A leggyakoribb beszédhibák: selypítés/szigmatizmus (II.)
Az előzőekben már szó volt a selypítésről. Részletesebben azonban csak az úgynevezett magas, vagy más megfogalmazásban a kemény sziszegőkkel foglalkoztunk. Ide tartoznak az sz, a z, a c, és a dz hangok. Ezeket magas frekvenciákon halljuk, némelyik eléri a fizikában kimutatva csaknem az 5000 Hz magasságot is.
Ma a mély, vagy másképp mondva a lágy sziszegők kerülnek a figyelmünk középpontjába: az s, a zs, a cs és a dzs hangok. Ezek a hangzók fizikai értelmezésben kevesebb Hz-en hallhatók. A leggyakoribb gond a mély sziszegők ejtésénél a nyelv gyenge mozgása, nehézkes oldali és főleg előre-hátra mozdítása. Nagyon gyakori a nyelv fogak közé helyezése is. Az úgynevezett nyelvlökéses nyelés különösen nehezíti ezeknek a hangzóknak a kiejtését.
Az elmúlt évtized folyamán azt tapasztaltam, hogy megnőtt a nyelvlökéses nyelés gyakorisága. Néhány gondolat erejéig ezzel a problémával is foglalkozni kell.
A nyelvlökéses hangképzés oka általában a renyhe nyelvizom, ami egyenes következménye például a perinatális/szülés alatti idegrendszeri sérülésnek, a cumisüveges táplálásnak, a cumizásnak vagy az ujjszopásnak. A másik, elég gyakori ok a lenőtt, rövid nyelvfék.
A szülők nagyon egyszerűen meggyőződhetnek róla, hogy a gyermekük beszéde érintett-e ebben a problémában.
Mondassanak olyan szavakat gyermekükkel, melyekben a fent felsorolt hangok szerepelnek a szó elején vagy szó közben, például, susog, sziszeg, zizzen, cica, csacsi, zsizseg, reccsen, csörren. Ha közben „kidugdossa” a gyermek a nyelvét, akkor foglalkozni kell a dologgal. Nem feltétlenül érint minden itt felsorolt hangot ez a probléma, lehet, hogy csak egyet-kettőt közülük, de minden olyan szó kimondásánál, amelyben az érintett hangok szerepelnek, 500 grammnyi nyomóerő zúdul a fogakra, holott már 1,7 grammnál elmozdulnak az elülső fogak. Nem szabad tehát félvállról venni a dolgot! Javaslom, hogy mielőbb keressék fel a logopédust! Ő majd alaposan kivizsgálja és nagy valószínűséggel további szakrendelésre is irányítja a gyermeket.
Nem mindegy, hogy ilyenkor milyen terápiát kezdenek. A pöszeterápia nem vezet eredményre, nyelvlökéses terápiára lesz szükség. A myofunkcionális fogszabályozók jól kiegészítik a logopédus munkáját, hisz erősítik a nyelvet, kialakítják a helyes nyelvpozíciót, helyes nyelésre ösztönzik a gyermeket.
Ilyen esetekben ajánlatos felkeresni a fül-orr-gégész szakorvost is, hogy anatómiailag is minden rendben legyen. Amennyiben szükséges, ő elvégzi a lenőtt vagy túl rövid nyelvfék felmetszését, ha úgy ítéli meg, ajánlást ad az ajak- és szájpadhasadék műtéti korrekciójára is. A hallás és beszédértés vizsgálatát a foniater orvos végzi.
Ezek a vizsgálatok és esetenkénti beavatkozások segítik a logopédus és a szülő munkáját, megkönnyítik a gyermek beszédtanulását.
A virtuális világban ugyanis nagyon sok információhoz juthatnak hozzá a szülők, családtagok, de csupán a gyermek alapos, minden eshetőségre kiterjedő szakvizsgálata mutathatja meg a helyes irányt.
Vallom, hogy minden gyermek egy és megismételhetetlen. Ezért soha nem lehet sablonosan, ugyanolyan módszerek alkalmazásával hozzálátni az adott beszédhiba korrigálásához. Az orvosi szakvélemények, esetleges pszichológiai vizsgálatok eredményei ismeretében lehet csak jó beszédterápiát felállítani.
A beszédhangok képzésének folyamata a következő: a tüdőből kiáramló levegő áthalad a légcsövön, a gégében lévő hangszalagokat vagy megrezegteti (a zöngés hangzóknál), vagy nem, majd továbbhalad a szájüregbe (vagy az orrüregbe az m, n, ny hangzók képzésénél), áthalad a szájüregen, és ezt követően az ajkakon (vagy az orron) át távozik a légtérbe. A hangképző szerveinket (pl. a nyelvünket, a lágy szájpadot, az ajkainkat) különféleképpen mozgatjuk, így a kiáramló levegőrezgés módosul, hangnyomás-változás történik, és létrejönnek a beszédhangok.
Az artikuláció következtében módosult levegőrezgés elhagyja az ajkainkat. A kiejtett beszédhang akusztikai jellé válik, amelyre az akusztikai sajátosságok lesznek jellemzőek.
Ezek a sajátosságok három fizikai jellemzővel fejezhetők ki:
1. az időtartammal,
2. a frekvenciával (hangmagasság)
3. a hangerősséggel
Ennek a három paraméternek a bonyolult kombinációi adják meg az egyes beszédhangok jellemzőit.
Minthogy a hangképző szervek és működésük az egyénre jellemzőek, így az artikuláció következtében létrejövő akusztikai jelek (beszédhangok, hangsorok – szavak, mondatok) is jellemzőek maradnak az egyénre.
A beszéd egyik, ha nem a legfontosabb előfeltétele a beszédészlelés. Hogyan is működik ez az összetett folyamat? A hallási mechanizmus az akusztikai jelsorozatokat fogja fel, majd az agy megfelelő helyén megtörténik ezekből az akusztikai jelekből a beszédhang felismerése, azonosítása. A meghallástól a beszédhang(ok) felismeréséig tartó folyamatot nevezzük beszédészlelésnek. Jól működő beszédészlelés nélkül nem lehet megtanulni helyesen, tisztán beszélni.
A mély sziszegők felismerése és elsajátítása nagyban függ a beszédészlelés színvonalától. Amennyiben a gyermek helyesen észleli és rögzíti a beszéd hangjait, a mély sziszegők is gond nélkül kialakulnak. Könnyen felmérheti a szülő a 4 éves gyermekénél, hogy milyen szinten tudja utánozni a csap csepegését – cs-cs-cs-cs, a repülő zúgását – zs-zs-zs-zs, a vonat hangját – s-s-s-s. Ha azt tapasztalja, hogy nincs olyan tisztán ejtve, mint a felnőttnél, hogyha a nyelve a fogai közé csúszik, esetleg a szájsarok felé engedi ki a levegőt és enyhe vagy erősebb süvítést hallat, feltétlenül forduljon szakemberhez. A tapasztalt logopédus tudni fogja, hogyan segítsen, vagy tanácsot ad további szakvizsgálatokra. Ne reménykedjünk abban, hogy majd kinövi! Ha egyszer valamit hibásan kezd el használni a 4 éves gyermek, az gyorsan rögzül a beszédében. A megelőzés sokkal hatékonyabb, mint a javítgatás.
