Ján Mičovský a Csilizközbe látogatott
Ján Mičovský mezőgazdasági miniszter ma délelőtt a Szlovák Agrárkamara meghívására a Csilizközbe érkezett, ahol elsősorban zöldségtermesztőket keresett fel. A programját Both Árpád csilizpatasi zöldségtermelőnél kezdte, Csiliznyáradon Bábics Pálhoz látogatott, aki elsősorban csemegekukoricával foglalkozik, majd Kulcsodon meglátogatta Nagy Lászlóék gazdaságát.
A miniszterrel folytatott közvetlen beszélgetésen kitértek a helyi gazdák az elmúlt évek visszásságaira, a dotációs gyakorlatra, a földhasználat, illetve a földkiadás problémáira, érintve a külföldiek agresszív földfelvásárlásait is. Mégis talán a leghangsúlyosabban magát a zöldségtermesztést, a zöldségek, illetve az csomagolt feldolgozott áruk piacra jutását világították meg a helyi gazdák, akik a gondok mellett, számos működőképes jó példával is tudtak szolgálni.
Láthatóan a miniszter nem a klasszikus nagygazdaságokat kereste, hanem inkább azokat a családi gazdaságokat, amelyek az intenzív növénytermesztéssel magasabb hozzáadott értéket állítanak elő, bizonyítva, hogy a mezőgazdaságban is van életképes ágazat.
Mivel láthatóan a koronavírus rámutatott az ország élelmiszerellátásának szükségességére, a minisztertől megkérdeztük, milyen lépésekkel lehet elérni ezt a célt.
– Egyértelmű, amit átéltünk a járvány ideje alatt, az megmutatta, hogy rossz úton járunk. Úgy tűnt, hogy mindent legyártottak a nagy külföldi üzletláncok pultjaira, és senkinek nem volt fontos, hogy honnan is érkezik. A pultokon ott volt minden, megfelelő mennyiségben, néha még elfogadható áron is, a koronavírus viszont azzal a tanulsággal járt, hogy mindenképpen emelni kell az alacsony önellátás százalékain, ami jelenleg nagyon kritikus szinten van. Mindenki kérdi hány százalékkal fogjuk tudni emelni. Ezt nem tudom megmondani.
Eddig is voltak támogatások?
Persze, és eddig is magas összegeket fordítottunk az agrárágazat támogatására.
Viszont nem jól használtuk fel a támogatási forrásokat, mert a területalapú közvetlen fizetésre használtuk, amely sokszor olyan feltételeket teremtett, hogy még termelni sem volt szükséges. Háttérbe szorult az intenzív növények, például a zöldségek termesztése, és inkább a technikai növényeket termeltük, amelyeknek minimális a munkaerőigénye. Nem érdemes a múlton rágódni, de tanulni kell belőle. Ez az állam feladata, hogy olyan intézkedéseket vezessünk be, amelyekkel ki tudjuk használni az óriási támogatási forrásokat az elkövetkező hétéves európai tervezési időszakban. Mindenképpen csökkenteni fogjuk a közvetlen támogatásokat, felső határt szabunk ennek, és támogatni fogjuk azokat, akik olyan projektekkel érkeznek, amelyek biztosítják, hogy a zöldséget, gyümölcsöt és a többi élelmiszert itthon tudjuk megtermelni.
Mint erdész miként értékeli, hogy a Dunaszerdahelyi járásban csak 4%-nyi az erdőterület, és mindez kihat a helyi klímára is. Várható, hogy bevezetnek különböző támogatási programokat az erdősítés növelésére?
A térség erdővel való fedettsége bizonyos mértékig természetes, hiszen Szlovákiában többféle termesztési zóna van, de mindenesetre ez nem elégséges. Szükséges, és mindent megteszünk azért, kihasználjuk a forrásokat arra is, hogy növeljük a szélfogók számát, amelyek szükségesek a talaj védelmében a szélerózió meggátolására. Szükséges kihasználni azokat a ma is adott törvényi lehetőségeket, amellyel a gyenge minőségű talajokon erdősíthetünk. Itt nem csak a klasszikus fafajokban érdemes gondolkodni, hanem az energetikai célokra kihasználható gyorsan növő fajtákban.
