Amikor az adminisztráció átír(hat)ja a földhasználat szabályait
A parlament legutóbbi, októberi 40. ülésszakán elfogadta, Peter Pellegrini államfő pedig a napokban alá is írta a földbérleti nyilvántartás létrehozásáról szóló törvényt. A jogszabályt a jogalkotó a – mezőgazdaságban, főként e kormány idején egyébként is "híres" – támogatási eljárások megbízhatóságának növelésével és az adminisztratív egyszerűsítésével indokolja, ám a szakmai szervezetek szerint jelentős kockázatokat is hordoz. De ezeket a vita során éppúgy figyelmen kívül hagyták, mint a magán- és egyházi iskolák és szülői szervezetek véleményét az oktatási törvény elfogadásakor.
A földbérleti viszonyokról szóló nyilvántartást (Register užívacích vzťahov k pozemkom) bevezető jogszabály céljaként a parlament a a mezőgazdasági területek használati viszonyainak átláthatóbbá tételét és a közvetlen támogatások kifizetésének egyszerűsítését jelöli meg. A törvény indokolása szerint a központi, egységes informatikai regiszter biztosítja majd, hogy a Mezőgazdasági Kifizető Ügynökség (PPA), és más állami szervek egyértelmű, strukturált forrásból nyerhessenek adatokat a támogatások jogosultságának ellenőrzésekor, ami a jogalkotó szerint főként az EU-s közvetlen kifizetések adminisztrációjának jogi környezetében lehet fontos.
A minisztérium hangsúlyozza: az adatbázis fő célja a támogatási eljárások megbízhatóságának növelése és az adminisztratív egyszerűsítés. A nyilvántartás egyaránt tartalmaz majd leíró és grafikus részt, és a benne szereplő adatokat a jogszöveg szerint „hitelesnek” kell tekinteni, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik: azaz a regiszterbe írt adatok előnyt élveznek a többi nyilvántartással szemben a támogatások kifizetése során.
A jegyzék üzemeltetője a minisztérium, a bejegyzéseket pedig az illetékes járási hivatalok viszik be; a pályázóknak elektronikus nyilvántartást kell vezetniük, és a benyújtott bejegyzési kérelmeket az előírt elektronikus formában, ügyvédi hitelesítéssel kell beadni. A PPA feladata lesz a beadványok és a regiszter adatainak összevetése a támogatások kifizetése előtt. A jogszabály értelmében a szabályok részleges érvénybelépését 2028-ra ütemezték, hogy legyen idő a technikai előkészítésre.
A jogszabályt több gazdálkodókat tömörítő ernyőszervezet is élesen bírálta, több okból is.
A gazdálkodóknak elektronikus formában kell vezetniük a használatban lévő területek adatait, és évente igazolniuk kell azt. Ez olyan új feladat, amely különösen a kisebb, családi gazdaságokat sújtja, hiszen nincs mindenhol megfelelő digitális háttér vagy szaktudás, főként az idősebb, javarészt offline mezőgazdászok körében, akiknek a számítógéphasználat eddig is nehézséget okozott. A hazai gazdálkodók túlnyomó többsége pedig ebből a korosztályból kerül ki. Emellett a bejegyzés ügyvédi jóváhagyása további költséget jelent, ami a támogatások elnyeréséért folyó versenyben egyenlőtlen helyzetet teremthet, a nagyobb játékosok javára.
A szabályozás súlypontja eltolódni látszik: a használati jog tényleges igazolása előrébb kerül a tulajdonjog magas szintű, formális védettségénél. Több szakértő szerint ez a tulajdonhoz való jog arányos védelmét sértheti, és hosszabb távon a tulajdonjog gazdasági súlyának csökkenéséhez vezethet. Kritikus érvek hangzottak el arról is, hogy a jogosultsági viszonyok átminősítése az alapvető alkotmányos elvek újraértelmezését kényszerítheti ki.
A regiszter létrehozása és működtetése jelentős technikai kapacitást igényel. A rendszer esetleges hibái vagy a bevezetés csúszása a támogatások egyébként is nehézkes kifizetését még inkább akadozóvá teheti.
Több érintett szervezet azt kifogásolja, hogy a részletszabályok nagy része törvényi szinten jelent meg, holott rugalmasabb, rendeleti szabályozás tenné lehetővé a gyors korrekciót, ha gyakorlati problémák merülnek fel.
A bejegyzés körüli viták tisztázására a regisztráló szerv 60 napot ad a hiányok pótlására; ha a vitát nem orvosolják, a beadvány elutasítható, és a döntés ellen – a törvény szerint – nincs rendes felülvizsgálati jog. Ez nagyon szigorú rendelkezés, amely rövid idő alatt súlyos következményeket – a kifizetési jogosultságok elvesztését – vonhat maga után.
Összességében tehát a szabályok szerkezete – előírt bizonyítási teher, gyors határidők, jogorvoslati korlátok – a használati viszonyokat gyors, adminisztratív úton rendezheti át, akár a tulajdonos érdekével szemben.
Bár a jogalkotó pragmatikus érveket próbált felsorakoztatni a nyilvántartás létrehozása mögött, annak hátterébe akár politikai motivációkat is odagondolhatunk: a földhasználat fölötti állami kontroll megerősítését, valamint az egyébként is erősen centralizált támogatási rendszer további megerősítésének igényét. A törvényt bírálók szerint ez a központosítás visszaélésekre, vagy a tulajdonviszonyok átrendezésére is alkalmas lehet.
A törvény egyik leghangosabb kritikusa, Jaroslav Karahuta – az előző ciklusban a Sme rodina parlamenti képviselője, a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke – szerint ilyent még a kommunisták sem csináltak. Még az erőszakos kollektivizáció idején is, legalább formálisan, a tsz-irodákban előtte órákig pofozott földművesekkel is aláíratták a földjükről lemondó nyilatkozatot, most pedig sunyi, adminisztratív módon kerülik meg a tulajdonjogot.
Ha a cél az olyan sokat hangoztatott transzparencia és hatékonyság lenne, akkor megoldás lehetne a részletesebb végrehajtási rendelet, több átmeneti mentesség, és egy erős, független jogorvoslati mechanizmus, ezek hiánya teszi a szabályt olyan ellentmondásossá, amit a mezőgazdasági közösség és a jogászok joggal kifogásolnak.
