A legtöbb ember és traktor egyidejűleg Nyitrán volt a hétvégén
Vasárnap zárta kapuit az ország bizonyosan legnagyobb – és regionális szinten is jelentős – mezőgazdasági kiállítása és szakvására, az Agrokomplex. Ez volt a jubileumi, 50. évfolyam, talán ennek is tulajdonítható, hogy a korábbi évekhez képest lényegesen több volt a kiállító, köztük sok újonc, és nagy visszatérő. Egyes parkolókon már a szerdai nyitónapon a „megtelt" tábla világított, hétvégén pedig egyenesen lehetetlen küldetés volt parkolóhelyet találni.
Nyitra Tormos városrészét a bűnügyi híreket fogyasztók népes tábora országszerte ismeri, mivel itt található az ország legnagyobb női fegyintézete, a másik, a lőcsei lényegesen kisebb. Az 1960-ban Nyitrához csatolásával önállóságát vesztett település szocialista fejlesztése azonnal megkezdődött, itt nőtt ki a mai megyei város második legnagyobb lakótelepe, de a két nyitrai felsőoktatási intézmény több épülete is itt található. És persze a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar "szentélye", az Agrokomplex.
Ha már mezőgazdaságról esik szó: a nyitrai vásárváros teljes területe 143 hektár, van itt tó, liget, gyep, parkoló, de ami a gazdaságot pörgeti: teljes kiállítóterének nagysága több mint 90 ezer négyzetméter, melyből 50 ezer fedetlen, 40 ezren pedig a pavilonok osztoznak. Az Agrokomplex idejére egy négyzetméter bérleti díja 40 euró volt.
Aki kizárólag hétvégén járt itt, vagy családdal jött, úgy érezhette, egy gigantikus játszóházba csöppent: a legkülönbözőbb korú gyermekek csüggtek a legkülönbözőbb méretű mezőgazdasági munkagépeken, melyek egy részét nemcsak az urbánus anyukák – nekik elnézzük –, de az apukák sem tudták megnevezni. A kiállítás sztárjai természetesen a traktorok voltak. Ezek a gépek valahogy, az első, gőzhajtású traktorok bő két évszázaddal ezelőtti megjelenése óta beépültek a tudatalattiba. Más magyarázata talán nem lehet annak, hogy a Döndi Duó nevű magyar formáció traktorokról szóló dala 6,6 milliós megtekintésnél jár a YouTube-on.
Az általános használatú traktorok mellett természetesen szűkebb profilú munkagépeket is kiállítottak, mint például távirányítású lánctalpas faközelítő gépet, vagy benzinüzemű fejőállást, amit a legelőn is be lehet üzemelni, az állatok behajtása nélkül. Kis túlzással azt állíthatjuk, hogy amit nem vonultattak fel az Agrokomplexen, az talán nincs is. Az otthoni, hobbi célú fűkaszáktól a háromméteres szárzúzóig; a quad és a traktor között átmenetet képező hobbijárműtől a gigamárkák félmilliós csúcsmodelljeiig; a kézi fúrógéptől a kútfúrógépig; tényleg minden.
De hiba lenne, ha az Agrokomplexre traktorparádéként tekintenénk. A rendezvényre számos oktatási és tudományos intézmény is kivonult. Voltak itt magyar nyelvű képzést is kínáló szakközépiskolák, például a galántai Műszaki Szakközépiskola, vagy a vágsellyei Lótenyésztési és Szolgáltatóipari Szakközépiskola, az ország talán összes mezőgazdasági tárgyakat is oktató egyeteme, a Szlovák Tudományos Akadémia, és annak több szervezeti egysége, állami és magán, kutatással-fejlesztéssel foglalkozó intézmények. A kiállítás mellett folyamatosan zajlottak szakmai előadások és workshopok.
