Honismeret a Kis-Kárpátok világában - II. rész
Utoljára még tavaly, szeptember végi írásommal jártunk a Kis-Kárpátok mikrokozmoszában. Eme régió tobzódik a természeti és épített látványosságoktól, így idejét éreztem, bő fél év után térjünk vissza hozzá. Annó várromokról szemléltük az itteni földrajzi formákat és a felvidéki messzeséget. Javaslom maradjunk a kaptafánál. Ezen írásom summázni fogja a nemes Pálffyak ragyogó ékkövét, azaz Vöröskő várát, majd innen a borairól híres Modra városába fogunk begurulni és kiadós sétát tenni.
Nem szükséges órákon át utazni, hogy megtaláljuk a szépet. Minden régió megadja az emberfiának a szükséges látványvilágot, ha éppen arra vágyik. Nekünk a Kis-Kárpátok bő egy órás kocsikázásra van, tehát evidens, ha gyors kiruccanást választjuk az otthoni punnyadás helyett, akkor a Kis-Kárpátok meglátogatása elsőbbséget élvez.
Úgy gondolom, Vöröskőt kevés embernek szükséges bemutatnom, hiszen az ország legnépszerűbb várai közé sorolják. Történelmünk évszázadai sokszor nem kímélték a felvidéki várakat és kastélyokat, de Vöröskő vára teljesen épen fennmaradt az utókornak.
Cseszte (Častá) településétől három kilométerre megbúvó várkastély, pompás műkincsek gazdag tárházával vár minket. Számomra, akinek haverja a történelem és bírja a várkastélyok ódon falainak látványát és ezt az egész világot, annak nem lehetett csalódás eme épített remekmű. Ez így is van, mivel ha jól számolom a reggeli szendvics majszolása közepette, eddig három alkalommal csekkoltam be nála.
A várkastély története a Fuggerekkel, a híres bankárdinasztiával kezdődik, mivel azzal a kevésbé nemes, ám annál gyakorlatiasabb céllal építették, hogy tárhelyül szolgálhasson a környező országokból ki és befutó nagymennyiségű portékának, elsősorban a bányavárosokból áramló nagy mennyiségű réz és ezüst tárolásának. A Pálffyak akkor kerültek a képbe, miután Miklós feleségül vette Fugger Máriát és hozományként megkapta Vöröskő várát. Ezután közel négyszáz évig az ő birtokukban volt.
Minden nemes gyűjtött valamit. Az Esterházyak szerették az órákat és porcelánokat. A Pálffyak bútorok gyűjtögetésében utaztak. A sarokbástyás várkastély az ország egyik leggazdagabb antik bútorkiállításának ad otthont. A barokkos formákat viselő Vöröskőnél nem aprózták el. Van itt patentos lovagterem, gazdag stukkó és freskó díszítésű nagyterem, azaz a Sala Terrena, népi barokk berendezésű patika, az emeleti termek egyikében Wesselényi Ferenc hatalmas, aranyozott barokk ágya és a kollekcióból nem hiányozhat egy frankó fegyvereket felvonultató gyűjtemény és könyvtár sem.
Vöröskő várkastélyának katakombarendszere elképesztően monumentális. Itt nézhetjük meg a vár alapját alkotó vörös színű szikla egy darabját is. Egykoron Európa legkiterjedtebb pincerendszere épült ki a várkastély alatt, ami aztán bor raktározására szolgált. A bormámoros sorokat hagyjuk meg Modrának. Vöröskőtől alig tíz kilométerre fekvő településre szegezzük most figyelmünket.
Modor (Modra) és környéke híres szőlőtermelő vidék hírében áll. Ne lepődjünk meg, ha véletlenül több borászatba belebotlanánk. Csak győzzünk tőlük kijönni. Sétánkat a Városkapunál kezdhetjük meg. Pár perces lábtangóval már a település magjában találjuk magunkat, ahol Ľudovít Štúr, szlovák nemzetébresztő emlékműve áll, nem messze tőle pedig múzeum róla. Bár Štúr jóval északabbra, Zayugrócon (Uhrovec) látta meg a napvilágot, életének utolsó éveit Modorban töltötte.
Modor legértékesebb műemlékei a templomok. Ezek közül a legrégebbi a tizennegyedik század második feléből származó Keresztelő János nevét viselő gótikus templom. A tót atyafiak evangélikus és az egykori szívós németség neoklasszikus stílusban épült temploma csak színesíti a szakrális repertoárt. A városi erődítmény részét képező Felső kapu és a Reneszánsz körbástya még megtolja a település látnivalóinak listáját.
Ezen írás, mint az a múltkori szeptemberi is, csak a Kis-Kárpátok egy vékony szeletét mutatta be. A helyzet az, ebből a szeletből akad jócskán, így csak az étvágyunktól függ, mekkorát harapunk ki belőle.
