Hellász formás ókori idomai - Második rész
A tisztelt olvasó még múlt héten ezen írás első részével ismerkedhetett meg. Mivel egy nagyobb élményeposzba nehéz lett volna belegyömöszölni görögországi kitekintésünket, így megoldottam okosba, avagy két részre bontottam. Folytassuk barangolásunkat Athénban és annak vonzáskörzetében! Előző írásom az Acropolisszal zárult. Innen folytattuk utunkat tovább…
Másfél óra után, miután heringpartivá kezdett válni az Acropolis, kikértük zászlónkat és komótosan nekiindultunk a Kallimarmaronak, nevezetesen a modern olimpiai játékok első, 1896-os helyszínéhez.
Egyébként itt már szellős volt a tömeg, ráadásul brutálisan szép látvány tárult elénk a monumentális építményről. Atlétikai pályáján akár még sportolhat az ember. Pár sprintet mi is lecsapattunk. Belülről gazdag tárlat vezetett be minket a olimpiai sportágak misztikumába. Aki bírja a sportot, annak szerintem kihagyhatatlan látnivalóként a privát listáját rajta lesz eme épített mementó. Mivel itt nem libasorban kellett csodálni a tömény szépet, el is időztünk magunknak jócskán.
A nap másik fele sem az unalomról szólt. Mivel Athén a Balkán legnagyobb városa, kizárt, hogy az ember motivációja lejjebb hagyjon. Kora estére még akadt annyi erőnk, hogy lekocsikázzunk Pireasra, ahol a csapat kinyújtózkodva megpihent a tengerparton, sétált a mólón és drónnal készítette a légi fotókat.
S lám, eljött a harmadik nap. Reggeli cappuccinonkat már a Lükabéttosz-hegyen található étterem teraszán szürcsöltük. Belőtt séró, napszemüveg, laza nyári smart casual, Athén teljes panorámája lábad előtt hever. Hát emberek szerintem ezért is érdemes élni.
Egy mítosz szerint Pallasz Athéné hozta létre, mikor elejtett egy mészkőhegyet, amelyet a Halkidikín lévő Palléné-félszigetről hozott az Akropolisz építéséhez.
Fejszellőztetős kilátások után szakralitásra váltottunk. Kaisariani kolostora Athén szomszédságában bújik meg. A középkori apátságot Afrodité istennő egykori antik szentélyének helyén, őskeresztény romok fölé emelték. Attika egyik legrégebbi kolostoráról van szó, ahol a nyugalom és a hűs lombok koronái csak úgy jegelik az ember arcát a tikkasztó nyári hőségben. Tehát résen lenni, mivel a genius loci itt is arat.
Innen aztán visszagurultunk Athénba ahol folytattuk ókori időutazásunkat. Agora romjai és műtárgyakkal teli múzeuma vonzza a történelmet kedvelő embert. Az ókori görög poliszok (városállamok) egyik legfontosabb urbanisztikai eleme az agora (piactér, szentélykörzet, gyülekezési hely) volt, melynek leghíresebb példája az athéni. A korábbi időkben itt gyűltek össze a városállam szabad polgárai katonai szolgálatra, illetve, hogy meghallgassák a politikai vezetők (király, tanács) rendelkezéseit.
Az athéni Agora területileg méretes. Ott magasodó Héphaisztosz dór stílusú, márvány imahelye keményen állja és vészeli át a történelmi időket.
Mi is frankón átvészeltük az ókori idillt, majd innen belevetettük magunkat a belvárosi emberi hömpölygésbe. Plaka negyede igazi turistamágnes, tele boltokkal és éttermekkel. Döglesztő melegben jól esett a fagylalt és a sör. Naplementét sok száz emberrel együtt az Acropolis szomszédságában található bazi nagy halmon néztük végig. Késő estére egy klasszikus street foodos gyros még bőven elfért gyomrunkban.
Hazautazásunk napja mindig keserédes. De nincs mit tenni, ha menni kell, akkor megyünk. Kocsinkat visszaadtuk, bevittek minket a reptére, majd az ottani részecskegyorsító segítségével a becsekkolási kapunál találtuk magunkat. Indult a banda haza.
