Sztyeppei örökség és bizánci modell, avagy az első bolgár birodalom története
A legutóbbi, ami egyben az előző év utolsó balkáni írása volt, a Bizánci birodalommal foglalkozott tömören, ahol említésre kerültek a bolgárok is. Eme nép históriája elképzelhetetlen Bizánc nélkül, így most úgy döntöttem, az ő történetüket is közelebb próbálom hozni a tisztelt olvasó számára. Az első bolgár birodalom a korai középkori Balkán megkerülhetetlen politikai konstrukciója. Egyszerre volt Bizánc katonai kihívója és kulturális tanítványa, míg végül be nem adta a derekát Konstantinápoly akaratának.
Sok nép kis helyen, mindegyik tele szenvedéllyel. A Balkán ilyen hely volt mindig, de azért akadtak olyan államalakulatok, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagytak a térség identitásában. Az első bolgár birodalom léte, majd öröksége szintén ezt a nívót képviseli, hiszen a középkori Balkán egyik legsikeresebb és legmaradandóbb államalakulata volt. Jelentősége nem pusztán katonai vagy politikai teljesítményében mérhető, hanem abban a hosszú távú hatásban, amelyet a térség etnikai, vallási és kulturális fejlődésére gyakorolt. A bolgárok sztorija ebben az időszakban jól példázza a Balkánra jellemző találkozási zónát, értem ez alatt a sztyeppei nomád eredetüket, keveredve a szláv népességgel, melyeket befolyásolt a bizánci civilizáció kulturális és vallási hatása.
Az első bolgár birodalom létrejötte Aszparuh kán nevéhez köthető, aki a 7. század végén a Dunától délre telepítette le népét. Az államalapítást Bizánc 681-ben volt kénytelen elismerni, ami önmagában jelzi, nem átmeneti törzsszövetségről, hanem stabil politikai entitásról volt szó. Fontos azonban hangsúlyozni, ez a dátum kizárólag bizánci forrásokon, elsősorban Theophanész hitvalló krónikáján alapul.
A korai bolgár állam egyik alapvető sajátossága az etnikai és társadalmi kettősség volt. A bolgárok eredetileg török nyelvű, sztyeppei eredetű elitként jelentek meg, míg a lakosság többségét a Balkánon már korábban megtelepedett szláv törzsek alkották. A modern kutatás - régészeti és antropológiai adatokra támaszkodva - néhol árnyaltabb képet rajzol erről a társadalmi (bolgár-török és szláv) kettősségről, gondolok itt a klasszikus “hódító-alávetett” modellre. A bolgár identitás a 8 - 9. század során fokozatosan szláv nyelvűvé vált, ami arra utal, az állam kohézióját nem az etnikai homogenitás, hanem a politikai és katonai lojalitás biztosította. Ez az integráció kulcsszerepet játszott a bolgár államiság fennmaradásában.
A bolgár területek megnagyobbodásával Bizánc katonai és politikai aktivitása is megnőtt. A 8–9. század folyamán Bulgária a Balkán legjelentősebb bizánci ellenfelévé vált, különösen a dunai és trákiai térségben. Krum kán uralkodása (803–814) fordulópontot jelentett. Katonai sikerei – köztük I. Niképhorosz császár legyőzése és halála – megingatták Bizánc addigi fölényét. Ugyanakkor Krum nem csupán hadvezér volt. Törvényalkotó tevékenysége arra utal, hogy a bolgár elit felismerte az intézményes államszervezet szükségességét. Érdekességként a bizánci krónikák barbár, kegyetlen uralkodóként ábrázolták őt, miszerint Krum a császár koponyájából ivócsészét készíttetett.
I. Simeon (893–927) uralkodása az első bolgár birodalom csúcspontját jelentette. Simeon jól ismerte a bizánci államszervezetet és ideológiát, és tudatosan törekedett arra, hogy Bulgáriát császári rangra emelje. Bár Konstantinápoly elfoglalása nem sikerült, országának területi kiterjedése ekkor érte el maximumát. Simeon kora kulturális értelemben aranykornak számít.
Simeon halála után a birodalom fokozatosan meggyengült. A belső társadalmi feszültségek, az eretnek mozgalmak – különösen a bogumilizmus – és a folyamatos külső nyomás aláásták a központi hatalmat. A 10. század végén Bizánc, “bolgárölő˝” II. Baszileiosz vezetésével, módszeres hadjáratok során számolta fel a bolgár államiságot. A régészeti adatok alapján az figyelhető meg, hogy ebben a korszakban a bolgár elit részlegesen integrálódott a bizánci közigazgatásba, ami arra utal, a bolgár elit már felkészült Bizánc térhódítására, így Bulgária elveszett függetlensége, amolyan záró aktusa volt egy hosszú társadalmi folyamatnak.
Számomra az első bolgár birodalom jelentősége abban rejlett, hogy egy kivételes háromszöget képezett a sztyeppei nomád, a szláv és bizánci világok között, miközben sajátos politikai kultúrát hozott létre. És ez bizony a Balkánon megcsinálni akkoriban nagy szó volt. Bár 1018 után az első bolgár birodalomnak befellegzett és százötven évre bizánci uralom alatt állt, ettől függetlenül az államisága nem szűnt meg teljesen.
Az első után általában következik a második és ez birodalmakra ugyanúgy igaz. A bolgároknak a folyamatos felkeléseiknek köszönhetően még sikerült másodszor feltámasztani birodalmukat, de addigra Bizánc fénye is kihunyt, menet közben pedig a horizonton felbukkant egy másik világformáló tényező, az Oszmán Birodalom. A következő írásaimban ezt az időszakot, azaz a bolgárok második államát és az oszmán félhold terjeszkedését fogom szétcincálni. Addig is, mint mindig, Csak a Balkán!
