Karácsonyi hiedelmek, népszokások és babonák
Amit karácsony éjjelén kívánunk, az valóra válik, legalábbis a hiedelmek szerint. Számos babona kapcsolódik a karácsony ünnepéhez, a fiatal lányok a jövendőbelijükről, a falusiak a jövő évi termésről szeretnének minél többet megtudni, mások pedig egészséget és szerencsét szeretnének a hagyományok segítségével.
Ezek valóságtartalmát mindenki döntse el maga, de biztos, ami biztos, ne hagyjuk figyelmen kívül őket.
Régen a családi karácsony legnagyobb szertartása volt a karácsonyi asztal elkészítése. Az ünnep varázslatos ereje az asztalt leterítő abroszon, az asztalra és asztal alá tett tárgyakon keresztül érvényesült. Vízkeresztig az asztalon hagyták.
Mi került az asztalra?
Abrosz
A karácsonyi abrosz általában fehér, díszítése fehér vagy piros; szőtt, vagy hímzett. A karácsonyi abrosszal kizárólag ekkor terítettek, de évközben is előkerült, igaz, más céllal.
Varázs- és gyógyerejébe vetett hit annyira fontos volt, hogy a beteg embert megdörzsölték vele, átkötötték, betakarták, így gyógyították.
A jó termés érdekében ebből az abroszból vetették a búzát. Kenyérsütéskor sütőabrosznak használták, hogy szépen keljen a kenyér. Úgy tartották, ha kimossák, elmegy a varázsereje; s azt csak a következő karácsonykor kaphatja vissza. A jobb termés reményében a gyümölcsfákra kötözték vagy alájuk szórták a szénát, szalmát.
Gabona
A gabona fontos élelmiszer és takarmány volt, így különleges szerepe volt a családok életében.
Az ünnepi asztalra gabonaszemeket szórtak. Néhol úgy tartották, hogy a magvak a jövő évi jó termést biztosítják.
Ezért a leszedés után vagy a vetőmag közé keverték, vagy pedig a a baromfinak adták a magot, hogy nagyobb legyen a tojáshaszon. A leszedés leggyakoribb időpontja aprószentek napja, ritkábban újév, néha vízkereszt napja.
Mi került az asztal alá?
Szalma
Az ünnepi asztal alá szalmát tettek a családok (Jézus születésére emlékezve), majd ezt kivitték alomnak az állatok alá, hogy azok egészségesek legyenek.
Egyes területeken a gyümölcsfák törzsére is kötöztek a szalmából, hogy bőséges termést biztosítsanak.
Gazdasági és házi eszközök
A gazdasági és házi eszközöket (ekevas, járom, lószerszám stb.) azért helyezték a karácsonyi asztal alá, vagy a közelébe, hogy azokkal is szerencséjük legyen.
Morzsa
A karácsonyi abroszon felhalmozódott ételmaradéknak, morzsának mágikus erőt tulajdonítottak, ezért az állatok elé szórták, hogy azok egészségét, termékenységét megőrizzék.
Azt tartották, hogy a karácsonyi morzsával együtt az egész év szerencséjét kidobnák. A karácsonyi morzsával füstölték a megigézett gyereket, vagy a tehenet, a kislibákat, betegség ellen is használták. Sok helyen pedig a gyümölcsfák alá szórták a jó termés érdekében.
De olyan babona is van, hogy a karácsonyi asztalról összesöpört morzsát nem szabad kidobni az ünnepek vége előtt, mert így megóvják a ház népét a betegségektől.
Gazdasszony
Általánosan elterjedt hiedelem szerint a karácsonyi asztaltól a gazdasszony nem állhatott fel, mert akkor a kotlósai nem lennének jó ülősek, s hogy tyúkjai a következő évben sok tojással lássák el.
Karácsonyi asztal
Úgy tartották, ha már mindenki jóllakott és elhagyta az asztalt, akkor is maradjon egy kis kenyér az asztalon, hogy bőségesen legyen mit enni a következő évben.
Hittek benne, hogy éjfélkor egy elfogyasztott alma jó egészséget hoz majd.
A palócoknál a családfő egy almát annyi felé vágott, ahány családtag volt, s mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család: ha valaki eltévedne, a közösen evett almára visszagondolva hazataláljon.
