Škoda Elroq Essence 60: Arany elektromos középút

A külalak – a ráncfelvarrt Enyaqéhoz hasonlóan – a frontrészben különbözik legmarkánsabban a márka többi modelljétől. Nincs klasszikus Škodás hűtőrács, csak egy keskeny matt fekete híd, két oldalán az irányjelzők/nappali fények elegáns fénycsíkjával. A klasszikus fényszórók egy szinttel lejjebb találhatók, és derékszögben futnak ki belőlük a lőrésszerű fékhűtőnyílások.

Az oldalnézet egy tipikus SUV-é, bár valamivel kupésabb, mint pl. a Kodiaqé vagy a Karoqé; ennek is köszönhető a szabadidősöknél ritkaságszámban menő 0,26-os légellenállási tényező. A hátsó falat élek és peremek tömkelege teszi dinamikussá, a lámpák formája is sportos, a szürke betéttel dekorált lökhárító pedig egyenesen attraktív. 

Egészében véve elmondhatjuk, hogy jól mutat ez az autó, pedig végképp nem holmi formatervezői exhibicionizmus volt a cél (lásd pl. Kia EV3, Peugeot 3008e, stb.).  A végére pedig egy mazsola: az Elroq a Škoda első modellje, amelynek motorházán nem a klasszikus márkaembléma, hanem a ŠKODA felirat díszeleg…

 

A beltér szinte egy az egyben azonos a nagyobb testvér Enyaqéval, beleértve sajnos a fogyatékosságokat is (rosszul elhelyezett ajtófogantyúk, textilkárpitozású műszerfal, nehezen kezelhető infotainment rendszer és klímapult. Hányszor visszasírtam a Kodiaq iV klasszikus tekerentyűit!) Viszont számos információt párját ritkító attraktivitással jelenít meg a 13 hüvelykes központi kijelző, mint minden új Škodánál; ez mindenekelőtt a menetmódok háttérképeire vonatkozik. 

A szereltség alapszinten is tartalmazza a legfontosabb vezetéstámogató rendszereket (sávtartó automatika, kétfunkciós tempomat, oldalirányú forgalom figyelése, koccanásgátló stb.), de a tesztautó egyik opciója volt a prediktív, intelligens tempomat, amely a táblafelismerő rendszerrel kombinálva részben önvezetővé tette az autót. Lakott településhez közeledve pl. lelassított 50-re, ha lassúbb autók haladtak előttünk, akkor azok sebességére, a helységnévtáblát elhagyva pedig automatikusan visszaállította az országúti 90-et. 

Természetesen van drót nélküli Smartlink telefoncsatlakoztatás és hangvezérlés is. Ami az egyéb holmikat és segédeszközöket illeti, a navigáció ezen a szinten opció, csakúgy mint a kétzónás légkondi vagy az elülső parkolóradar (a hátsó a tolatókamerával együtt standard). 

A hátul utazók élettere a kategória átlaga, a csomagtér is egy az egyben összemérhető pl. a Kia EV3-maséval (460–1251 l, de ott a motorháztető alatt is van egy 25 literes boksz). 

A „simply clever”’ kellékek között pedig ott a sofőrajtóból kihúzható esernyő és az ötödik ajtóba rejtett jégkaparó…

 

A Elroq 52/59/77 kWh nettó kapacitású akkumulátorral kapható, amelyekhez ugyanebben a sorrendben 125/150/210 kW-os (170/204/286 LE) villanymotor társul. Tesztautónk, mint már említettük a középső szintet képviselte, a többi verzióhoz hasonlóan hátsó hajtással kombinálva. A több mint 200 lóerő simán hozza a villanyautóknál megszokott élvezetes, amellett steril sprinteket, a hatótávolság pedig annyi, amennyi ekkora kapacitású aksitól elvárható.

Természetesen ECO üzemmódban a leghosszabb, ezzel érintésnyire megközelíthető a gyári maximum. A rekuperáció D üzemmódban inkább a szabadonfutást részesíti előnyben, de a váltópöcök B pozíciójában intenzívre kapcsol. Ekkor tudunk egyetlen ujjmozdulattal fékezés nélkül, és közben áramot termelve begurulni pl. egy faluba, hogy a táblánál már jó becsléssel az előírt sebességgel haladjunk. 

Mármint ha nem használjuk az intelligens tempomatot, mert akkor az megteszi helyettünk. Ami pedig a töltési lehetőségeket és időket illeti, lásd a műszaki adatokban, de itt külön említést érdemel az akkumulátor töltés előtti előmelegítésének lehetősége. 

Ezt kézileg és automatikusan is beállíthatjuk: utóbbi esetben elég megadnunk a kiválasztott töltőállomás helyét a navigációs rendszerben…