2026. május 19., 17:02

Van-e visszaút a hanyatlásból - merre tart Németország?

Hogyan alakulhatnak a budapesti kormányváltás után a magyar-német kapcsolatok? Talpra állhat-e még a német nagykoalíció? Meddig tartható politikai karanténban az AfD? Prőhle Gergely volt nagykövetet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének programigazgatóját kérdeztük.

Prőhle Gergely: Németország akkor tudott Európában vezető szerepet betölteni, amikor egyrészt gazdaságilag is jobb állapotban volt és az a politikai stabilitás jellemezte, amely már a múlté. Másrészt olyan vezetője volt, aki a szolgálati évei alapján mindenképpen tekintélyt tudott szerezni magának. A három adottság közül ma egyik sincs meg

Fotó: Magyari Márton/Magyarországi Evangélikus Egyház

“Amikor legutóbb Angela Merkel a Páneurópai Piknik évfordulóján kancellárként Magyarországra érkezett, még azt láthattuk, a német ipar és gazdaság magyarországi jelenléte miatt mindkét fél abban volt érdekelt, hogy a kétoldalú kapcsolatok harmonikusak legyenek. Már akkor is láthatóak voltak a politikai törésvonalak, mégis sikerült azokat a gazdasági kapcsolatok primátusa miatt zárójelbe tenni” - hangsúlyozta Prőhle Gergely.

A szakértő hozzátette, "az elmúlt egy-másfél évben bekövetkezett az a váltás, amelytől a Fidesz korábban tartózkodott, az akkori magyarországi kormánypárt keresni kezdte a kapcsolatot az AfD-vel. A párt társelnöke, Alice Weidel többször is Magyarországra látogatott, és látványos tanújelét adta annak, hogy Orbán Viktort tekinti a példaképének. A leköszönt magyar kormányfő is úgy beszélt róla, mint aki Németország jövőjét testesíti meg”.

Prőhle aláhúzta,

egy olyan helyzetben, amikor a német belpolitikában Alice Weidel a jelenlegi kancellár legfőbb ellenlábasa, bizonyos szempontból érthető, ha a berlini vezetés Orbán Viktor közeledését az AfD irányába nem vette jó néven. Ezáltal az államközi kapcsolatok is rosszabb állapotba kerültek, mint korábban. Azáltal, hogy az április 12-i választásokon győztes Tisza Párt az Európai Néppártban találta meg a politikai családját, amelynek része a CDU/CSU is, még ha a pártok között vannak is hagsúlyeltolódások, arra a reménységre ad okot, hogy ezáltal a kétoldalú kapcsolatok is javulhatnak”.

Kilábalhat-e a válságból a berlini koalíció?

A Friedrich Merz kancellár által vezetett koalíció teljesítménye Prőhle szerint nagyon kétarcú. “Egy olyan kormányról beszélünk, amelyben a történetük második legrosszabb eredményét elérő keresztény uniópártok kormányoznak együtt a valaha volt legrosszabb választási eredményét maga mögött tudó szociáldemokratákkal. Hasonló felállásban korábban is nagy eséllyel lehetett arra számítani, hogy a koalíciós partnerek a saját arcélüket próbálják karakterisztikusabbá tenni. Ugyanakkor ez a mostani helyzetben nagyon nehézkes, és ez megmutatkozik a kormányzás minőségében is” - hangsúlyozta a szakértő.

Prőhle hozzátette,

nagyon nehéz hatékonyan kezelni az ország valós gazdasági, társadalmi problémáit, amilyen a gazdasági recesszió, a migráció, hogy az uniópártok és a szocdemek is elmondhassák a támogatóiknak, elértem azokat a célokat, amelyeket korábban kitűztem. Ez az alapvető probléma a berlini koalíció működésével. Az AfD pedig protesztpártként nagyon ügyesen lovagolja meg ezt a helyzetet, miközben a többi párt továbbra is “tűzfallal” tartja távol Weideléket a hatalomtól. Ebben az elszigeteltségben az AfD csak tovább erősíti a protesztpárti karakterét”.

A szakértő emlékeztetett, “a tartományi választásokon elég egyértelmű tendencia mutatkozik, már a nyugati országrészben is húsz százalék feletti eredményt ér el az AfD, keleten pedig ezt jóval meghaladja, van ahol a negyven százalékot közelíti. A Szász-Anhalt tartományban szeptemberben várható választásokon könnyen lehet, hogy az AfD egymaga eléri az abszolút többséget, amely értelmetlenné teszi a párttal szembeni politikai karantént, hiszen egyedül is képesek lehetnek kormányt alakítani. A német nyilvánosságban eközben egyre többen vetik fel, hogy az AfD-vel szembeni tűzfal nem hatékony, és át kellene gondolni az alkalmazhatóságát”.

Visszaveheti-e Németország az európai vezető szerepet?

Prőhle aláhúzta, “Németország akkor tudott Európában vezető szerepet betölteni, amikor egyrészt gazdaságilag is jobb állapotban volt és az a politikai stabilitás jellemezte, amely már a múlté. Másrészt olyan vezetője volt, aki a szolgálati évei alapján mindenképpen tekintélyt tudott szerezni magának. A három adottság közül ma egyik sincs meg”.

A szakértő kiemelte,

Németország gazdasága, bár a kontinensen még mindig fontos tényező, a több mint három éve tartó recesszió miatt lecsúszásban van. Ráadásul rövid életű koalíciók váltják egymást, amelyek működését folyamatos súrlódások jellemzik. Ez megint csak nem a stabil Németország képét sugározza, amelyet ismerhettünk. Ehhez jön még a társadalmi integráció nehézségeiből adódó problémahalmaz és az a tény, hogy Friedrich Merz, noha a mindenkori német kancellár szükségképpen súllyal bír az európai döntéshozatalban, korántsem olyan befolyásos, mint nagy kereszténydemokrata elődei - akár Helmut Kohl vagy Angela Merkel voltak”.

Prőhle Gergely hangsúlyozta, “látva a világpolitikában meglévő tendenciákat, meggyőződésem, csakis a transzatlanti viszony helyreállításával lehet garantálni Európa biztonságát és versenyképességét. Egyáltalán a nyugati civilizáció számára ez lehet a biztosíték arra, hogy a globális versenyben megőrizze a helyét, amely alapvető érdeke Közép-Európának és a tágabb kontinensnek is”.