2026. szeptember 25., 16:49

Gyalog indult Gibraltárba a komáromi Pipper Róbert, az új esztendőt már ott köszöntené

Pipper Róbert ismerősei, amikor arról beszélt nekik, hogy el szeretne gyalogolni a Földközi-tenger bejáratát őrző brit exklávéba, Gibraltárra, eleinte nem vették komolyan. "Most, hogy már egy hete haladok, kezdik elhinni" – mondja nevetve. 

Pipper Róbert
Pipper Róbert teljes menetfelszerelésben
Fotó: Pipper Róbert Facebook-oldala

A stratégiai elhelyezkedésű, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger közötti Gibraltár hivatalosan brit tengeren túli terület. A 425 méter magas, 1250 méter széles mészkőszirt területe mindössze 6,5 négyzetkilométer, ami az egykor Indiát és Afrika nagy részét is magáénak tudó birodalomban egy kerekítési hibának is felfogható. Na de ez nem akármilyen 6,5 négyzetkilométer. Aki látta az erődrendszer látogatható részét, az érti, miért. Korábban e sorok írója is járt ott, de repülővel. Pipper Róbert viszont gyalog indult neki, hogy meghódítsa a Komáromtól 3800 kilométerre fekvő városállamot. A nem mindennapi vállalás testi és lelki alapjairól, egy 3800 kilométeres út logisztikájáról, és a célról beszélgettünk.

Hogyan született meg a döntés, hogy elindul erre a több mint 3800 kilométeres gyalogútra? Azért ez nem olyan, mint ha kisétálna a Holt-Vágra...

Minden egy egyszerű sétával kezdődött, amikor hirtelen eszembe jutott a Forrest Gump című film. Ez augusztus 14-én történt. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy már éve nem voltam szabadságon, csak a folyamatos munka tette ki a mindennapjaimat. Úgy éreztem, megérdemlek egy kis pihenést. Forrest Gump ugyan futott, én viszont futni nem szeretek, gyalogolni  annál inkább. Így jött az ötlet, hogy messzire kellene indulni. Ránéztem a térképre, és Gibraltárt találtam arra a tökéletes pontra, ahová el szeretnék jutni.

A „Miért éppen Alaszka?” mintájára kérdezhetném: miért éppen Gibraltár? Miért a világokat elválasztó sziklára esett a választás?

Olyan útvonalat kerestem, ahol az őszbe és a télbe hajló időjárás ellenére sem kell túl sok nehéz felszerelést cipelnem. Ezért választottam a mediterrán vonalat: elgyalogolok egészen Gibraltárig, és onnan átnézek Afrikába.

Hogyan tervezte meg az útvonalat?

A mesterséges intelligenciát, pontosabban a ChatGPT-t hívtam segítségül a tervezéshez. Megadtam a célállomást, és kértem, hogy ne legyenek benne nagy hegygerincek, amiket át kell mászni. A lehető legsimább útvonalat kerestem. Létezett volna ennél rövidebb út is, de az komoly hegyi szakaszokkal járt volna, ami plusz emelkedőket jelent. Ez a kényelmesebb nyomvonal így nagyjából ezer kilométerrel lett hosszabb.

Ezer kilométer plusz az azért nem kevés...

Valóban nem kevés, de a jelentős szintkülönbségek és a magashegyi terep sokkal megerőltetőbb lett volna számomra. Be kell vallanom, arra még nem voltam felkészülve. Vannak már további terveim a jövőre nézve, ahol már hegygerincek is szerepelnek majd, de kezdésnek ez így volt ideális.

Közutakon halad?

Igen, javarészt közutakon, bár volt néhány ösvényes szakasz is.

A közúti forgalom mennyire befolyásolja vagy nehezíti a haladást?

Egyáltalán nem befolyásolja.

Milyen navigációs eszközt használ?

A Mapy.sk túratérkép-alkalmazást használom.

Egy ilyen vállalkozás milyen fizikai és mentális felkészülést igényelt?

