Ki ne dobja a szerencséjét - elfeledett karácsonyi hiedelmek, babonák
Számos babona, hiedelem fűződik karácsony ünnepéhez. Ma már egyre kevesebbet ismerünk a régi hiedelmekből, pedig eleink életében szinte egyetlen nap sem telt el nélkülük.

A paraszti házakban nem volt hagyomány a karácsonyfa-állítás, helyette karácsonyi asztalt készítettek, amelyre máskor nem használt abroszt tettek, alá pedig az állatok takarmányait helyezték. Vetéskor pedig a gabonát a megszentelődött terítőből szórták ki.
Régen a családi karácsony legnagyobb szertartása volt a karácsonyi asztal elkészítése. Az ünnep varázslatos ereje az asztalt leterítő abroszon, az asztalra és asztal alá tett tárgyakon keresztül érvényesült. Vízkeresztig az asztalon hagyták.
Mi került az asztalra?
Abrosz
A karácsonyi abrosz általában fehér, díszítése fehér vagy piros; szőtt, vagy hímzett. A karácsonyi abrosszal kizárólag ekkor terítettek, de évközben is előkerült, igaz, más céllal. Varázs- és gyógyerejébe vetett hit annyira fontos volt, hogy a beteg embert megdörzsölték vele, átkötötték, betakarták, így gyógyították. A jó termés érdekében ebből az abroszból vetették a búzát. Kenyérsütéskor sütőabrosznak használták, hogy szépen keljen a kenyér. Úgy tartották, ha kimossák, elmegy a varázsereje; s azt csak a következő karácsonykor kaphatja vissza. A jobb termés reményében a gyümölcsfákra kötözték vagy alájuk szórták a szénát, szalmát.
Gabona
A gabona fontos élelmiszer és takarmány volt, így különleges szerepe volt a családok életében. Az ünnepi asztalra gabonaszemeket szórtak. Néhol úgy tartották, hogy a magvak a jövő évi jó termést biztosítják. Ezért a leszedés után vagy a vetőmag közé keverték, vagy pedig a a baromfinak adták a magot, hogy nagyobb legyen a tojáshaszon. A leszedés leggyakoribb időpontja aprószentek napja, ritkábban újév, néha vízkereszt napja.
Mi került az asztal alá?
Szalma
Gazdasági és házi eszközök
A gazdasági és házi eszközöket (ekevas, járom, lószerszám stb.) azért helyezték a karácsonyi asztal alá, vagy a közelébe, hogy azokkal is szerencséjük legyen.
Azt a fémbaltát és vasláncot is az asztal alá helyezték, amely év közben az ereszhez téve megvédett villámlástól, vihartól, tűztől.
Morzsa, ételmaradékok
Az ételmaradékoknak másnap reggelig kell ott maradniuk, hogy a jó manók, valamint az angyalok, akik éjjel a házban járnak jót falatozhassanak. Hálából jó szerencsét hoznak a házra.
A karácsonyi abroszon felhalmozódott ételmaradéknak, morzsának mágikus erőt tulajdonítottak, ezért az állatok elé szórták, hogy azok egészségét, termékenységét megőrizzék.
Azt tartották, hogy a karácsonyi morzsával együtt az egész év szerencséjét kidobnák. A karácsonyi morzsával füstölték a megigézett gyereket, vagy a tehenet, a kislibákat, betegség ellen is használták.
Sok helyen pedig a gyümölcsfák alá szórták a jó termés érdekében. De olyan babona is van, hogy a karácsonyi asztalról összesöpört morzsát nem szabad kidobni az ünnepek vége előtt, mert így megóvják a ház népét a betegségektől.
Gazdasszony
Általánosan elterjedt hiedelem szerint a karácsonyi asztaltól a gazdasszony nem állhatott fel, mert akkor a kotlósai nem lennének jó ülősek, s hogy tyúkjai a következő évben sok tojással lássák el.
