Virágzó kertet szeretne? Elmondjuk, mi a titka!
Az ország első látogatható magánkertjének, a negyedi Táncoló virágok kertjének megnyitóján találkoztunk. Ő a megtestesítője annak a régi mondásnak, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Szomoru Miklós okleveles kertészmérnök, kerttervező, aki nevetve mondja, kivételes alkalom, hogy utcai ruhában látom őt. Általában kertésznadrágban van, amelynek lyukasak a zsebei, hiszen mindig van nála kertészolló.
Mosolyogva fogad Negyeden a Táncoló virágok kertjének megnyitóján a kert tulajdonosa és megálmodója, Futó Éva. Azonnal kezembe nyomja a hűsítő, házi készítésű limonádét, pompás étkekkel, süteményekkel kínálnak, amelyeknek elfogyasztásához páratlan környezetet ad a színpompás, virágzó kert és a rendkívüli szépérzékkel megálmodott udvari dekoráció. Ebben a szép környezetben ülünk le beszélgetni Magyarország egyik sztárkertészével, már ha létezik ez a fogalom. Szomoru Miklós a Táncoló virágok kertjének megnyitójára érkezett a Felvidékre. Éva meghívásának tett eleget, és elmondhatom, kiválóan érzi magát a számára nagyon is otthonos angolkertben. Mintha minden növény szót fogadna Miklósnak, úgy hajladoznak a könnyed nyári szellőben a szebbnél szebb virágok. Felnevetek, amikor Miklós elárulja, ő bizony meg is szokta fenyegetni a helytelenül fejlődő növényeit – ha nem kapják magukat össze, akkor mennek a mulcsba!
Azt olvastam, hogy hamarabb tudtál kertészkedni, mint járni. Már gyermekkorodban nagy vonzalmat éreztél a kertészkedés iránt.
Amióta az eszemet tudom, mindig volt kiskertem. Ceglédi vagyok, anyukáméknak volt egy nagy haszonkertjük, én pedig azon belül ápolgattam egy kis virágoskertet. Arra emlékszem, hogy a szomszéd néninek nagyon szép sziklakertje volt és szarkalábjai, vele cserélgettem növényeket – még óvodás lehettem. Emlékszem, gyerekkori asztmám volt, és szanatóriumba kerültem a Szabadsághegyre, Budapesten. Akkor persze még nem volt internet, anyukám képeslapokat írt nekem minden nap a három hét alatt. A lapok aljára pedig odarajzolgatta azokat a virágokat, amelyek éppen nyíltak a kiskertemben. A mai napig megvannak a képeslapok. Pontosan nem tudom az idejét, de az biztos, hogy én már 3-4 évesen kertészkedtem.
A virágok mellett a haszonkertészet is vonzott?
Inkább a virágok, de ahogy öregszem, elmondhatom, egyre inkább öröm számomra megtermelni a saját zöldséget, gyümölcsöt is. Ma is, mielőtt elindultam Pilisszentkeresztről a Felvidékre, leszedtem a cukkinit. Naponta kell szüretelni, idén például csodálatos a mángold, főzünk lekvárt is, meg minden egyéb jókat. Ugye, nem is kell magyaráznom, hogy háztájiban minden finomabb, hiszen tudom, semmi sincs permetezve. Még bioszerekkel sem, így sokkal magasabb a termények beltartalmi értéke. Ez tesz egészségessé bennünket.
Korán tudtad, merre vezet majd az életutad. Kertész leszek, fát nevelek…
A gimnáziumban biológia és földrajz fakultásra jártam, volt időszak, amikor azt hittem, én is biológiatanár leszek. A gimnázium után végül mégis a kertészeti egyetemre adtam be a jelentkezésemet. Azt kell azonban mondanom, amellett, hogy egy nagyon jó közegbe kerültem, az egyetem nem alapozta meg a reális, mindennapos tudást. Tele volt statisztikával, biometriával, alig találkoztunk növényekkel. Én szeretem, ha „koszos” a kezem a földtől, szívesen dolgozom a talajjal, megfogom a növényeket. A diplomamunkámat térségfejlesztésből, a falu felvirágoztatásból írtam. Kiemeltem, mennyire fontos a szép környezet, a természettel való kapcsolatunk, ami mára szinte teljesen elveszett.
Mi lett kertészként a fő célod?
Azért dolgozom, és azt szeretném elérni, hogy minél többen visszataláljanak a természethez. Meglássák, mennyire csodálatos, mennyi mindent ad. Mindenki rohan, minden azonnal elérhető, így a természet szeretete és megbecsülése is eltűnt. Örülök azonban annak, hogy egyre több fiatal költözik ki falura, talán mintha kicsit visszajönne a divatba a vidéki, tanyasi élet, sokan szívesen hagyják már el a városi őrületet, és kezdenek el gazdálkodni. Dísznövényeket ültetnek, haszonnövényeket termesztenek, és mindezt tudatosan, nem műtrágyázva, permetezve, kedvezve a természetnek.
