Válság és a kezdet vége, de Isten velünk van! – megjelent a Magyar7 51-52. száma

A mélyülő válság éve az idei, amikor az akut gazdasági és politikai válság alakult ki. A szomszédságunkban zajló háború árnyékában a koalíciót feszítő ellentétek előbb rövid életű kisebbségi kormányzáshoz, majd a kabinet bukásához vezettek. A jövő évre vár a kérdés megválaszolása: hogyan tud kilábalni az ország a jelenlegi politikai káoszból, illetőleg visszajut-e a magyar képviselet a pozsonyi törvényhozásba, írja Közélet rovatunkban Kolek Zsolt.

Egy másik aspektusból a kezdet vége 2022. Pomichal Krisztián azt írja külpolitikai jegyzetében, hogy világrendváltás zajlik a szemünk előtt. A 2011. szeptember 12-e és 2022. február 23-a közötti „előjáték” véget ért, de tizenegy év sem volt elég arra, hogy eldőljön, mi jön az unipoláris pillanat után. Az Egyesült Államoknak 30 évnyi relatív béke után újra valódi kihívója akad? Oroszország nagyhatalmi ambíciói végleg kivéreznek az ukrán sztyeppéken? Vagy török „senkik”, iráni „nyavalyások”, pakisztáni „gnómok” hívják birokra az amerikai muszáj Herkulest? Egyik is, másik is egyszerre védhető és vitatható álláspont, a lényeg ugyanaz: 2022 karácsonyán fogalmunk sincs, merre megy tovább a világrendváltás. Azt tudjuk csak, hogy a rossz irányba!

És, hogy teljes legyen a nagyon bonyolult kép, ami a jövő évet illeti, gondoljunk arra, hogy nincs költségvetése az országnak, pedig hamarosan véget ér az év. Rajkovics Péter Költségvetési rulett című írásában felsorolja, mivel is járna az ideiglenes költségvetés… eláruljuk, nem sok jóval.

De a béke lángja idén is megérkezett Betlehemből, legyen akármilyen bonyolult is nehéz az élet. Kocur László cikkéből kiderül, hogy itt, a Felvidéken a betlehemi láng terjesztésének oroszlánrészét a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség tagjai végzik, akik a rendszerváltás után vállalták fel ezt a missziót, az osztrák cserkészekkel együttműködve. A betlehemi láng eljuttatása a családokhoz azonban nem a cserkészektől ered, hanem egy szudétanémet népszokásban gyökerezik…

Kövesdi Károly A „támadó” egyház és a szabadság csöndje című írásában emlékeztet, sokaknak nem tetszik, hogy a magyar kormány határon túli templomok felújítására áldoz. Sziszifuszi küzdelem ez az elmúlással, hiszen mindent nem lehet megmenteni, ahhoz száz év kellene. És már nincs száz évünk.  Küzdeni az ellen, amit ordas eszmék és zaklatott korok idéztek elő, s amelyek nem akarnak véget érni. Az ordas eszmék most is itt parádéznak az ablakaink alatt, szivárványszínekben vonulva. Össztűz alatt az egyház, a materialista libertariánusok hada nem alkuszik. „A kereszt erősíti a gyengét, szelídíti az erőset.” – mondta Apor Vilmos, akit az orosz katonák barbár módon gyilkoltak meg, miközben védte a híveit. Igaza volt vajon?

 

„Isten nem hagyja magára az emberiséget. Karácsonykor egyébként Izaiás próféta könyvéből szoktunk idézni, hogy velünk az Isten, értsétek meg nemzetek és térjetek meg, mert velünk az Isten. Éppen Jézusnak a születése mutatta meg, Isten annyira velünk van, hogy hajlandó megszületni. Emberként egy lesz közülünk, és velünk járja a történelem útját” – mondta lapunknak Erdő Péter bíboros, aki szerint az anyanyelv azért is különösen fontos, mert megnyitja az utat az ember szívéhez. Hiszi és vallja, feladatunk és hivatásunk van nekünk, magyaroknak a Kárpát-medencében, megtapasztalta a szentlélek jelenlét a budapesti eucharisztikus világkongresszuson, és abban is bízik, Esterházy Jánost boldoggá avatják. Molnár Judit és Haják Szabó Mária beszélgetett Erdő Péter bíborossal.

„Szerencsére a tudomány fejlődik, a kutatók már dolgoznak azon, hogy a vakok újra láthassanak, és abban nagyon bízom, hogy a kislányom egyszer, talán már nem is sokára, rácsodálkozhat erre a világra” – mondta lapunknak Zora és Mira édesanyja, de amíg a tudomány nem tart ott, együtt kell élni azzal, hogy Zora nem lát és egyéb problémái is vannak. De micsoda életerő és akarat van benne, és milyen erős hátteret nyújt a szűkebb és tágabb család… Történetüket B. Vida Júlia jegyezte le.

A karácsonyi duplaszámban több oldalon olvashatnak irodalmat Kövesdi Károly válogatásában, majd Babucs Zoltán cikke arról szól, milyenek voltak a frontkarácsonyok és szilveszterek.

150 évvel ezelőtt, 1872. június 13-án, fedélzetén 24 főnyi legénységgel kifutott a brémai kikötőből a speciális építésű, vitorlával és gőzgéppel egyaránt felszerelt Admiral Tegetthoff, amelyet az osztrák–magyar kormány megrendelésére a németországi Bremerhaven hajógyárában építettek. Karácsony a végtelen jégmezőn Lacza Tihamér írásának a címe, amelyből kiderül, hogyan vészelték át az ünnepeket, miközben felfedezték a Ferenc József-földet.