A karácsonyi dióevés szinte az egész magyar nyelvterületen ismert volt.
Akinek a diója egészséges, az a következő évben nem lesz beteg, viszont a rossz dió gyengélkedést, betegséget jelez.
A hagyomány szerint azért készítették a karácsonyi asztalt, hogy a következő év termékeny legyen, a család bőségben éljen, illetve a karácsony éjjelén odalátogató angyalok, vagy a Kisjézus. szállást és ennivalót találjanak.
Karácsonyi menü
Az asztalra helyezett ételek, melyeket általában meghatározott sorrendben fogyasztottak el, a család tagjainak az egészségét biztosították a néphit szerint. A családtagoknak mindenből kellett enni-inni.
A karácsonyi menü között mákos, lencsés vagy babos fogásnak is kell szerepelnie, mert sok pénzt jelentett annak, aki fogyasztott belőle. Éjjelre mindig hagytak az asztalon a mákos tésztából, hogy a hazalátogató halottaknak, angyaloknak legyen mit enniük.
Aki pedig halat eszik, az úgy is fog előre haladni a karrierjében, egyenesen előre, mint hal a vízben. Ha a megtisztított hal pikkelyét a pénztárcájába teszi, akkor gazdagság is vár rá a következő évben.
A disznóvágások ideje november 30-tól, disznóölő Szent András napjától kezdődtek és februárig tartottak, mivel ebben az időszakban kellő képen hideg volt, így a hús könnyebben elállt.
A disznóvágásra összegyűlt az egész család, a rokonok és a szomszédok, igazi közösségi esemény volt.
A hiedelem szerint kedden, pénteken és vasárnap nem öltek disznót, és újholdkor sem rendeztek disznóölést, nehogy megromoljon a hús. Ha a disznóvágás december 29-re esett, Tamás napjára, akkor a disznó zsírjából eltettek egy keveset, és gyógyításra használták, ez volt a tamásháj. Disznóvágásra Tamás napját ajánlották, mert az ekkor elkészített szalonna nem avasodott meg.
Egyes tájakon, például Erdélyben a hajnali mise idejére minden ajtót és ablakot bezártak.
A hiedelem szerint a boszorkányok ilyenkor állati alakban belopózhatnak a házakba, vagy a jószágokhoz és rontást vihetnek.
Karácsony éjszakáján különös jelentősége volt a vízzel, tűzzel, zajkeltéssel kapcsolatos hiedelmeknek és szokásoknak.
Karácsony éjjelén merítették az úgynevezett aranyos vizet, amelyről azt gondolták, hogy aki ebben megmosdik, az a következő esztendőben egészséges és szép lesz.
Karácsony éjjelén a gonoszelhárító zajcsapás általában a pásztorok feladata volt. Az éjféli mise alatt a pásztorok körbejárták a templomot, hogy a gonosz szellemeket, boszorkányokat távol tartsák, mindeközben trombitáltak és pattogtattak az ostoraikkal.
A népi hagyományok szerint rosszat jelent, ha egy asszony vagy lány karácsonykor mos, illetve ruhát szárít,
arra a rúdra ugyanis, melyen a ruha szárad, a marha bőre jut fel, amit egy állat elpusztulásaként, tágabb értelemben pedig balszerencseként lehet értelmezni. Voltak vidékek, ahol azt tartották, hogy a vizes ruha betegséget hoz a családra.
Harang kötél szála
A hajadon lányok a hajnali misére hívó harangozásra ellopakodtak, mert a hiedelem szerint az ilyenkor megszólaló harang köteléből, ha három szálat letéptek és a hajukba font szalaggal együtt viselték, akkor farsangra sok udvarlót szerezhettek.
Mákos tészta
A hagyományok a tészták esetében majdnem mindig szerelmi jóslások voltak.
Úgy tartották, hogy a karácsonyi vacsoránál, ha a fiatal lány lekapja a család egyik férfitagja villájáról az első falat mákos tésztát és kiszalad vele a ház elé, olyan nevű lesz a férje, amilyen nevű férfi először a ház felé jár. A tésztafélék közé tartozott a kenyér, a fonott kalács, a pogácsa és a perec is.
