2024. március 10., 11:01

Gyakorta a Csemadokban is a derű és a humor adott erőt a folytatáshoz

Megalakulásának 75. évfordulójára készül a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok. Története a tagok, az alapszervezetek, a kulturális rendezvények története, a csendes ellenállásé, az elköteleződés, a magyar megmaradás és a szülőföldhöz ragaszkodás története. A felvidéki magyarság 75 éves története. Erről tanúskodnak a csemadokosok vallomásai. A szepsi Mihályi Molnár Lászlót kérdeztük.

Gyakorta a Csemadokban is a derű és a humor adott erőt a folytatáshoz. Néha mi magunk is rátettünk egy lapáttal, hogy a hatalom hallgatózásra kirendelt bajnokai bukdácsoljanak egy kicsit a „magyar nacionalizmus elleni harc” frontvonalán.

1972-ben például az állambiztonsági szolgálat kiküldött megfigyelője a jászói nyári tábor végén odament Kolár Péterhez, hogy tudna-e neki segíteni a táborról szóló titkos jelentés megírásában. Akkor sem hagyott cserben kacagtató kedvünk, amikor az egyik őrsújfalui táborban Mózsi Ferenc, a magas minisztérium nevében terjesztette elő saját fantazmagóriáját a „bilingvális bikulturáltságról”, ami szerinte a felvidéki magyarok mennyei megváltója lesz, de akinek nem káposztalé kotyogott a koponyájában, rájöhetett, hogy ez lenne az önkéntes beolvasztás első lépcsőfoka.

Mi persze ezt akkor úgy értettük, hogy ahhoz kell két nyelv, hogy felfelé és lefelé is tudjanak egyszerre nyalni. Kilógott tehát a lóláb, s szót kért a nagyszalánci református lelkész néhány ellenvetéssel. Erre Mózsi így kezdte: „Amint a pap elvtárs is tudhatja…” – be sem fejezhette, és a közröhej elsöpörte az előadó minden érvét.

Már kapható