Kezdődik a nagyböjt. Milyen hiedelmek kötődnek hamvazószerdához?
A hamvazószerda a nyugati kereszténységben a nagyböjt kezdőnapja, a húshagyókedd után következő szerda.
A népnyelvben több elnevezése is elterjedt: böjtfőszerda, böjtfogadószerda, szárazszerda.
Hamvazószerda mozgó ünnep, legkorábbi lehetséges időpontja február 4-e, a legkésőbbi március 10-e.
Idén február 17-ére esik hamvazószerda, a farsang és a húsvét közötti választónap, amely a keresztény vallásban a húsvét előtti nagyböjt kezdete.
Húsvét előtt negyven nappal van, bár a számolást úgy kell elvégezni, hogy a vasárnapokat kihagyjuk. Így
valójában hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, de mivel a vasárnap nem böjti nap, ezért nem számoljuk.
A 40-es szám a Szentírásban jó néhányszor előfordul. Jézus Krisztus például negyven napot töltött a pusztában, negyven napig tartott a vízözön is, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes meg negyven napig tartózkodott a Sínai-hegyen, Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.
Hamvazószerda a II. vatikáni zsinat óta - a nagypéntekkel együtt - szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, azaz ekkor csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni.
Böjti ételnek számított a cibere, a krumplistészta, a kukoricakása, a mákos tészta, a csíráztatott búzából és rozsból készített különleges böjti étek, a csiripiszli vagy csíramálé vagy szaladós szaladé.
Ugyancsak böjti ételként tartották számon a főtt morzsolt kukoricát, a sült sütőtököt, a kukoricagombóc-levest, a csipetkelevest és a savanyú leveseket (krumplileves, bableves, korpaleves).
Ez a nagyböjt, a negyvennapos vezeklő és böjti időszak első napja, megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról. Az ünnep latin neve quadragesima (negyvenedik), utalásul arra, hogy a nagyböjt negyven hétköznapjának kell megelőznie húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét.
A nagyböjt a bűnbocsánat szentségéhez járulás ideje. Régen ekkor kezdődött a hittanulók felkészítése a keresztségre és a hívek általános bűnbánati ideje.
A legrégibb idők óta a nyilvános bűnbánók szőrzsákba öltözve hamut hintettek fejükre. Erre a hagyományra megy vissza a hamvazás szokása.
II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg e napon. A hamvazkodás szokása a katolikusoknál maradt fenn.
Ősi hagyomány szerint a hívők vezeklésképpen hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét idézi a hamvazás szertatása.
Hamvazószerda előtt összeszedik az előző évi virágvasárnapi körmeneten szentelt barkaágakat és elégetik. Az elszenesedett barkamaradványokat összetörik, majd addig szitálják, amíg finom por nem lesz belőle.
A pap a mise után megszenteli az előző évi szentelt barka hamuját, és keresztet rajzol vele a hívek homlokára, miközben ezt mondja:
(Memento homo, quia pulvis es, in pulverem revertis.)
Kezdetben a férfiak fejére hamut szórtak, a nőknek csak a homlokára rajzoltak hamuból keresztet; ma mindkét nem számára az utóbbiból áll a szertartás.
A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
A nagyböjti bűnbánati idő még a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhájában is kifejezésre jutott. Esküvőt nem tartottak. Ez az időszak a maga csendességével alkalmat adott a haragosoknak kibékülésre.
A hamvazás szertartása a IV. századig nyúlik vissza. Az előző évi, virágvasárnapi megszentelt barka megáldása és hamvazáshoz történő felhasználása viszont csak a X. században terjedt el. A XIV. századra vált a nagyböjt kezdetévé hamvazószerda.
A népi hiedelem szerint a hamvazkodásnak tisztító, gyógyító hatása van, és távol tart minden bajt és gonoszt. A hamvazószerdán szentelt hamut a nép szentelménynek tekintette.
A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.
Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás őket is elkerülje.
A moldvai Klézsén, ha a pap nem jött el hamvazni, akkor a hívek maguk égettek hamut az elmúlt évi virágvasárnapi barkából. Ujjukkal belenyúltak, és úgy vetettek homlokukra keresztet.
A tápai anya hazaérkezve, kisgyermekei homlokára dörgöli a homlokán maradt hamut. Pusztina moldvai faluban a templomi hamvazásról hazajövet otthon az asszonyok meghamvazták az edényeket, és csak utána fogtak a munkához.
A kiszombori gazdasszony valamikor az egész házat hamuval hintette meg, hogy a bűn, baj, kár elkerülje az egész családot.
A kölesdi gyerek markában a keresztapjának, keresztanyjának hamut visz, s rászórja a ruhájukra. Az Alföld déli tájain férfiak papnak, püspöknek öltözve hamvazószerdán este házról házra jártak. Egyikük hamvazott. Fáradságukért jutalom járt.
Látszólag ez a szokás az egyházi szertartás paródiájának tekinthető. Valószínű azonban, hogy ebben az esetben nemcsak paródiáról van szó, hanem egy török kori hamvazó hagyomány szakrális tartalom nélküli továbbéléséről.
Szihalom hevesi faluban a hívek hamvazószerdán kenyeret és nyers ételeket szenteltettek a templomban. Szentelés után az ételeket a pap a szegények között kiosztotta.
Pusztakovácsi katolikusai a megmaradt farsangi ételeket a református családoknak ajándékozták.
A rábaközi Szil faluban lapáton hamut vittek a kocsmába, és rászórták azokra a korhelyekre, akik a farsangi mulatozást még nem hagyták abba. Tréfás-komolyan mondogatták nekik: porból lettél, porrá leszel.
Hamvazószerdán alaposan kisúrolták a zsíros, húsos fazekakat.
Volt ahol a kolbászt, sonkát zsákba tették, és felvitték a kamrából a padlásra.
Európa szerte elterjedt Konc király és Cibere vajda szalmabábokkal eljátszott játékos párviadala, melyre vízkeresztkor és hamvazószedán kerül sor.
Konc király jelképezte a zsíros, húsos ételeket, Cibere vajda pedig a sovány böjti étkeket. Vízkeresztkor természetesen Konc király győzött, annak jelképeként, hogy kezdődik a nagy lakmározásokat is hozó farsang, hamvazószerdán pedig Cibere vajdáé lett a győzelem, jelezve, hogy kezdődik a sovány étkezésekkel együtt járó nagyböjt.
Tilos volt a zsír, a zsíros ételek és a melegvérű állatok húsának a fogyasztása, zsír helyett vajjal, napraforgóval főztek.
Rábahídvégén úgy tudják, hogy a falu határában, a Foki csárdában húshagyókedden lányok és legények báloztak. Éjfélkor mindenki abbahagyta a táncot, egy pár azonban tovább ropta, minden kérlelés ellenére. Hamvazószerda reggelén a földbe süllyedtek a csárdával együtt.
