Látószög: Már nem összeesküvés-elmélet csupán a laborból elszabadult koronavírus?

A tudományterület 18 vezető kutatója által jegyzett írás lényege, hogy mivel tavaly májusban alakult WHO-akciócsoport még mindig nem tudta minden kétséget kizáróan felderíteni a vírus eredetét, így a képből nem lehet kizárni nyugati sajtóban laborszivárgás (lableak theory) néven elhíresült elméletet. Az Egészségügyi Világszervezet szakemberei novemberben álltak elő az első eredményekkel, maguk is bevallva, képtelenek egyértelműen megállapítani a járvány eredetét. Csak annyit mondtak, "nagyon valószínű", hogy a vírus egy ismeretlen állatról terjedt el emberre (az ilyen betegségeket nevezik zoonózisoknak), s "igen kevéssé valószínű", hogy a vírus egy laboratóriumi ballépés, vagy szándékos terrorcselekmény formájában jelent volna meg Vuhanban és környékén. 

A Scienceben megjelent nyílt levél szerzői tulajdonképpen azt nehezményezik, hogy a WHO szakemberei túlságosan könnyen kizárták ez utóbbi lehetőséget.

Mint írják, a több mint 300 oldalas jelentés mindössze(!) négy oldalon keresztül foglalkozik a laborszivárgás lehetőségével. Nem véletlen, hogy Tedros Ghebreyesus, a WHO igazgatója már akkor azt szorgalmazta, folytassák a téma kutatását. 

A cikk szerzői egyetértenek a WHO, az Egyesült Államok és az Európai Unió azon törekvésével, írják, hogy mindaddig folytassák a vizsgálatokat, amíg minél pontosabban meg nem határozzák a járvány eredetét. Ennek nem, vagy nem csak politikai okai vannak. A szakemberek szerint a jövőben óhatatlanul bekövetkező járványok megfékezéséhez jutunk közelebb, ha pontosan megértjük, miként jelent meg és terjed el az új típusú koronavírus, ehhez pedig arra van szükség, hogy a vizsgálatban résztvevő szakemberek és intézetek kutathatóvá, megismerhetővé tegyék saját vizsgálataikat, eredményeiket - áll a levélben.

Az, hogy az írást a téma szaktekintélyei jegyzik, ráadásul a presztízsére igen-igen kényes Science folyóiratban jelenik meg, mutatja a téma súlyát.

Érdekes kérdés, hogy a tavaly ilyenkor még a többség által vitatott, elképzelhetetlen elmélet, hogy egy kínai laborból elszabadult (vagy szándékosan elterjesztett) vírus lehet felelős több millió ember haláláért és az ezzel járó beláthatatlan gazdasági következményekért, vajon azért kapott-e erőre, mert az Egyesült Államoknak geopolitikai érdeke fűződik ehhez. Teljesen nyilvánvaló, hogy az elmúlt néhány évben Kína az USA fő konkurensévé lépett elő, nem kell tehát különösebben vad összeesküvés-elméleteket gyártanunk ahhoz, hogy elképzeljük, Washingtonnak kapóra jöhet rákenni ezt az egész járványt Kínára. Az is felettébb gyanús, hogy immár a Demokrata Párthoz és a nyugati mainstreamhez bekötött sajtó is érdemben tárgyalja a lehetőséget (néhány hete például a Politico közölt terjedelmes írást a témában).

Ebben a narratívában az a legszebb, hogy a homlokegyenest ellenkezője is éppen úgy igaz lehet.

Európát és a nyugati világot teljesen leverte lábáról a kór, miközben, legalábbis látszólag, Kína különösebb baj nélkül vészelte át a járványt, a vírus "csak" néhány ezer áldozat szedett a világ legsűrűbben lakott városaiban. Európa gazdasága romokban, miközben Kínában naponta változik, éppen melyik gazdasági mutató dönt újabb és újabb rekordokat. Nem csoda, hogy tele vagyunk kétségekkel...

A témával kapcsolatban egy elképesztő érdekes írás jelent meg a medium.com egyik blogján a New York Times néhány hónappal ezelőtt elbocsátott szakújságírójától, Donald G. McNeil Jr.-tól. A szerző azt vizsgálja, hogy a korábban általa is képviselt "a szivárgáselmélet úgy hülyeség, ahogy van"-típusú vélemény miként vált egyre tarthatatlanabbá. McNeil beszámol róla, hogy körülbelül egy évvel korábban maga is hosszú cikket írt arról, miért valószínűtlen(!), hogy egy laborbalesetnek "köszönhető" a járvány, amely végül részben a terjedelme miatt nem jelenhetett meg. 

