Háttérember, aki szinte összeházasodott a Csemadokkal
Megalakulásának 75. évfordulójára készül a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok. Története a tagok, az alapszervezetek, a kulturális rendezvények története, a csendes ellenállásé, az elköteleződés, a magyar megmaradás és a szülőföldhöz ragaszkodás története. A felvidéki magyarság 75 éves története. Erről tanúskodnak a csemadokosok vallomásai. A galántai Mézes Csillát kérdeztük.
A Csemadokkal akkor kerültem igazi kapcsolatba, amikor több mint húsz évvel ezelőtt gyakorlatilag „összeházasodtam” vele. Mézes Rudolf az az ember, aki nélkül Galántán nem működne a Csemadok. Csodálom benne, hogy minden feszélyezettség nélkül bármikor, bárhol kiáll a színpadra és nekiáll összefüggően beszélni. A mi családunk úgy néz ki, hogy ő a színpadi ember, én pedig a háttérben dolgozom – nem szeretem a rivaldafényt, inkább megcsinálom a könyvelést, okleveleket nyomtatok, szervezek, rendezek, intézek, és ha kell, a Csemadok ház kiskertjét is kapálgatom, vagy virágokat ültetek.
Sok utat szervezünk a Csemadokkal „otthonról haza”, a csíksomlyói búcsú idejére, amikor elvisszük Erdélybe, a Székelyföldre a felvidéki csemadokos barátainkat. Mindig mindenki egyetért velem abban, hogy ezt a két régiót nem kell és nem is lehet összehasonlítani.
Megjelent a Magyar7 2024/10. számában.
