Leggyakoribb beszédhibák: Selypítés/Szigmatizmus
Felmerült már önökben kérdés gyermekük vagy akár saját maguk beszédével kapcsolatosan? A tiszta, jól artikulált beszéd ugyanis számtalan munka elengedhetetlen része. Sajnos sok gyerek és felnőtt életét megnehezíti a dadogás, a selypítés, a pöszeség vagy egyéb beszédhiba. Sokaknál pedig komoly komplexusokat is kiválthat.
Sok kisgyerek selypít, főleg azokban a hónapokban, amikor még beszélni tanul. Ezt a legtöbb kicsi „kinövi”, de akad olyan is, akinél állandósul ez a beszédhiba.
A selypítés, más néven szigmatizmus a pöszeség egyik változata, ami a sziszegő hangok képzését érinti. Ezek a magyar nyelvben az sz, a z, a c, illetve az s, a zs, a cs, valamint a dz és a dzs. A hiba érintheti az összes sziszegő hangot, vagy csak egy részüket. Leggyakoribb oka, hogy a nyelv a fogsorok közé csúszik, de lehetnek más okai is. A hangok kiesése ritkább, mint a torz ejtése.
A leggyakoribb selypítést eredményező ejtéshibák:
• Interdentális képzés: az sz, a z és a c ejtésekor a nyelv hegye a fogak közé csúszik. Ez az ejtés az angol th ejtéséhez hasonló.
• Addentális képzés: a nyelv a felső fogsorhoz nyomódik. Az sz, a z, a dz és a c tompább, keményebb hangzásúvá válik.
• A nyelv túl szűk rést képez, így az sz, a z és a c élessé, füttyszerűvé válik.
• Laterális képzés: a rés oldalra csúszik.
- a hallás, a fonémahallás, azaz a beszédhangok hallásának hibája,
- szervi okok, azaz a nyelvizomzat gyengesége, a fogak rendellenessége, foghiány, fogszabályzó, protézis szokatlansága
- rossz példa követése, ha valaki a környezetéből vette át a hibás hangokat, a rossz kiejtést. Ezért nagyon figyeljünk oda, hogy a gyereknek soha ne gügyögjünk, vagy beszéljünk hibásan, helytelenül, mert ez könnyen rögzülhet. Mindig tisztán, érthetően beszéljünk hozzá, nézzünk rá, hogy lássa, miként artikulálunk.
Más problémákból is adódhat a selypítés. Például fogváltáskor, amikor az első fogak hiánya megzavarhatja a csemetét. Ilyenkor érdemes megvárni, amíg az új csontfogak megjelennek, s ha azután sem rendeződik a helyzet és továbbra is selypít a gyermek, akkor kell felkeresni a logopédust.
Fognövekedési rendellenesség, esetleg a fogszabályzó is okozhat selypítést. Ebben az esetben kérjük ki a fogorvos szakvéleményét. Hallásprobléma, vagy a nyelvizomzat gyengesége esetében mindenképpen kérjük ki a fül-orr-gégész szakorvos véleményét, nagyothallás gyanúja esetén pedig szorgalmazzuk a hallásvizsgálatot. A nyelvizomzat gyengesége fakadhat abból, hogy a kicsi sokáig cumizott, esetleg nem szopott rendesen, vagy sokáig kapott cumisüvegből inni. Egy jó logopédus erre gyorsan fényt derít, ezért mindenképpen kérjünk szakvéleményt a beszédhibáról.
Játszva, nevetve, utánozva. Az első dolgunk, hogy a gyermek hangképző szerveit jól ellazítsuk, megmozgassuk. Ehhez nagyszerű „játék” a „nyelvtorna”. Miből is áll ez a tevékenység?
A nyelv ki-be öltögetése, szájsarkak nyelvvel érintése, az ajkak nyalogatása, fogak nyelvvel való tisztítása, csettintés. Naponta többször érdemes így „játszani”.
Olyan apróságok is hasznosak lehetnek, mint egy szappanbuborék-fújó vagy egy szívószál. Ilyen eszközökkel a gyermek az ajka és a nyelve mozgásának koordinálását is gyakorolja, és ez hasznára lehet a hangképzésben.
Ezt követheti a kígyó hangjának utánzása – széles mosoly, fogak összezárva, nyelv az alsó fogsor mögött és halk sziszegés. Így juthatunk el az „sz” hangzó helyes ejtéséhez. Amennyiben sikeres a hangképzés a gyakorlást érdemes szótagolással folytatni. Először a szótag elején van az „sz” hang szi-szí, sze-szé, sza-szá, szo-szó, aztán a szótag végén isz- esz- asz- ász , majd azonos magánhanzók között iszi – esze – ászá – öszö és igy tovább.
Amikor már a szótagok tisztán hangzanak, elkezdhetik az „sz” hangzóval kezdődő szavak gyakorlását – hallás után ismételjék el a szülő által helyesen ejtett szavakat (szív, szín, szél, szép, szem, száj, száll, szoba, szoknya, szól, szúnyog...). Amennyiben rendszeresen gyakorolnak, néhány nap elteltével jöhetnek a játékos feladatok. Rajzoljanak tele egy oldalt sz betűvel kezdődő szavak egyszerű ábráival. Kérjük meg a gyermeket, hogy színezze ki a képeket, miközben az ábrán látható dolgokat megnevezi. Mi kerüljön a lapra? Szív, szilva, szék, szekrény, szemüveg, szánkó, száj, szalámi, szög, szőlő, szűrő. Amikor már biztosan és helyesen ejti az „sz” hangot a szó elején, áttérhetünk a szóközi majd a szóvégi „sz” hang ejtésére. Továbbra is rajzos – színezős – beszélgetős formában gyakorolhatnak. Néhány ötlet: asztal, nyuszi, kasza, gesztenye, káposzta, kesztyű, oroszlán, kolbász, ananász, halász.
Ezután kezdhetjük a mondatokban való gyakorlást. Néhány példa, ötlet:
A szitával szitálunk. A szél szétfújja a szénát. Szedegeti a galamb a szemet. Száguld a szánkó. A szoknya a szobában van. A szúnyog nem hagy szundikálni. Szilvia szőlőt eszik a szobában. Esztike hosszú szoknyában szaladgál. A kígyó kúszik-mászik a szikla szélén.
Amennyiben ezeket a gyakorlatokat napi rendszerességgel elvégezték, 4-5 hét elteltével a gyermek már biztonsággal kezdi használni a helyesen képzett „sz” hangot. Akkor már mondókákban versikékben, dalocskákban lehet rögzíteni. Ilyen például az „Enyém pisze, tiéd pisze, nosza pisze vesszünk össze! ” „Három szamár szaladgál, országúton poroszkál, széllel szemben nyargalászik, messzire fut, alig látszik.”
Ha a gyermek már helyesen használja az „sz” hangot, elkezdhetik a „z” hangzó képzésének gyakorlását. Itt már könnyebb dolgunk lesz, mert a nyelv elhelyezkedése és a fogak valamint az ajkak ugyanolyan pozícióban vannak, mint az „sz” képzésénél, csupán a hangszálak rezgését kell hozzáadni, mivel a „z” zöngés hangzó. Fontos az előbbiekben leírt folyamatosságot betartani: szótagok – szavak (például zene, zebra zivatar, zaj, zokni, zongora, zúg, méz, kéz, víz, ház, fázik, őzike, mező...) – mondatok ( Az őzike a zöld mezőn legel.) – mondókák.
Megjelent a Magyar7 2022/9.számában.
