Döcög a külföldi zsoldosok integrációja, hazatért a kanadai mesterlövész
Hazatért Wali, az ideiglenesen Ukrajnában tartózkodó, szakmai berkekben ismert kanadai mesterlövész, onnan nyilatkozik érdeseket az ukrajnai katonai vezetésről.
Egy csodafegyvert kétféleképpen lehet kommunikálni, és adott helyzetben mindkét fajta kommunikáció adekvát lehet.
Az egyik, hogy titokban tartják, így az ellen csak pusztító hatásával szembesülhet. Ilyen volt például az egyébként faék egyszerűségű PTRD-41 szovjet páncéltörő puska, amit nem vertek nagy dobra, meg is lepődtek a németek a háború elején, hogy mi az, amiből ennyi van a szovjeteknek, és ilyen hatékonysággal pusztítja a páncélosokat.
A másik, amikor a fegyvert a kirakatba teszik, ettől remélve a lélektani hatást; esetlegesen azt, hogy a fegyvert be se kelljen vetni. Erre tipikus példa az atomfegyver, amelyet hirosimai és nagaszaki debütjét követően nem vetettek be harci cselekmény közben, elegendő volt díszszemléken prezentálni a meglétét, ahogy ezt éppen ma is láthatjuk...
Korábban ebben a cikkünkben írtunk arról, hogy korunkban megváltozott a háború percepciója.
Az Öböl-háború volt az első olyan fegyveres konfliktus, amelyet a televízió élőben közvetített. A 2014 óta, a jelenlegihez képest sokkal kisebb médiaérdeklődés mellett, de Kelet-Ukrajnában nagyon is zajló fegyveres konfliktusoknak is komoly lenyomata van a Telegramon és a Vkontakten, de a február 24. óta tartó orosz-ukrán háború az első olyan, nagy médiafigyelmet kapó harci cselekmény, amelyet a katonák – olykor előfordul, hogy haláluk, jobb esetben sebesülésük pillanatáig – élőben közvetítenek.
A csatatérivel párhuzamosan tehát médiaháború is zajlik. Ebbe a képbe belefér, hogy Wali érkezését hírügynökségi szinten prezentálták.
Annak eldöntését, hogy ez bölcs dolog volt-e, az olvasóra hagyom. Egy ember, lőjön bármilyen pontosan is, egy – bárhogyan is, de – szervezett rendszer ellen önmagában nem sokat tehet. Kevéssel Ukrajnába érkezését követően azonban baljós hírek röppentek fel arról, hogy Walit kiiktatták az oroszok. Március 4-én érkezett Ukrajnába, és március 16-án már arról lehetett olvasni, hogy rakétatámadás közben életét vesztette. Azonban a locusszal gondok voltak, egyes közösségi oldalak szerint a Lvivhez közeli javorivi bázison, mások szerint az ostromlott Mariupolban érte a rakétacsapás. A hírt sem az orosz, sem az ukrán oldal nem erősítette meg. A kommunikációs stratégiába még akár az is belefért volna, hogy halálhírét keltik, hogy nyugodtan tudjon "dolgozni", de valószínűleg nem erről volt szó. A CBC tévétársaságnak nyilatkozva elmondta, csak a bázison hagyta a telefonját, Mariupolban pedig nem is járt soha.
A halálhírét cáfoló interjúban elmondta, még egy oroszt sem ölt meg.
Hétvégén pedig az oroszbarát Telegram-csatornák heves kárörvendés mellett számoltak be arról, hogy a "halálos fegyver" visszatért Kanadába. A La Presse kanadai, francia nyelvű hírportálnak adott interjút, melyet azóta már sokan átvettek. A kanadai hadseregből leszerelt, utóbb Észak-Irakban, a kurdok oldalán "önkénteskedő" katona elmondta, a donbaszi régióban volt egységével, amikor két ukrán sorkatona cigarettára gyújtott. Ő figyelmeztette őket, hogy ezt nem kéne, de nem hallgattak rá. (Vagy nem tudtak franciául/angolul?) A füstöt észlelve egy orosz tank odalőtt. "Halálszagú volt, az elszenesedett hús, a kén és a vegyszerek hátborzongató illata. Olyan embertelen szag" – emlékszik vissza Wali. Ezt követően telefonon beszélt feleségével, átértékelte a történteket, és úgy döntött, inkább a családi életet választja, két hónap után hazatért Ukrajnából.
Arról, hogy a külföldi zsoldosok kiképzése és az ukrán fegyveres erőkbe való integrációja döcögve halad, ebben a cikkünkben írtunk korábban.
A cikk megjelenése idején még csak három hete zajlott a háború, a Nemzetközi Légió gyerekcipőben járt. Abból viszont, amit Wali mondott a La Presse-nek, arra következtethetünk, hogy a helyzet azóta sem sokat változott. Szerinte a tisztek a terepen teljesen tehetetlenek voltak, nem tudtak mit kezdeni a külföldiekkel. Ezért ő, és több kanadai a Norman Brigádhoz csatlakozott, amelyet szintén egy volt québeci katona vezetett. Azonban nem kaptak még védőfelszerelést sem, így küldték őket a frontvonal közelébe. Ennek hatására sokat elmentek. Az egység parancsnoka is megerősítette, mintegy hatvanan távoztak. Ebben szerepe volt annak is, hogy olyan szerződést szerettek volna, amelyben az ukrán állam garantálja, hogy sérülésük esetén ellátja őket, illetve a státuszukkal kapcsolatban is felmerültek problémák. A Genfi Konvenció értelmében hadifogoly státuszt biztosít számukra elfogásuk esetén. Ez külföldi zsoldosokra nem vonatkozik. Minderről ebben a cikkben írtunk bővebben.
Wali szerint "sok harcos azt várja, hogy itt minden kulcsrakész, de a háború ennek ellenkezője", amit szörnyű csalódásnak nevezett. Végül egy másik kanadaival csatlakoztak egy Kijev térségében harcoló egységhez. A kanadai számára bizonyosan ismeretlenek lehettek a posztszocialista átlagnál rosszabb posztszovjet viszonyok, megrökönyödéssel beszél arról, hogy ismerni kellett valakit, aki ismert valakit, még ahhoz is, hogy fegyvert szerezzen. A fegyverek minősége gyatra volt. Élelmiszert a civilektől tudtak szerezni, az üzemanyaggal is gond volt.