A fizikai felkészülés nálam a folyamatos gyaloglást jelentette. Augusztus 16-án döntöttem el, hogy szeptember 18-án útnak indulok. A köztes egy hónapban rengeteget gyalogoltam: először súly nélkül, majd hátizsákkal róttam a kilométereket. Mentális szempontból pedig abban a pillanatban eldőlt minden, amikor megszületett bennem az elhatározás.

Milyen felszereléssel vágott neki a kalandnak?

Csak a legszükségesebbet viszem magammal. Sátor, derékalj, váltóruha. Igyekezte minimálisra csökkenteni mindent, amit magammal viszek, hiszen több ezer kilométeren keresztül cipelni egy nehéz hátizsákot nem egyszerű. Nagyjából 12–15 kilogramm között van a csomagom.

Sátorban alszik, vagy hogy oldja meg a szállást?

Kitaláltam egy olyan megoldást, hogy megszólítok hoteleket, kempingeket, moteleket és apartmanokat. Azoknak a szálláshelyeknek, amelyek támogatják az expedíciómat, a közösségi médiában megjelenést biztosítok: bemutatom, hol szálltam meg, és megköszönöm, hogy hozzájárultak az utamhoz. Cserébe pedig sok helyen ingyenes szállást kapok.

Mennyire működik ez a gyakorlatban?

Eddig nagyon jól. Szinte mindenhol sikerült szállást találnom.

Egy átlagos napon hány kilométert tervez megtenni?

Október 9-ig napi 50 kilométer körül tervezek, október 9-től pedig maximum 40 kilométert. Tehát az út első szakaszát valamivel erősebbre vettem kilométerben.

Eddig sikerült tartania az ütemtervet?

Igen. Minden napra megvan a saját menetrendem, hogy merre megyek, és a pihenőnapokat is előre beépítettem. Eddig jól tartom a tervet.

Nem akarok a kelleténél jobban a zsebében turkálni, de mekkora költségvetésből tervezi megoldani a több mint három hónapos expedíciót?

Szeretnék ezer euróba beleférni. A legnagyobb költséget természetesen a szállás jelentené, de ezt sikerült kiváltanom.

Mit vár ettől az úttól?

Úgy gondolom, hogy ez egyfajta belső feltöltődés lesz, és már most kezdem érezni ezt a hatását.

Egyedül halad, vagy van, hogy csatlakoznak önhöz hosszabb-rövidebb szakaszokra? Egyáltalán: lehet csatlakozni?

Amikor Szentgotthárd felől Szlovénia irányába tartottam, egy fiatalember csatlakozott hozzám, és két-három kilométeren keresztül együtt gyalogoltunk. Jót beszélgettünk. Alapvetően azonban egyedül vagyok. Ha valaki csatlakozik, örülök neki, ha nem, akkor egyedül folytatom.

Milyen reakciókkal találkozik az út során, amikor elmondja, hova tart?

Amikor a közösségi médiában elkezdtem hirdetni az indulást, sokan viccnek vették, de most, hogy látják a folyamatosan feltöltött videókat, kezdenek ráébredni, hogy ez tényleg megtörténik. Út közben az emberek először furcsán néznek rám, de miután megtudják, mibe vágtam bele, sok sikert kívánnak.

Mi a pontos cél és a megérkezés tervezett időpontja?

December 31-én szeretnék feljutni a szikla csúcsára. Az a végső állomás.

Milyen tervei vannak az út utóéletét illetően? Várható belőle könyv, előadássorozat vagy dokumentumfilm?

Egy összefoglaló videóanyagot biztosan készítek majd a felvételekből. Elsősorban inspirálni szeretném az embereket: megmutatni, hogy ha van egy álmuk vagy céljuk, ne féljenek nekilátni a megvalósításának. Az én jelmondatom mindig is az volt: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.” Bármit el lehet érni, csak igazán akarni kell, és tenni kell érte.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék