„Szeretetország” és a felvidéki magyarok
Miközben Orbán Viktor miniszterelnök megjárta Washingtont, hogy a békéről és a magyar érdekekről egyeztessen a világ legnagyobb hatalmának vezetőjével, a közösség(romboló) oldalakat ismét ellepte a gyűlölet. Talán még soha ilyen gyomorforgató kommentek nem fordultak elő a „szeretetországot” tervezgető, valójában Magyarországot a brüsszeli birodalomépítők vazallusává tenni akaró Magyar Péter szurkolói táborában.
Amint azt a Ripost november hatodikán – amikor a magyar kormánydelegáció gépe még Washington felé tartott – kiszúrta, finoman szólva radikális bejegyzésekre ragadtatták magukat a liberálbolsevik Szamuely-utód lumpenek. Ilyen „jókívánságokért” normális esetben legalábbis börtön járna. A törvény lehetőséget nyújt erre: aki más ember (akár politikus) megölésére buzdít, az súlyos bűncselekményt követ el.
Előbb ízelítőül lássuk, hogyan értékelte a hatalomba készülődő exhibicionista önjelölt, a nemzet megmentője és a liberálbolsevik szolgahad a magyar miniszterelnök delegációjának washingtoni útját. „Orbán Viktor és hűséges janicsárjai megint utaztak egy jót, megint megünnepelték magukat, és megint eladtak valamit: most épp Magyarországot.” (Telex.hu, Magyar Pétert idézve). „A magyar ’jogállam’ ma kétszer közelebb áll az afgánhoz, mint a dánhoz.” (444.hu). Miközben a világ magyarsága egyenes adásban nézhette a magyar–amerikai csúcstalálkozót a tévében, ezek így kommentálták a világraszóló eseményt.
A választások közeledtével a lejárató kampányba természetesen a felvidéki, magyarul beszélő, vélhetően magyar anya által szült egyedek is beszállnak. Simon Zsolt bukott politikus, bodzabort áruló vállalkozó, Štefan Hamran egykori főrendőr és az ismert színész házaspár (akik Magyar Péter feltétlen hívei) például Komáromban fogja győzködni a felvidéki magyarokat, hogy le kell váltani Orbán Viktort és kormányát.
Az indokok az elcsépelt hazugságokon alapulnak: Orbánék szétlopták az országot, bedózerolták az ellenzéki sajtót, autoriter kormányzás van Magyarországon. Fel kell szabadulni a rettenetes diktatúra alól, és meg kell választani a zsebdiktátort, aki majd elhozza a Kánaánt. Egyenesen Brüsszelből.
A Denník N leányvállalata, a Napunk nemrég kalapozni kezdett. Ahogy a kiadó írja (magyarul és szlovákul), 20 000 eurót szeretnének összekoldulni egy könyv kiadására, amelynek vélhetően az lesz a címe (legalábbis a beharangozó szerint): „Tizenhat évem Orbán Viktorral”. Alcím: „Hogyan változtatta meg Magyarországot.” A felhívás pedig: „Támogassa az Orbán-rezsimről szóló könyvünk megjelenését”.
A kiadó persze megpróbálja elfogadható köntösbe bújtatni célját, a magyar országgyűlési választásokba való leplezetlen beavatkozást, és szerényen közli:
A kulcsszó természetesen a „rezsim”, hiszen a liberálbolsevik csapat a nemzeti együttműködés rendszerét, az Orbán-kormányt rezsimnek titulálja.
A rezsim ebben a kontextusban (például a Helsinki Bizottság olvasatában) „olyan autoriter uralmi rendszert jelent, amihez szigorú ellenőrzés, kormányzati irányítás és politikai döntéshozatal kapcsolódik”. Az európai demokráciákban egy-egy ország vezetését kormányzathoz szoktuk kapcsolni, míg a rezsim – mint a HB is fogalmaz –, autoriter uralmi rendszer.
A Napunk által kiadásra kerülő könyv (ha lesz elég balek, aki pénzt ad hozzá) tehát nyilvánvalóan az Orbán-rendszert fogja „leleplezni”. Azt a diktátort, aki a napokban a világ legnagyobb hatalmának elnökével tárgyalt, s akitől olyan fogadtatásban részesült az USA fővárosában, amilyet kevés vezető mondhat a magáénak a világon.
Dehát ez smafu! Sőt: svindli. Váltani kell, bármi áron, hiszen Magyarország így teljesen elszigetelődik. Természetesen nem a demokratikus világtól, hanem a brüsszeli diktátorok akaratától, mert nem hajlandó beszállni a háborúba, nem engedi be a migránsokat, és nem fogadja el az üdvözítő LMBTQ-fertőzést.
Ez pedig szörnyű, és ezen változtatni kell! A „békés forradalomba” természetesen bele kell vonni a határokon kívül, az utódállamokban élő magyarokat is. Ahogyan a Napunk fogalmaz: „Magyarország történelmi választásokra készül. Áprilisban kiderül, hogy Magyarországon marad-e a tizenhat éve uralkodó Orbán-rendszer, vagy Magyar Péter vezetésével az ellenzék veszi át a hatalmat.”
Végül lássuk, hogyan terjesztik a szeretet tanait a „túloldali” békeharcosok. Csak erős idegzetűek olvassák! „Nagy kérés lenne most tőlünk egy kis zuhanórepülés?” „Egy hajtóműhibányira vagyunk egy szabad, tiszta, transzparens Magyarországtól”, „Jó istenke megáldja az eget, ha idén már csak egy repülő zuhan le, akkor ez legyen az”, „Bármelyik madár családjának élete végéig fedezem az eleségét, ha feláldozza magát a hajtóművek oltárán.”, „Kinyitnám az ajtókat, ha elérik az utazómagasságot.”
Így árad a szeretet a Tisza-szigetek úszólápjai közt. Ezek a jóemberek arról álmodoznak, hogy… De minek is kommentálnánk. Ez nagyjából mindent elárul róluk. Ezek vízen úszó hullákat szeretnének látni, akasztott embert, mint 1918-ban a bolsevikok. Vagy csak a szájukat jártatják, és igyekeznek túllicitálni egymást. A szeretet rózsalugasában számukra a hergelés, az uszítás és a gyűlölet tartalmas szórakozásnak tűnik, és elfogadható eszköz. Hogy mihez? Nem nehéz kitalálni.
Mindenesetre türelmetlenül várom az új híreket, mert a legutóbbi népszavazás szerint „Az utcán már a Tisza a kétharmados erő.” Csak az a bili ne lenne az ágy alatt, kedves Népszava.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/46. számában.
