Két órán át beszéltek a toleranciáról, aztán leharapták egy kérdező fejét
A legszebb magyar színésznőt küldte a magyarországi ellenzék a nem magyar pártok támogatására pénteken este Komáromba, de Borbély Alexandra nem jött el. Az érdeklődő lakosság ezt talán mintha meg is érezte volna, így a Kortina kávéházban felállított mintegy 60-70 széknek alig a felét foglalta el a közönség.
Sajnos, az est másik attrakciója Nagy Ervin színész is késett a mikrofon pedig nem működött, így ezekkel az apróságokkal indult a hivatalosan „Magyar közösség: Demokrácia vagy diktatúra” című beszélgetőest, amelynek vélhetően az elsődleges célja az volt, hogy a Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt két „együttműködő partnerének” Simon Zsoltnak és Hamran Istvánnak a népszerűsítését szolgálja.
A közkedvelt színész, Nagy Ervin ezt tiszteletben is tartotta, hiszen megszólalásaiban szinte kizárólag csak magyarországi, s azon belül is hozzá közelálló kultúrpolitikai témákat említett, úgy mint a magyarországi filmgyártás lehetőségei Andy Vajna előtt és után, színművészek érdekképviseletének létrehozása vagy a magyarországi művelődési házak hálózatának állapota.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az ellenzéki politikusként megnyilvánuló Nagy ne illette volna kritikával a mostani budapesti kormányzatot, a terepet viszont e téren is átengedte szlovákiai partnereinek, akik éltek is a lehetőséggel, és Nagy Ervin helyett is szidták a magyar kormányfőt (főképpen Hamran), valamint saját jogon a szlovák miniszterelnököt (főképpen Simon).
Nagy Ervin megszólalásai annyiban viszont egyedieknek tűntek, hogy szinte mindent kizárólag első szám első személyben mondott el…én ezt csináltam, én azt csináltam, én ezt fogom csinálni. Én, én, én.
A meglepő kijelentések terén ennek ellenére igazából Hamran István volt elemében, aki kritikáját előbb kiterjesztette a Magyar Szövetség pártra, majd később a szlovákiai magyar választókra.
Kijelentette, hogy bízik benne, hogy a magyar választók elfordulnak a Magyar Szövetségtől, de aztán magukat a szlovákiai magyar választókat sem kímélte, s elmondta, hogy számára kiábrándító volt ahogy az itt élő magyarok szavaztak.
Azt azonban elismerte, hogy egyetlen magyar párt van Szlovákiában, de aztán gyorsan észbekapott, és a vele egy asztalnál ülő Simon Zsoltra nézve, kiegészítette, hogy itt van a még Fórum, amely együtt van velük, a SaS-szal. Azt viszont már nem tette egyikük sem hozzá, hogy amikor a SaS befogadta Simon pártját, egyiküket sem zavarta, hogy nevükből elhagyták a Magyar jelzőt.
A komáromi beszélgetőest forgatókönyve semmiben sem maradt el attól, amit egy klasszikus ellenzéki eseménytől elvárhat a választó. A fennálló kormányzatot kritizálták, magukat pedig dicsérték. A fellépők abban maradtak csak el a várakozástól, hogy megnyilvánulásaik megmaradtak a kritika szintjén, saját megoldási javaslatokat viszont nem ismertettek, így csak azt a véleményüket tudhattuk meg, hogy a mostani magyarországi és szlovákiai kormányok rosszak, elnyomók és alávalóak.
Simon, Nagy és Hamran meg sem várta amíg a végére ér és szinte egy emberként szólt közbe és próbálta meg letorkolni a kérdezőt; s jó, hogy hülyének nem nevezték, bár Hamran nem volt rest, és látatlanba megelőlegezte, hogy a kérdező nyilvánvalóan nem ért a kultúrához, s vajon így lehetne-e a témában szakértő? Ezt a kérdező kikérte magának, amelyet sem Simon, sem Nagy és Hamran sem vett figyelembe így most kicsiben láthattuk, hogy milyen gyorsan változnak meg és diktálják a helyzetet, ha náluk van a túlerő.
Végső soron a rendezvény címe már előre tudatta, demokrácia vagy diktatúra lesz a fő kérdés, így végső soron meg sem lepődhettünk.
