2024. március 11., 11:01

Már egész fiatalon megtapasztaltam a pezsgő csemadokos létben rejlő összetartó erőt

Megalakulásának 75. évfordulójára készül a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok. Története a tagok, az alapszervezetek, a kulturális rendezvények története, a csendes ellenállásé, az elköteleződés, a magyar megmaradás és a szülőföldhöz ragaszkodás története. A felvidéki magyarság 75 éves története. Erről tanúskodnak a csemadokosok vallomásai. A nagykaposi Gabri Rudolfot kérdeztük.

A Bodrogközből az Ung-vidékre nősültem, 46 éve vagyok Csemadok-tag, 1976-ban kerültem Nagykaposra. Akkoriban az alapszervezet elnöke a helyi középiskolákban is toborozta a tagságot, így már egész fiatalon megtapasztaltam a pezsgő csemadokos létben rejlő összetartó erőt. Máig tartó értékes baráti kapcsolataimból számos akkoriban, ebben a közegben szökkent szárba, illetve családi kötelék lett. Az Ung-vidéket is a csemadokos munkán keresztül ismertem meg.

Már egész fiatalon a vezetőségbe is beválasztottak, amelyben generációk találkoztak, hiszen az akkori elnök, Géczi Lajos a nagypapám lehetett volna. Az Ung-vidék magyarságának meghatározó, évtizedeken át aktív vezéregyénisége egyik alkalommal hiányzott a vezetőségi gyűlésről. A távollétében született egy döntés, amivel nem értett egyet. Amikor megtudta, hogy én voltam az ötletgazda, legyintett egyet, mondván: ugyan már, egy vízen túli szavára nincs mit adni!"

Akkoriban még élt a Latorca két partján lévő régiók lakosai között a csipkelődés ezzel a „vízentúlisággal”.

Megjelent a Magyar7 2024/10.számában.

Már kapható