Leggyakoribb beszédhibák: a dadogás
A dadogás definíciója minden szakterületen más és más. Az orvostudomány az idegrendszer hibás működésére vezeti vissza, amely a légzőizmok akadozását eredményezi, ezáltal a beszéd is akadozóvá válik.
A pszichológia azt vallja, hogy a dadogás valamilyen lelki probléma megnyilvánulása. A logopédia szerint kommunikációs nehézségről van szó, amelyet komplex szemlélettel kell kezelni. Valahol minden tudományterületnek igaza van egy kicsit, ezért nagyon fontos, hogy minden lehetséges kiváltó okot figyelembe vegyünk a terápia során.
A dadogás azonban nem ennyire egyszerű, hiszen ebből nem derül ki, hogy milyen okok állhatnak a háttérben. Éppen ezért két csoportja alakult ki a dadogás meghatározásának: vannak a tüneti definíciók és az oki definíciók.
A típusokat a beszédindítási görcs alapján határozzuk meg. Három típussal találkozunk: klónusos, azaz a szóeleji hang, illetve szótag gyakori ismétlése, a tónusos, azaz a nehéz beszédindítás (leragad az első hangzón vagy egyáltalán nem tudja kimondani) és a tonoklónikus, amikor a két görcstípus együtt, egymást váltva jelentkezik.
Kialakulásának okait a mai napig vitatják. Úgy tűnik, hogy négy faktor játszik nagyobb szerepet benne, amelyek közül általában többnek kell egyszerre érvényesülnie ahhoz, hogy a dadogás valóban kialakuljon:
genetika – a dadogók körülbelül 60%-a öröklött hajlammal bír a dadogásra;
fejlődés – ha a gyermek nagyon későn kezd el beszélni, vagy más beszédzavarokkal is küzd, valószínűbb a dadogás megjelenése;
családdinamika – a túlzott elvárások, illetve a gyorsuló életstílus is befolyásoló tényezők;
neurofiziológia – bár a kutatók évtizedek óta próbálják megtalálni a dadogás kialakulásáért felelős agyi struktúrákat, az esetleges nem megszokott aktivitásmintázatot, egyelőre kevés egymással összecsengő tanulmány látott napvilágot.
A dadogás tünetei:
– rendellenes, nem megfelelően koordinált hasi és mellkasi légzés;
– a hangképzés során fokozottabb a gégeizom működése, az ellentétes izomműködések egyszerre jelennek meg, a magánhangzók rövidebb, míg a mássalhangzók hosszabb ejtése jól megfigyelhető;
– az artikulációnál a hangképző izmok rossz összehangolása, izomremegés figyelhető meg.
A tünetek következményeként kialakulhat introvertáltság, befelé forduló személyiség. A negatív tapasztalatok miatt a dadogó elkerüli a társas helyzeteket. Ezek a negatívumok beépülhetnek az énképbe és szorongó viselkedéshez vezethetnek.
Az óvodáskori beszédfejlődés egyik velejárója lehet az úgynevezett fejlődési, vagy fiziológiai dadogás.
A gyermekek értelmi, érzelmi és kommunikációs fejlődése nem párhuzamos folyamat, vagyis nem egyszerre történik a tárgyi tudás bővítése és a beszédfejlődés. A tárgyak alakjai, nevei lerakódnak az emlékezetében, ám a megnevezés kiejtése, használata már nem ilyen természetes. Tudja a gyermek, hogy mit szeretne mondani, de nem biztos a helyes megnevezés kiválasztásában, kiejtésében. Ilyenkor megakad, esetenként ismétli az első hangzót, szótagot. Ez az időszak nem betegség, nem valódi beszédhiba, de sok türelmet kíván a szülőktől. Nem szabad figyelmeztetni, megállítani, ismételtetni, mert abban az esetben tudatosíthatja, hogy valamiben eltért a megszokottól. Megijedhet, rögződhetnek nála az elakadások. Szakembert is fel lehet keresni, hogy megbeszéljék ennek az időszaknak a legfontosabb tudnivalóit.
Egy egyszerű mondatokat építő gyermeknek gyakorlásra van szüksége ahhoz, hogy fejlessze az agy különböző beszédterületeit, és létrehozza a „vezetékeket” (idegpályákat) ahhoz, hogy a különböző részek jól működjenek együtt. Beszélgetési problémák léphetnek fel, ha ennek a fejlesztő rendszernek egyes részei nincsenek összehangolva. Ez ismétlődéseket és leállásokat okozhat, különösen akkor, ha a gyermeknek sok mondanivalója van, izgatott, vagy nyomás alatt érzi magát. Ahogy az agy tovább fejlődik, ezeknek a problémáknak egy része megoldódik, vagy az agy képes őket kompenzálni, ezért sok gyerek „kinő” a dadogásból.
Hasznos játékos foglakozások a különböző légző- és fújógyakorlatok: buborékok fújása, égő gyertya elfújása, vattalabdacs fújása, furulyázás.
Néhány apró praktikával segíthetünk:
– próbáljuk meg otthon egy kicsit lelassítani a beszédünket, a lassú, tagolt beszéd sokat segíthet;
– mondanivalónk elején tartsunk egy lélegzetvételnyi szünetet;
– fontos, hogy szülőként ne görcsöljünk rá a gyerek dadogására! A türelem, az elfogadás nagymértékben enyhíti a görcsös megakadások hátterében álló feszültséget. Akár szavakkal is kifejezhetjük támogatásunkat – tudatva a gyermekkel, hogy megértjük, milyen nehéz, de minden rendben van – akár egy öleléssel vagy érintéssel jelezhetjük, hogy mellette állunk, ezzel máris rengeteget segítettünk.
A mozgás fejlődése korábban kezdődik, mint a beszédé, így sokszor a beszédzavart mozgászavar is kiegészíti, és sokszor a finommotoros mozgást igénylő játékok, vagy épp az egyensúlyi gyakorlatok a beszédzavarok kezelésében is segítenek.
A dadogás akkor kezelendő „súlyosként”, ha a beszéd több mint 10%-át érinti. Ebben az esetben az otthoni segítség mellett érdemes felkeresni a szakembert. Sajnos ő sem tudja varázsütésre elmulasztani a dadogást, de bevonásával jelentős javulást érhetünk el.
Megjelent a Magyar7 2022/5. számában.
