2024. március 10., 17:07

Háttérember, aki szinte összeházasodott a Csemadokkal

Megalakulásának 75. évfordulójára készül a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok. Története a tagok, az alapszervezetek, a kulturális rendezvények története, a csendes ellenállásé, az elköteleződés, a magyar megmaradás és a szülőföldhöz ragaszkodás története. A felvidéki magyarság 75 éves története. Erről tanúskodnak a csemadokosok vallomásai. A galántai Mézes Csillát kérdeztük.

Mézes Csilla

A Csemadokkal akkor kerültem igazi kapcsolatba, amikor több mint húsz évvel ezelőtt gyakorlatilag „összeházasodtam” vele. Mézes Rudolf az az ember, aki nélkül Galántán nem működne a Csemadok. Csodálom benne, hogy minden feszélyezettség nélkül bármikor, bárhol kiáll a színpadra és nekiáll összefüggően beszélni. A mi családunk úgy néz ki, hogy ő a színpadi ember, én pedig a háttérben dolgozom – nem szeretem a rivaldafényt, inkább megcsinálom a könyvelést, okleveleket nyomtatok, szervezek, rendezek, intézek, és ha kell, a Csemadok ház kiskertjét is kapálgatom, vagy virágokat ültetek.

Munka mindig rengeteg van, sokszor ér bennünket az éjszaka az irodában, néha mondjuk is, hogy akár itt is aludhatnánk, és reggel lehet folytatni. Erdélyből, Marosvásárhelyről származom, és úgy vélem, az erdélyi magyarokat meg kell ismerni. Azt a nyitottságot, összmagyar barátságot sehol máshol a világon nem lehet úgy megtapasztalni, mint ott.

Sok utat szervezünk a Csemadokkal „otthonról haza”, a csíksomlyói búcsú idejére, amikor elvisszük Erdélybe, a Székelyföldre a felvidéki csemadokos barátainkat. Mindig mindenki egyetért velem abban, hogy ezt a két régiót nem kell és nem is lehet összehasonlítani.

Megjelent a Magyar7 2024/10. számában.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.