A jubileumi évfolyamot Peter Pellegrini nyitotta meg. Az államfő beszédében emlékeztetett: „a hazai termelés biztosítja élelmiszer-önellátásunkat, a vidéki élet fennmaradását és nem utolsósorban a termőföld iránti tiszteletet, amely nemzedékről nemzedékre öröklődik.” A köztársasági elnök kötelességnek nevezte, hogy „a gazdáknak olyan körülményeket teremtsünk, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy tisztességes munkájukból megéljenek, és hogy a fiatal generációk is jövőt lássanak ebben a hivatásban. Ezért államfőként mindig ki fogok állni a mezőgazdasági termelők mellett.”
Pellegrini szerint a „Szlovákia élelmiszer-biztonságát, -minőségét és az élelmiszerek elérhetőségét nem lehet idegen érdekeknek alárendelni.” A szép, hazafias dörgedelmeket azonban az Agrokomplexen összegyűlt földművesek és látogatók nem hallhatták. A megnyitóra nem a nagyszínpadon került sor, hanem a kongresszusi központban, ahová csak a meghívott vendégek nyertek bebocsátást. A polnoinfo.sk szlovák mezőgazdasági szakportál hívta fel a figyelmet arra, hogy ide a hazai mezőgazdasági élet több, meghatározó személyiségét sem engedték be, meghívó híján. A Polnoinfo szerint a meghívókat pártvonalon osztották ki.
Kifelé menet látni lehetett, sokan itt szerezték be az őszi kiültetésre szánt fákat, bokrokat. A növények az összes létező állapotukban jelen voltak, magként, palántaként, csemeteként, vagy azonnal kiültethető, végső formájukban. Némelyik hölgy úgy távozott, mint ha kirabolt volna egy komplett virágos standot, de láttam egy növendék pálma terhei alatt roskadozó családfőt is. Teher alatt nő – mondják, vagy hogy is van ez?
A gépek és berendezések prezentációja mellett a kiállítás további súlyponti elemei az élelmiszerek, a dísz- és haszonnövények, és persze a haszonállatok. E sorok írója atyai szívének minden keménységére szükség volt, hogy a kisállatpavilont ne vásárolja fel a család kiskorú része, s a vásárfia inkább tárgyi kategóriákra korlátozódjon. Szarvasmarhát a tágabb régiónkon végigsöprő, és abban vélhetően mély nyomokat hagyó száj- és körömfájás-járvány miatt csak szobor formájában láthattunk. Kecskék, bárányok, lovak, sertések azonban voltak, s megannyi kisállat is, baromfi, nyúl, akinek volt türelme kiállni a sort, még egy sassal is fényképezkedhetett.
Élelmiszert is több pavilonban nézegethettünk, kóstolgathattunk, vásárolhattunk. Az őstermelőktől az országos bolthálózatokat üzemeltető élelmiszeripari szereplőkig az összes kategória felsorakozott. Számos ismert, már befutott regionális márkával is találkozhattunk, melyet olykor valóban egy-két ember, vagy egy család visz a vállán. Ők csinálnak mindent. Ők termelnek, ők csomagolnak, ők szállítanak, és az Agrokomplexen is személyesen ők árulnak. Az árak azért érezhetően „fesztiválosak” voltak, de hát a helypénzt valamiből ki kell gazdálkodni.
Meg kell jegyeznünk, hogy a dél-szlovákiai, ismert régiós márkák mellett a több mint 500 kiállító között szép számban akadtak magyar cégek és vállalkozások is.
Az Agrokomplex olyan egy mezőgazdásznak, mint egy fiatalnak egy tetszőleges, A kategóriás európai fesztivál. Csak a kezdők idegeskednek, térképpel a kezükben, hogy itt se voltam még, ott se voltam még. A tapasztaltak tudják, a nyitvatartási idő alatt, minden árusnál egyetlen percet töltve csak úgy lehetne bejárni a területet, ha a haladásra nem számolunk időt. Lehetetlen. Az Agrokomplexre kilátogatni sokkal inkább egy életérzés. Elindulunk egy irányba, aztán majd valami lesz. Traktort biztosan találunk mindenhol.
Megjelent a MAGYAR7 36. számában.
