Vadkerti Imre: Hiszek a Jézuskában
Csendben, áhítattal hallgatom a nádszegi templom szívében az adventi koncertet. „Kell ott fenn egy ország” – szól a jól ismert dal Vadkerti Imre varázslatos hangján, amely a lelkek legmélyéig hatol. Nem csak az én szemem könnyes, a művész tekintete is elhomályosul. Később megtudom, régmúlt karácsonyok hangulatát, nagyszülők emlékét hozza el neki a dal.
Az előadóművészek életében sosem csendes az adventi időszak. Rengeteg előadás, koncert, utazás, szereplés van már a hátuk mögött, mire felgyúlnak a karácsonyi fények a szentestén. Így van ezzel Vadkerti Imre is, aki több formáció tagjaként éli meg ezt a szép és számára nyüzsgő időszakot. De hiába a nagy rohanás koncertről koncertre, a zenészek arcán mindig mosoly van, talán a közös zenélés öröme tartja meg őket örökös jókedvükben. Vadkerti Imrével két koncert és egy forgatás között találkozom, hogy az adventről, a karácsonyról beszélgessünk. Nehéz őt „utolérni”, hiszen november végétől egész szent-estéig szinte minden nap koncertezik, az otthoni teendőket is inkább a családja, Zsuzsi, a felesége és gyerekei, Csenge, Bálint és Bence végzik.
Vadkerti Imre mindig nagyon figyelt arra, hogy december 24-ére már ne legyen más teendő, mint a családdal foglalkozni. Ez mindenképpen szabadnap még a zenész életében is, ilyenkor összejön a család, a két fiuk is hazaérkezik Budapestről.
– Gyerekként a karácsonyi ünnepkör napjai állandóan csodálatos vándorlással teltek. Míg éltek a nagyszüleim, mi mentünk hozzájuk, aztán hozzánk jöttek a rokonok. Most 24-én délelőtt főzés, sütés van, a fenyőfát már általában az előző napon, 23-án feldíszítjük. Szenteste édesanyáméknál jövünk össze, és amikor hazaérünk, jön a Jézuska. Mi mindig úgy tartjuk, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, persze a karácsonyfát is. A gyerekek nagyjából tízéves korukig hitték ezt a csodát. Én is hiszek a Jézuskában. A család kialakította már a saját hagyományait, ez érvényes az ünnepi étkezésre is.
Imre elmeséli, náluk karácsonykor nem az ajándék nagysága a fontos. Év közben úgyis megveszik mindazt, amire szükség van. Volt olyan is, hogy a gyerekek kézzel készített ajándékokat adtak karácsonyra.
Az adventi időszakban Vadkerti Imre leginkább az akusztikus zenekarral zenél. Zsapka Attilával, Szűcs Pistivel, Sipos Dáviddal, és most Jánoska Tibor is csatlakozott a csapathoz, árulja el.
– Sokat rohanunk a koncertek miatt, de karácsonyra lelassulunk. Persze, fizikailag fárasztó ez, de lelkileg meg nagyon feltöltődünk. Mindenhol megismerjük a helyi szokásokat – járjunk akár Gömörben, akár a Székelyföldön, a Csallóközben, a Mátyusföldön. Mindenhol mesélnek, megkínálnak a helyi ételekkel. Nagyon gazdag a magyar karácsony tradíciók szempontjából. Rengeteget visz az ember haza ezekből a hagyományokból, érzésekből, hiszen mindegy, hol élünk a nagyvilágban, mi magyarok vagyunk. Általában a Székelyföldön csípjük el a havat. Nagyon szépek azok a kis havas ösvények, amelyek felvezetnek a templomokba.
Vadkerti Imre olyan utcában lakott gyermekkorában Gútán, ahonnan rálátott a templomtoronyra. Adventi utazásai során talán ezért is jut gyakran eszébe a gútai templom. Emlékszik a havas, téli estékre, amikor kint játszott a többi gyerekkel, és azt lesték, kinél mikor villannak fel a karácsonyi fények, milyenek a díszek.
Ma már az ő hangja „énekli be” a templomokat, zenéjével, énekével ezrek szívébe csempészve be a karácsony varázsát és meghittségét. A koncerteken játszott dalok listáját mindig gondosan összeválogatják, külön készülnek az adventre.
– Igazából nem születik ám sok karácsonyi dal, ami van, inkább nyugati, vagy az ún. karácsonyi pop, de mi azt nem képviseljük. Nagyon szerencsés vagyok, tizenkét éve énekelek a Kormoránnal, és a zenekarnak van sok olyan dala, ami jól beilleszthető a karácsonyi ünnepkörbe is. A betlehemi királyok, a megzenésített József Attila-versek, az Egy angyal mindent lát, és hát kihagyhatatlan a Ki szívét osztja szét. Nem szabad elfeledkezni a hazaszeretetről sem a karácsonyi koncer- teken, és a Korzár-dalokat is beépítjük.
Kihagyhatatlan a Mennyből az angyal, a Micimackó, vagy a Száncsengő, mert a gyerekekre is gondolnak.
– Nagyon fontos, hogy a gyerekek magukkal vigyék a tradíciókat és a jó magyar zenét. Zsapka Attilának köszönhetően sokat járunk iskolákba is, megzenésített verseket énekelünk. A rádiók nem nagyon játsszák ezeket, mi meg örülünk, hogy a gyerekek legalább általunk hallhatják őket. Van az a mondás, hogy a lelke mélyén mindenki egy nagy gyerek.
Amikor felteszem a nehezen megválaszolható kérdést Vadkerti Imrének, neki mi a kedvenc dala, elmosolyodik. Nem tud válaszolni, ahogy zenésztársai sem.
– Nagyon nehéz, talán a Ki szívét osztja szét… Karácsony táján érzelmileg is „belefut” az ember a dalokba. Már csak anyai nagyanyám él, de mindig eszembe jutnak, ha a Kell ott fenn egy ország című dalt énekeljük. Hát persze, érzékeny az ember, kiváltképp a művészember. Nekem a megnyugvást jelenti az advent. Pedig fel vagyunk pörögve, rohanunk koncertről koncertre, de mégis minden más ilyenkor, mint év közben. Szeretjük és várjuk is ezt az időszakot, sok szép impulzus éri az embert.
Vadkerti Imre csak egészséget kér karácsonyra a Jézuskától. A sors kegyeltjének tartja magát, mert annyi szépet és jót kap az emberektől és a zenétől, hogy csak azt tudja kívánni, legyen egészség, és legyen erő továbbra is osztogatni szívük szeretetét.
Megjelent a Magyar7 2022/51-52.számában.