Vannak hivatások, amelyekről azt szokták mondani, hogy ebből bizony lehetetlen megélni. Kertészként kaptál ilyen véleményt? Hiszen ez is valahol már művészet.
Okleveles kertészmérnökként dísznövény szakot végeztem, de nem ott diplomáztam, hanem marketingesként, térségfejlesztésből. El sem tudtam képzelni, hogy mi lesz. A szüleim tanárok voltak, és hát az sem egy túlfizetett szakma. Az egyetem alatt, ha szórakozni akartam, jól öltözködni, arra magamnak kellett megteremteni a rávalót. Ezért az egyetem mellett kerttervezőknél dolgoztam. Ez a kreatív munka pedig nagyon tetszett, öröm volt, amikor egy gazos területből pár nap alatt valami gyönyörűt varázsolhattunk. Az egyetem után egy neves kertészetnél dolgoztam, (ott ismerkedtem meg a növényekkel), aztán elcsábítottak a vevők. Látták, szeretem, amit csinálok és értek is a tervezéshez, a növényekhez. Gyakorlatilag szájról szájra, vagy kertről kertre járt a hírem.
A jó bornak nem kell cégér…
Talán a mai piacnak már az is a baja, hogy túl sok minden van. Pont ezért vagyunk mi, kerttervezők, hogy szelektáljunk. Sok kertészet is felismerte már, hogy vannak olyan növények, amelyek nem a mi éghajlatunknak, fekvésünknek megfelelőek, és nem hajlandóak már például azáleát, rododendront, smaragdtuját, buxust vagy áfonyát árulni, mert ezek nem „működnek” vagy a betegségek, vagy az időjárás miatt. Már nem cél az, hogy hirtelen eladjunk valamit, az emberek úgyis csalódnak aztán. A cél az, hogy a tulajdonosok elégedettek legyenek, és visszatérjenek vásárolni.
Most már te is falun élsz, de úgy tudom, sokáig városlakó voltál…
A Gellérthegyen is voltam kollégista, ott is teleraktam a szobát növényekkel, úgy néztünk ki, mint egy üvegház. Később sikerült egy lakást venni az Astorián. Belváros, ötödik emelet. Ez egy gyönyörű, több mint százéves ház, még Eiffel tervezte, fémburkolatok, patinás függőfolyosók. Ebből én jó két métert „elprivatizáltam” kertnek. Kis dzsungelt csináltam. Azok, akik megvették tőlünk ezt a lakást, továbbfejlesztették a „függőfolyosó-kertemet” és meg is nyerték vele a Magyarország virágos balkonja versenyt. Mindenhol, ahol vagyok, növényekkel veszem körbe magam.
Létezik kertészeti trend? Van mindenkori divat a kertben is?
Mi most ott járunk, ahol Anglia 15 éve, tehát ez fejlettségfüggő is. Azért jók ezek a nyitott kertek is, mert itt meg tudjuk mutatni a gyönyörű, nem agyonpermetezett, élő kertet, pillangókkal, madárkákkal. Ráadásul ezekkel a permakultúrás kertekkel alig kell dolgozni. Egy szép évelőágyás, szárazságtűrő prérikert fűfélékkel sokkal inkább fenntarthatóbb, szebb, környezettudatosabb. Sokan felismerik már ezt, óriási lépésekben javulunk ezekkel a trendekkel. Nyitott kertjeinkben több tízezer ember járt már.
Mit ajánlanál egy átlagembernek, aki azt mondja: szép kertet szeretnék. Hol kell elkezdeni?
Egy maréknyi talajban több kis parányi lény, mikroorganizmus van, mint a Föld lakossága, és alig ismerjük, hogyan működik ez a csoda. Aki talajt fertőtlenít, éget, gyomirtózik, minden ilyen élőlényt megszüntet. Lehet, az első pillanatban könnyebbnek tűnik így a talajmunka, mert nem kell gyomlálni, de megöljük ezeknek a lényeknek a 80 százalékát. Később ilyenkor csak pusztulást lehet tapasztalni a rosszul kezelt talajon. Ha már csak komposztál valaki, vagy szétszórja az elhullott leveleket, már jól csinálja. Az a lényeg, hogy minél több szerves anyaggal dúsítsuk a talajt, ezáltal erősebb lesz a talaj vízmegtartó képessége és odavonzza a hasznos, lebontó baktériumokat, gombákat, mikroorganizmusokat, ezek kialakítják azt a rendszert, amelyben a növényekkel szimbiózisban élve szépen egészségessé válnak. Minimum egy évig csak a talajt kell javítani, minden levelet, nyesedéket, gyomot fel kell használni.
