2022. június 21., 13:28

Háborúzik-e az USA Ukrajnában?

Aki elsüllyeszti egy másik ország hadihajóját, vagy segítséget nyújt egy másik állam tábornokának likvidálásához, az hadviselő fél-e? – teszi fel a kérdést a The New York Times véleményoldalának szerzője.

amerikai zsoldosok
Fotó: Twitter
Amerikai zsoldosok Ukrajnában

A (hadi)technikai fejlődéssel párhuzamosan a háború és a hadviselés is megváltozott. Amióta egy amerikai légibázison levő konténerből lehet drónt vezetni egy távoli országban, az orrba szerelt kamerán és műholdon át figyelve a történéseket, más lett a háború percepciója, az ellenfél megölése immateriálissá vált, győző és legyőzött, gyilkos és áldozat között megszűnt az ellenfél elpusztításához korábban szükséges mechanikai-fizikai kapcsolat. 

Ez a folyamat a tüzérség harctéri megjelenésével kezdődött, a kézi lőfegyverek esetében szükséges volt a célzás, legalább rá kellett nézni az áldozatra, ha már a közvetlen fizikai kontaktus hiányzott is. A tüzér volt az első, aki nem látta, hogy kit pusztít el. Egy Predator drónról indított Hellfire rakétát pedig, az ismert filmdráma címét kölcsönvéve, olyan ember lő ki, aki ott sem volt. Oroszország azzal határos, akivel akar, az Egyesült Államok pedig úgy tud háborút viselni, hogy ott sincs. Ezt gondolja végig Bonnie Kristian a The New York Times hasábjain. Bonnie Kristian a Defense Priorities nevű külpolitikai elemzőközpont munkatársa, és a  Christianity Today című konzervatív magazin kolumnistája.

A szerző  már az elején megjegyzi, február 24. óta a Biden-adminisztráció, és maga Joe Biden is sok mindent mondott a háborúról, ám ezek közül nem egyet gyorsan vissza is kellett vonni. Ilyen volt például az, amikor az Egyesült Államok első embere megjegyezte, Putyin nem maradhat hatalmon.

Míg a háború elején Amerika deklarált célja az volt, hogy segítsen Ukrajnának megvédeni magát az orosz agressziótól, április végén már egy meggyengített Oroszországról beszéltek. Kristian azonban megjegyzi, abban, minden külpolitikai csetlés-botlás ellenére következetesek voltak, hogy Amerika nem száll be a háborúba. Biden elnök még május végén is úgy nyilatkozott, "nem törekszünk háborúra a NATO és Oroszország között." Bár Biden deklarálta, felháborítónak tartja Putyin tetteit, "mindaddig, amíg az Egyesült Államokat vagy szövetségeseinket nem támadják meg, nem veszünk részt közvetlenül ebben a konfliktusban, sem amerikai csapatok küldésével, sem az orosz erők megtámadásával."

De biztosan vagyunk benne, hogy az amerikaik felismerik, ha csatlakozunk a háborúhoz?"

– veti fel a kérdést a szerző, megemlítve, Woodrow Wilson azzal kampányolt, hogy távolt tartja az országot a háborúból, majd második megválasztását követően egy hónappal, már elkerülhetetlennek látta az amerikai beavatkozást. Ugyanígy az 1964-es elnökválasztás során Lyndon B. Johnson elnök megígérte, hogy az amerikai fiúk nem fogják megtenni azt, amit az ázsiai fiúknak kell megtenni magukért, ehhez képest az "amerikai fiúk" 1965-ben nagyon gyorsan Vietnamban találták magukat.

Ám – jegyzi meg Bonnie Kristian – az I. világháború és Vietnam esetében kimutatható volt az elmozdulás a háborús helyzet felé, 2001. szeptember 11. óta az Egyesült Államok – mely egyébként jogilag 1942 óta nem üzent hadat senkinek – az "állandó hadviselés" modelljébe lépett át, elmosva a határt a háború és a nem háború között. Ez részben a technikai fejlődésnek köszönhető, ma már bármilyen személy kiiktatható, vagy bármilyen tárgyi célpont megsemmisíthető úgy, hogy az Egyesült Államok katonái ki sem tették a lábukat az ország területéről.

Háborúban állunk-e például Pakisztánban vagy Szomáliában, ahol 2004 óta hajtunk végre dróntámadásokat a pakisztáni al-Kaida, az Iszlám Állam és a tálib fegyveresek, 2011 óta pedig a szomáliai Al Shabab ellen? Vagy háborút viselünk-e Nigerben, ahová amerikai erőket telepítettek, és ahol 2017 októberében négy amerikai katona vesztette életét egy rajtaütés során?"

A szerző szintúgy felhívja a figyelmet az Egyesült Államok széles körű jemeni szerepvállalására, ahol ugyan Szaúd-Arábia vezeti a koalíciót, de már amerikai demokrata politikusok is úgy látják, átléptek egy bizonyos határt, "még ha nem is teljesen világos, hogy hol húzódik ez a bizonyos határ."

Amit Jemenben csináltunk, az nagyban hasonlít ahhoz, amit Ukrajnában csinálunk. A múlt hónapban amerikai tisztviselők által kiszivárogtatott információkból kiderült, hogy az USA segített orosz tábornokok megölésében, és egy orosz hadihajó elleni rakétatámadásban, és Mr. Biden aláírt egy 40 milliárd dolláros segélycsomagot Ukrajnának, melynek nagy része fegyverkezésre irányul"

– írja a New York Times.

Háborúban állunk Ukrajnában? – teszi fel a kérdést zárásképpen a szerző. Ha orosz apparatcsikok elismernék, hogy segítettek amerikai tábornokok megölésében, vagy az Egyesült Államok Haditengerészete egyik hajójának elsüllyesztésében, az egyértelmű lenne. Amit az Egyesült Államok csinál Ukrajnában, az nem nem háború. Ha eddig nem neveztük háborúnak, és a továbbiakban sem fogjuk, az csak annak köszönhető, hogy elbizonytalanodtunk a szó jelentését illetően – zárja véleménycikkék Bonnie Kristian. 

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.