Volt azonban egy ennél sokkal érdekesebb indok is. Maga McNeil ismeri el, hogy a lap minden Trump-közeli forrása váltig állította, az elnök kezében ott a bizonyíték, hogy laborszivárgásról van szó, amelyet a kínaiak megpróbálnak eltusolni. A szerkesztők tehát úgy döntöttek, inkább bottal sem piszkálják a témát, az írásnak nem kell megjelennie. 

Az egészben a legérdekesebb, hogy korábban is több komolyanvehető írás foglalkozott a laborszivárgás lehetőségével, azonban ezek szinte teljesen visszhang nélkül maradtak, 2020 őszére ez az elmélet is a szélsőjobbos összeesküvés-elméletek közé soroltatott - ma már világos, minden alap nélkül. McNeal tehát, korábbi meggyőződésével ellentétben, nem azt állítja, hogy a vírus minden bizonnyal egy laboratóriumi baleset következményeként szabadult rá a világra, hanem azt, hogy mindez igenis elképzelhető. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a kínai fél mind a mai napig nem hajlandó kiadni a vuhani víruskutató laboratórium kutatási naplóit és számos egyéb módon próbálja meg ellehetetleníteni a szakemberek vizsgálatait. 

A helyzet persze korántsem fekete-fehér.

Mcneal szerint tavaly januárban nem egy kínai intézkedésről gondolhattuk, hogy nyomeltakarításról szól (például, hogy a regionális közegészségügyi laborokkal megsemmisíttették a betegek mintáit), holott azok járványvédelmi okokkal is magyarázhatóak (az amerikai járványügyi hatóság, a CDC is hasonló protokollt ír elő a helyi laboroknak). Az első szivárgáselméletet felvető cikkek már tavaly, január végén megjelentek az amerikai sajtóban, míg a zoonózis teóriáját alátámasztandó cikkekre néhány hetet várni kellett - a szakemberek a vírus szokatlan, meglehetősen random tulajdonságaival magyaráztak, miért valószínűtlen, hogy azt mesterségesen hozták létre. A vírus tüskefehérjének védőburka csak hosszú evolúciós "versenyfutás" során alakulhatott ki, egy laborban előállított vírusban azt nehéz és felesleges lenne reprodukálni - hangzott az egyik érv a sok közül.. Egy másik, említésre méltó tény, hogy a hírhedt vuhani piacon a felületekről levett minták hat százalékában megtalálták a vírust (ez szokatlanul nagy arány), többségében épp azokon a helyeken, ahol a leölt állatokat megmosták, zsigerelték és feldolgozták. 

A kérdés tehát, jelen állás szerint, eldönthetetlen és könnyen lehet, így marad örökre.

Egyrészt nyilván nem. Teljesen mindegy ugyanis, hogy egy denevér, egy baleset vagy maga Hszi Csin-ping okozta-e a járványt. Az elhunytakat az igazság sem hozza vissza, ahogy az összeomlott gazdaságot sem állítja talpra. Megoldandó feladat, leküzdeni való kihívás a koronavírus akkor is, ha egyszerű zoonózisról és akkor is, ha biológiai fegyverről van szó.

Másrészt persze óriási jelentősége van. Ez kétségtelen! Nem csak amiatt, hogy a geopolitikát meghatározó következményekkel járhat, ha kiderül, Kína tudta, de eltitkolta a szivárgás tényét, horribile dictu, ők maguk indították világhódító útjára a járványt. 

Csak akkor tudjuk a jövőben elkerülni a hasonló katasztrófákat, ha pontosan tisztában vagyunk azzal, mi okozta a korábbiakat. Ha bebizonyosodik, hogy laborbaleset következménye a járvány, át lehet alakítani a protokollokat, ki lehet deríteni, mire kell figyelni, hogy hasonló ne fordulhasson elő többé. Ahogy minden légibaleset után új és új biztonsági előírások születnek, ahogy Jules Bianchi tragédiája elhozta a Forma-1-be az életmenő "glóriát", úgy a feltételezett vuhani baleset után is tanulhatunk valamit. 

Már csak az a fontos, hogy a tanulságokból ne faragjunk bunkósbotot!