaral az ember, hanem kivel.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/21-es számában