A gyomot is?
Így van. Nem is kell kihúzni a gyomokat. Esetleg, ha valakit nagyon zavar, akkor csak le kell vágni a talaj felszínén. Még a gyom kihúzása is talajmozgatásnak minősül, és a talaj tele van milliónyi gyommaggal. Amint kihúzunk valamit, kapálunk, ásunk, ezek lehetőséghez, fényhez jutnak. Ha letakarjuk mulccsal, akkor pedig nyugalmi állapot van. Ha nem mozgatjuk a gyomot, egy idő után beáll a kertben a gyommentesség.
Melyek azok a virágok, növények, amelyek a leginkább túlélik a nem profi kertészkedni vágyó embert is? Kell a sikerélmény.
Az én kertem sem egy gyűjteményes kert, pedig van vagy 5000 növényem. Én is inkább a szépségre és a fenntarthatóságra törekszem. Nincsenek olyan növényeim, amelyeket ki kell ásni, be kell ásni, télen takargatni kell, mert ez így már nem ökotudatos. Könnyen fenntartható kertem van, és ilyeneket is tervezek. Ezeket a növényeket pedig fillérekből lehet szaporítani. Ott van például a bugás hortenzia. Ezt tavasszal megmetszi a tulajdonos, és legalább húsz további növényt tud szaporítani. Pár év alatt ingyenesen fel lehet tölteni az állományt. Az évelőkben az a csodálatos, hogy bárhonnan össze tudjuk gyűjteni a magokat. Tévhit, hogy egy szép kertre több ezer euró kell, persze, aki nagyon gyorsan akarja, annak kell. De ha van az embernek kedve, akkor nagyon kevés pénzből is csodát lehet művelni, akár már 3-4 év alatt is.
Milyen a tapasztalat a nagyáruházakban vásárolt növényekkel, tövekkel?
Én azt szoktam mondani, hogy az élelmiszerboltban tejfölt kell venni, a kertészetben meg növényeket. A kertészetben szeretik a növényeket, mi minden nap azt tudjuk adni a virágoknak, ami kell.
Mire egy neonfényben „érlelt” nagyáruházi növény hazakerül, addigra olyan sokkot kap, hogy összeesik és tönkremegy. Nem jók a nem kertészetből származó, gyorsan kivirágoztatott tövek.
Melyek azok a növények, amelyekből könnyen összeállítható a csoda?
Úgy mutat jól egy kert, ha megvannak a különböző szintek. Van a fa szint, a cserje szint és az évelő réteg. Ha valamelyik hiányozna, az nem mutat jól a szemnek. Ennek a hármas tagolásnak meg kell lennie. Mindenképpen ültessünk laza lombú, árnyékoló fákat. A nagy melegben is fontos, hogy a kert árnyékolva legyen. Ehhez jó akár a díszgalagonya. Nincs betegsége, szárazságtűrő, a madaraknak is kedvez, mivel van termése. A díszalmafák is jól tarthatóak, de a gyertyánok is csodálatosak. Nálam az utcafronton török mogyoró van, és nagyon szeretem a nyírfákat – bár őket azért öntözni kell a magas gyökerezés miatt. A kertben nagyon fontos a fa, kerttervezésnél is szoktam mondani, ha valaki nem is kér, akkor is kap fát. Ne ültessünk lucfenyőket a ház mellé, gyorsan nőnek, könnyen borulnak, felszedik a térkövet. A cserjékben óriási szerencsénk van – rózsaloncok, nyári orgona, somok – ezekből is lehet egy virágzási sort kialakítani. Egészen májustól őszig lehet így virágoztatni. Díszként jó akár a bugás hortenzia, a törpe cserjék, a kék vessző és az évelők. Itt körülöttünk is éppen nyílnak például a kasvirágok. Sokáig nyílik például a sudárzsálya vagy a verbena is. Egy kertet ne egy hétnyi virágzásra tervezzünk. A virágzó kert titka a szeretet. Én szeretettel nézek a növényekre, ők ezt hálálják meg.
CV:
Szomoru Miklós okleveles kertészmérnök, kerttervező, az angolkertek szakértője, egy pilisszentkereszti kert tulajdonosa. Létrehozta az Egy kertész kertje Pilisszentkereszten elnevezésű mozgalmat, ahol kertlátogatásokat szervez. Több mint tíz magyarországi nyitott kert mentora és védnöke. Kertészeti szórakoztató műsorával a Spektrum Home csatornán találkozhatnak.
Megjelent a MAGYAR7 33. számában.