Mézet harangozáskor
Úgy tartották, hogy az a lány lesz szerencsés hamarosan a szerelemben, vagyis az megy férjhez rövid időn belül, aki éppen mézet eszik, amikor harangoznak az éjféli misére.
Úgy vélekedtek, hogy az így megédesített nyelvükkel férjet édesgethessenek magukhoz.
Köles, kukorica, tökmag
A leányok mikor az éjféli misére igyekeznek, zsebükbe kölest, kukoricát és tökmagot tettek, majd vagy elszórták a templomajtóban vagy a szenteltvízbe vetették, hogy annyi kérőjük legyen, mint ahány elszórt köles és olyan gyorsan érkezzenek, mint ahogyan azokat elszórták. Ezzel biztosították a szerelem szárba szökkenését.
Mák
Úgy tartották, hogy aki Karácsony napján mákot darál, az nagyon hamar fog férjet találni magának. A mákszemek nemcsak a közelgő férfira, de egyben a termékenységre is biztosítékok voltak.
Mezítláb a ház körül
Aki szerette volna megtudni, hogy ki lesz a férje, annak az éjféli misére hívó harangszó alatt a szobában befelé kellett söpörnie, az asztalt megteríteni tányérral és evőeszközzel, majd egy szál ingben, mezítláb körbe kellett járnia a házat, melynek ablakán ha benézett a szobába, akkor megláthatta a jövendőbelijét.
Kutyaugatás
A férj érkezését szerették volna kikövetkeztetni a lányok a kutyák ugatásából is.
Egy régi szokás szerint, a lányoknak vacsora után ki kell menniük a házból, és amerről az első kutyaugatást meghallják, onnan fog származni a férjük. Ugyanebből az irányból várták a leendő kérő várva várt érkezését is.
Kakas kukorékolása, tyúk kotkodálása
Az a lány, aki egy kakast hall kukorékolni, hamarosan meg fog házasodni, viszont szingli marad, aki egy tyúk kotkodácsolását hallja.
A szerencsével ne viccelődjünk
Az éjféli misére menet szokás volt, hogy a lányok bekötötték egymás szemét, és így haladva egyszer csak meg kellett érinteni a kerítést.Ha szépen volta fa megmunkálva, gazdag kérő érkezhet, míg a szálkás kerítés szegény legényre utal.
Kútba tekintés
A lány, aki harangszókor a kútba tekintett, láthatta jövendőbelijét.
A szokások szerint bizonyos dolgokat jobb, ha elkerülünk a szeretet ünnepén:
A hiedelem szerint fenyőfát ezen a napon kell bevinni a lakásba, mert ha hamarabb tesszük, akkor kapzsiságunkkal felhívjuk a gonosz szellemek figyelmét. Viszont az ajtó fölé akasztott friss fagyöngy minden ártó szellemet visszataszít.
Hasonlóan van ez az ablakba tett és meggyújtott gyertyával is: ha hagyja leégni, magához hívja a jó szerencsét.
December 24-én a nők kitakarították és kisöpörték az egész házat, mert egy régi hiedelem szerint az ördög beköltözik mindenhova, ahol kosz maradt.
Ha pedig szentestén elsőként férfi lép a házba, az jót jelent. Viszont este már ne fésülködjünk, mert a szépségünk hamar elmúlik.
Karácsonykor öltözzön a legszebb ruhájába, de vigyázzon, hogy ne viseljen semmi újat, mert az balszerencsét hoz.
Jobban tesszük, ha karácsonykor nem kérünk és nem is adunk kölcsön semmit sem, mert az elviszi a szerencsét.
A szemetet sem ajánlatos ilyenkor kivinni: azzal együtt a szerencse is távozik a háztól.
A várandósság is megjövendölhető: Ha karácsonykor víz ömlik a lábai elé, akkor bizony jövőre érkezik a gólya...
A karácsonyfára aggatott gyümölcsök bő termést ígérnek, a csillogó fémgyöngyök, üvegdíszek, papírláncok az édeni kígyót jelképezik.
Karácsonykor ne hagyja a munkát másra: a következő évben többszörösen kell majd visszaadnia.