 

„Nincsenek véletlenek az életben, Szent Ciprián emlékével való két találkozásom sem lehet az. E lap hasábjain számoltam be a tuniszi katedrálisban hallgatott szentmiséről. Két hét múlva pedig a katolikus újságírók szimpóziumán, a sajtóapostolok találkozóján került az egyházatya az érdeklődés középpontjába.” Ezzel a vallomással kezdi Összefonódó gyökerek című írását Csermák Zoltán Szent Cipriánról, aki bölcs és kegyelemteljes volt.

„Trolival utaztam, amikor fordult egyet velem a világ, és a troli padlóján találtam magam. Az emberek mind elhúzódtak, két kedves kislány ültetett fel. Aztán valahogy leszálltam, de az utcán megint elestem. Szerencsére arra jött egy lakó a házból, és mentőt hívott. Aztán egyik kórházból a másik kórházba mentem, most meg itt vagyok” – vonja meg a vállát egykedvűen, írja Kocur László, aki azért kereste fel betegágyánál Koncsol Lászlót, hogy régi karácsonyairól beszélgessen vele.

Bár a betléri múzeum több mint tízezer darabos történelmi fényképgyűjteménnyel rendelkezik, egyetlen olyan karácsonyi fotográfia sem akad, amely a betléri kastélyban készült volna. Ennek ellenére tudjuk, hogyan ünnepeltek az Andrássyak. Erről ír Fábián Gergely.

Pozsony egyik különlegessége a Kék templom, hivatalos nevén a Szent Erzsébet-templom, amely azért is nagyon kedves a mi szívünknek, mert a magyar stílusú szecesszió úttörője, a pozsonyi Lechner Ödön tervezte élete alkonyán. Dunajszky Éva foglalta össze a magyar szecesszió egyik legtisztább alkotásának történetét, amely jövőre lesz 110 éves.

Kelj fel és járj! – Interjú Lóczy Tiborral. Rengeteg csodálatos történet létezik arról, ki hogyan tért meg az Úrhoz, vagy fordult a vallás felé életének nehéz szakaszában. A sajógömöri Lóczy Tibor evangélikus lelkésszé válása is egy ilyen rendkívüli történet. 53 évesen újból nekikezdett a tanulásnak, és idén november 6-án Budaörsön evangélikus lelkésszé avatták. Virsinszky Tamásnak mesélte el történetét.

Molnár Hunor, a „frankás” diák már most tudja, érdeklődik a papi hivatás iránt. Bokor Klára Esztergomban, a Szamos kávéházban, Babits Mihály kedvenc törzshelyén ült le vele beszélgetni.

Idősek karácsonya – Szeretni és szeretve lenni, írja Kaszmán Zoltán. Egyes kimutatások szerint az idősek számára a karácsony az év legmagányosabb időszaka. Napjainkban pedig egyre több idős ember él magányosan. Ennek ténye karácsonykor még fájdalmasabb, mint a hétköznapokban.

Nem magányosak, családjuk körében élnek Ilonka néni és Sanyi bácsi, akikkel Molnár Gabriella beszélgetett régmúlt bodrogközi és Ung-vidéki emlékezetes karácsonyokról.

Csendben, áhítattal hallgatom a nádszegi templom szívében az adventi koncertet. „Kell ott fenn egy ország” – szól a jól ismert dal Vadkerti Imre varázslatos hangján, amely a lelkek legmélyéig hatol. Nem csak az én szemem könnyes, a művész tekintete is elhomályosul. Később megtudom, régmúlt karácsonyok hangulatát, nagyszülők emlékét hozza el neki a dal. Vadkerti Imrével Szomolai Andrea beszélgetett.

A komáromi Szabó Tibor Spartan Race-bajnokként és „Vasemberként” öregbíti önmaga és szülőföldje jó hírét, mégsem tartozik a sikereiről gyakran nyilatkozó csúcssportolók közé, írja Nagy-Miskó Ildikó. Magával viszi a világversenyekre a Mária Rádió zászlaját, s bár érzi a felső segítséget, de a hite megéléséhez nincs szüksége közvetítőkre.

Míg évtizedekkel ezelőtt hiánycikk volt a karácsonyfának való fenyő, mára túlkínálatról beszélhetünk. Dánia a fenyőfák legnagyobb termelője és exportőre Európában. A Kárpát-medence magyarok lakta régióinak egyik hagyományos termelői helye a dél-zalai Surd, illetve Nemespátró községek. Az ottani hagyományokról, kis- és nagyültetvényekről szól Somogyi Szilárd összefoglalója.

Édes karácsony címmel nyílt kiállítás a Füleki Városi Honismereti Múzeum galériájában. Hagyományos ostyasütőket láthat a közönség, amelyekkel a karácsonyi ostyát, vagyis a molnárkalácsot készítették. A tárlaton kiállított sütővasak jelentős része Ladóczki Vilmos magángyűjteményéből származik. Ő azonban nemcsak szenvedélyes gyűjtő, hanem sütő is, sőt Agócs Szvorák Emese cikkéből a recept is kiderül.

További finomságok receptjeit találják az Íz-lelőben, majd néhány humorbombát kínálunk szilveszterre. S ha már unják az otthoni semmittevést, ajánlunk egy jó programot. Látogassanak el a budapesti Rockmúzeumba, garantáltan jól érzik majd magukat kedvenceik ikonikus tárgyai között, írja Lacza Gergely.

Rajkovics György részletesen elemzi, milyen is volt a sivatagi labdarúgó-világbajnokság.

Az év utolsó számának hátlapján a bártfai Úr Születése-oltár látható.

Közöljük az ünnepi műsort, és a keresztrejtvényről sem feledkeztünk meg. Békés, boldog ünnepeket kívánunk!