Ki mennyit és mikor KAP?
A vírusjárvány, a szomszédháború és a háttérhatalom spekulációi által okozott gazdasági válság, nem utolsósorban a régiónkat sújtó rettentő és várhatóan fokozódó aszály (Európa más vidékein pedig az árvizek) miatt az ember azt hihetné, hogy az Európai Unió döntéshozói számára az a legfontosabb, hogy be legyen biztosítva az élelmiszer-ellátás Európában.
A kőolaj-, a gáz-, a villany- és a műtrágyamizéria miatt így is egyre nehezebb idők várnak a mezőgazdaságra. Szlovákia esetében a tervezést és a döntéshozatalt még a kormányválságnak nevezett tehetetlenség is súlyosbítja. És hát fontos az „örökzöld” téma is, a természet védelme, amibe sok minden belefér.
Az EU terveit nézve azonban nehéz szabadulni a képzettől, hogy a brüsszeli hivatalnokok vágyvezérelt tervei sok tekintetben köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, illetve egy-egy ország adottságaival.
Az EU mezőgazdaságát és vidékfejlesztését támogató Közös Agrárpolitika programja (KAP) hivatalosan 2023. január 1-én kezdődik.
A 2027-ig terjedő időszakban Szlovákia több mint négymilliárd eurót kaphatna a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre. Azért a feltételes mód, mert Szlovákia még mindig a tárgyalások fázisában tart az EU-val, amely az új stratégiai tervet október elejére várja. Ha minden jól megy, mondják Pozsonyban, jövő januárban megtörténhet a jóváhagyása. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a magyar kormány a tervet társadalmi vitára bocsátotta, a szlovák tervnek nem túl sok nyomát láthattuk.
Augusztus 31-én Janusz Wojciechowski, a mezőgazdaságért felelős biztos bejelentette, hogy hét ország terveit a bizottság már jóváhagyta. A huszonhét tagállamból ez a hét (Dánia, Finnország, Írország, Lengyelország, Portugália és Spanyolország) szerencsés, ügyes, vagy tapasztalt. Közép-Európa (a lengyelek kivételével) nem tartozik közéjük.
Szlovákia febuárban, a tagállamok utolsó hullámában adta le a stratégiai tervet, amelyre az Európai Bizottság májusban küldte meg az értékelését és a megjegyzéseit.
Az EU válasza 315 kifogást tartalmazott, ezek közül 27-et kulcsfontosságúnak tartanak Brüsszelben. Bár Katarína Mihaľová, a mezőgazdasági minisztérium vidékfejlesztésért és közvetlen kifizetésért felelős vezérigazgatója szerint a kifogások nem voltak „alapvető jelentőségűek”, és magát a tervet nagyon jónak tartotta, ennek némileg ellentmond a sok EU-s kifogás.
Több intézkedést. Többek közt a haszonállatok által kibocsátott üvegházhatású gázok csökkentését. (Ez a rejtélyesnek tűnő cél némileg értelmezhetetlen. Hogyan lehet szabályozni a tehenek szellentését?) Elvárják a mocsarak fokozottabb védelmét; intézkedést a termőföldben megkötött szén megtartásának növelésére; energiacsökkentést a szektorban; a Natura 2000 nevű területek fokozottabb védelmének bedolgozását a tervbe; az ökológiai gazdálkodás fokozottabb ambicionálását; de ki kell dolgozni a műtrágya- és a vegyszerhasználat csökkentésének a céljait is.
Nem is Brüsszel lenne, ha kihagyná az agyament elképzeléseit, például a nők arányának a növelését a mezőgazdaságban. A bizottságot „nyugtalanítja a szlovák tervben a nemek egyenjogúságának csekély támogatása valamint a nők alacsony aránya a mezőgazdaságban.”
A bizottság szerint a tervbe ugyancsak bele kell foglalni a szárnyasok és a sertések életkörülményeinek javítását is.
Bár ez utóbbi kifogás nem éri el a banán vagy az uborka görbülete iránti egykori elvárások szellemi csúcsait, azért nem semmi, hogy a tyúkok életkörülménye a fontos kifogások között szerepel, akárcsak az a követelmény, hogy lehetőleg ugyanannyi farmer viseljen szoknyát, mint nadrágot. Rejtély, hogyan lopja be magát egy ilyen finanszírozási modellbe a genderelmélet számonkérése?
Akárcsak a kisebb és közepes vállalkozások ösztönzése, hiszen például Szlovákiában aránytalanul magas a mezőgazdasági nagyüzemek aránya. Persze, nagyon sok múlik az adott ország tervein, Magyarországon már évek óta a kistermelők kapják a legtöbb támogatást. (Rossz nyelvek szerint Simicska Lajos akkor fordult a miniszterelnök ellen, amikor a sok ezer hektáros mezőgazdasági birtokánál kissé visszavágták a támogatást.)
Akárhogy is nézzük a fentieket, az uniós elvárások legalább konkrét célokat fogalmaznak meg. Nem olyan politikai lózungok, mint a megfoghatatlan „európai értékek” és „a jogállamiság be nem tartása”-féle ostorsuhogtatás. Igaz, sok közülük teljesíthetetlen (ezért borítékolni lehet, hogy a támogatások lehívása nem lesz százszázalékos), akad köztük nevetséges és ki tudja, kire-kikre szabott, de legalább nem kötelezőek. Ha nem teljesítjük, legfeljebb nem lesz pénz, vagy kevesebb lesz a támogatás, de a szakpolitika nem azonos a politikai zsarolással.
A sajtóhírek mindeddig nyugat-európai gazdatüntetésekről szóltak. A szlovákiai gazdák türelmesek, hiszen megszokták, hogy mindig későn jön a támogatás. Emlékszem a néhány évvel ezelőtti gyakorlatra, amikor december végén kapták meg a dotációt a folyó évre, és mindenki mérgezett egérként rohangált számlákat szerezni, hogy lepapírozza a könyvelésben azokat a kiadásokat, amelyekre egész évben forrásuk sem volt. Vajon folytatódik-e ez a bolondéria?
Megjelent a Magyar7 2022/36. számában.