Páros számú teríték az asztalon
Eleink úgy tartották, a karácsonyi asztalon páros számú legyen a teríték. A páratlan ugyanis a hiedelmek szerint balszerencsét hoz.
Ügyeltek arra is, ha már mindenki jóllakott és elhagyta az asztalt, akkor is maradjon egy kis kenyér az asztalon, hogy bőségesen legyen mit enni a következő évben.
A néphit szerint szentestén éjfélkor meg kell enni egy almát, ami egészséget hoz a következő évre.
A karácsonyi dióevés szinte az egész magyar nyelvterületen ismert volt. Úgy hitték, akinek a diója egészséges, az a következő évben nem lesz beteg, viszont a rossz dió gyengélkedést, betegséget jelez.
Karácsonyi menü
Az asztalra helyezett ételek, melyeket általában meghatározott sorrendben fogyasztottak el, a család tagjainak az egészségét biztosították a néphit szerint. A családtagoknak mindenből kellett enni-inni.
Hittek benne, hogy aki halat eszik, az úgy is fog előre haladni a karrierjében, egyenesen előre, mint hal a vízben.
Úgy tartották, ha valaki a megtisztított hal pikkelyét a pénztárcájába teszi, gazdagság vár rá a következő évben.
Disznóvágás
A disznóvágások ideje november 30-tól, disznóölő Szent András napjától kezdődtek és februárig tartottak, mivel ebben az időszakban kellő képen hideg volt, így a hús könnyebben elállt. A disznóvágásra összegyűlt az egész család, a rokonok és a szomszédok, igazi közösségi esemény volt.
Karácsony éjszakáján különös jelentősége volt a vízzel, tűzzel, zajkeltéssel kapcsolatos hiedelmeknek és szokásoknak.
Aranyos víz
Karácsony éjjelén merítették az úgynevezett aranyos vizet, amelyről azt gondolták, hogy aki ebben megmosdik, az a következő esztendőben egészséges és szép lesz.
Boszorkányok
Eleink féltek a szellemektől, a boszorkányoktól. Egyes tájakon, például Erdélyben a hajnali mise idejére minden ajtót és ablakot bezártak.
A hiedelem szerint a boszorkányok ilyenkor állati alakban belopózhatnak a házakba, vagy a jószágokhoz és rontást vihetnek.
Emberi hangon beszélő háziállatok
A göcsejiek szerint szenteste az állatok emberi hangon beszélgetnek, és kibeszélik a ház népét. Jó, ha odafigyel a házi kedvenceire!
Ezért is végeztek különféle szertartásos cselekedeteket az állatokkal kapcsolatban. Nyitra környéki falvakban a gazda karácsonyi szentelt ostyát, zöldpetrezselymet, piros almát tett az itatóvályúba, hogy a marhák egészségesek legyenek.
Gonoszelhárító zajcsapás
Karácsonyi söprés
Karácsony vigíliáján tilos volt a mezőn tevékenykedni, csak a ház körül lehetett dolgozni. Szokásban volt, hogy a gazdák az éjféli mise után megrázták a gyümölcsfákat, hogy bő termés legyen rajta. Az a mondás járta, karácsonykor ne hagyja a munkát másra: a következő évben többszörösen kell majd visszaadnia.
December 24-én a nők kitakarították és kisöpörték az egész házat, mert egy régi hiedelem szerint az ördög beköltözik mindenhova, ahol kosz maradt.
Így vonzották be a szerencsét
Úgy tartották, ha szentestén elsőként férfi lép a házba, az jót jelent.
Az ajtót nagyra tárták szenteste, hogy a házban lévő rossz szellemek eltávozhassanak.
Úgy tartották, ha zoknikat akasztanak a ház kéményei mellé, bőséges újesztendő ígérkezik.
A néphit szerint a karácsonyfára aggatott gyümölcsök bő termést ígérnek.
A csillogó fémgyöngyök, üvegdíszek, papírláncok az édeni kígyót jelképezik.