Végig fej van-e ebben a kalapban?
Úgy tartja az angol köztudat, hogy 1797. január 15-én bizonyos John Hetherington nevű kalapos nagy feltűnést, sőt riadalmat keltett Londonban, amikor egy különös fejfedőben jelent meg az utcán. A közfelháborodás miatt még a polgármester is felelősségre vonta. A szokatlan kalap egy cilinder volt, amely idővel polgárjogot nyert, sőt még napjainkban is fejre illesztik, de mindig a frakk vagy a szmoking kiegészítőjeként. Ha hinni lehet a beszámolóknak, a cilinder igen gyorsan megérkezett Magyarországra. Legalábbis Vay Sarolta, akit már idéztünk korábban is, így tudja.
1797 farsangján a szívélyes vendégszerető ember hírében álló báró Splény Ferenc váci püspök díszebédet adott, amelyre még messzebbről is érkeztek mindenféle jeles emberek: Zichy Ferenc gróf főlovászmester, Csáky József gróf, Orczy László báró főispán és még jó néhányan. Köztük nyéki Németh János királyi „jogügyigazgató” is, aki a vádat képviselte a magyar jakobinusok perében, és ezért még a császár iránt hű magyar urak körében sem volt túlságosan népszerű. A vendégek már éppen az asztalhoz készültek ülni, amikor Schwartner Márton késmárki születésű professzor az ablakon kitekintve felkiáltott: „Íme egy ember szállt le a szekérről, aki kéményt visel a fején…”
A bécsi divat szerint öltözött úr a püspöki rezidencia kapuja felé sietett, fején egy selymes szőrű magas kalapban. „Hiszen ez Teleki János, lám már a párizsi módit viseli!” Az illető belépett a terembe, mire Orczy báró pálcával ütögette meg a fejfedőt, majd megkérdezte: „Aztán végig fej van-e ebben a kalapban?”
A többi vendég is kíváncsi lett a furcsa kalapra, egyikük, Wlassics testőr a fejére is helyezte, majd megnézte magát a tükörben. Skarlátpiros, pompás magyar dolmányban, fején a cilinderrel igencsak elképesztőnek tűnt, a látványtól maga is hangosan felnevetett. Splény püspök azzal ugratta Telekit, hogy civilként így akarja megszerezni az ő (püspök)süvegét, ami tudvalevően úgyszintén magas viselet. Keglevich Károly huszárezredes meg Teleki egyik felmenőjére célozva megjegyezte: Teleki Mihály nem hiába aspirált az erdélyi fejedelmi süvegre, utóda talált valami efféle alkotmányt. Az urak ugyan jól kiszórakozták magukat a cilinder jóvoltából, de alig telt el néhány esztendő, a fejfedőt már széltében-hosszában hordták Bécsben, és a 19. század első éveiben magyar földön is viselték. Mi több, a hölgyek körében is elterjedt. Persze ez a divat is kikopott idővel, hogy átadja a helyét újabb divatoknak.
Ez a történet, amelyet Vay Sarolta jegyzett le és hagyott örökül az utókornak, nagyon kedves és szórakoztató, csupán egy szépséghibája van: aligha eshetett meg, több okból is kifolyólag.
A legnyomósabb ok az, hogy 1797-ben báró Splény Ferenc váci püspök már két éve a temetőben pihent, mivel 1795-ben elhalálozott, tehát ama nevezetes farsang idején aligha adhatott díszebédet a derék magyar uraknak. Az a megjegyzés sem ül, hogy a fejfedő a legfrissebb párizsi módi szerint készült, hiszen akkoriban Franciaország hadban állt Angliával és aligha lett volna a londoni kalaposmester cilindere népszerű a forradalom lázában égő Párizsban, ahol tudvalevően a frígiai sapka járta, sőt kötelező viseletnek számított. Bele kell hát törődnünk, hogy a cilinder első magyarországi felbukkanása Vay Sarolta igyekezete ellenére máig tisztázatlan.
Megjelent a Magyar7 2021/33.számában.
