Etnikai és vallási képtár a Balkánon

 A prológus megírása után fellapoztuk az atlaszt és földrajzilag behatároltuk a Balkánt. Már tisztában vagyunk vele, a térképen, azon belül a vén kontinensünkön merre is keressük ezt a nyughatatlan és sokszínű félszigetet. Most itt az  ideje, hogy földrajzi és politikai határait kiszínezzük, avagy töltsük meg népekkel.

A Balkán népeinek bemutatása szempontjából emeljünk ki két nagyon fontos tényezőt, ez pedig a nyelv és a vallás. Négy nyelvcsalád (latin, szláv, albán, görög) és három vallás (katolikus, ortodox és muszlim) dívik a Balkán-félszigeten. Nyilván az adott nemzet nyelve vagy éppen vallása nem követi szigorúan a jelenlegi politikai határokat. A félszigeten élő népek mindennapjait masszívan befolyásolta három ún. kulturális área (osztrák-magyar uralom, velencei uralom és oszmán uralom). Ez a három politikai szubjektum a kultúra mellett nagy befolyással bírt a vallási életben, a félszigeten élő népek nyelvében és a nemzeti identitás kialakításában.

Nyelvészetileg a Balkán lakossága, ahogy már írtam négy csoportba sorolható. Ezek nyelvei valamennyien az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartoznak.

Ha délről észak felé haladunk, akkor kezdhetjük a sort a görögökkel, majd itt vannak az albánok. Ők ketten a nyelvcsaládjukon belül külön-külön ággal rendelkeznek, nincsenek rokonságban senkivel. Utánuk következnek a szláv népek tengere és a románok képviselte latinok. Legtöbben a szlávok vannak, akik egyébként utoljára érkeztek. A félszigetet északnyugatról délkelet irányba kettészelő, az Alpoktól a Fekete-tengerig tartó hosszú középső sávot foglalják el. A szlávok etnikai csoportjába tartoznak a szlovének, a horvátok, a bosnyákok, a montenegróiak, a szerbek, a macedónok, végül a bolgárok.

Az itt élő népeket vallási tradíciók szerint is osztályozhatjuk. Legtöbben vannak az ortodoxok, akik a Balkán háromnegyedét lefedik, kivéve a nyugati és az észak-nyugati részt. Idetartozik szinte az összes görög, macedón, szerb, montenegrói, bolgár és román. A katolikus vallással a félsziget észak-nyugati részén találkozhatunk és ide a szlovénok és horvátok tartoznak. Végül itt vannak Allah hívei, pontosabban azok, akik a történelem folyamán magukra kenték az iszlám igéjét. Ide tartoznak a bosnyákok és az albánok döntő többsége.

Etnikai és vallási mozaikosság. Ezt már tudjuk a Balkánról. Így ne csodálkozzunk azon, a nyelv és a vallási hovatartozás közt nincs semmilyen korreláció. A megosztottság tetten érhető. Lehet egy nép latin nyelvű, de ortodox tradíciójú, mint a románok, vagy szláv eredetű és katolikus, mint a szlovének és a horvátok. A muzulmánok pedig többnyire nem is különböznek nyelvileg keresztény szomszédaiktól. Lásd a bosnyákokat, akik muszlim hite szöges ellentétben van a horvátokéval és szerbekével, de ha a nyelvüket összehasonlítsuk, akkor erős hasonlóság mutatkozik meg rajtuk.

A Balkán népeire elsősorban egy általában igen erős érzés jellemző, annak érzése, hogy valamelyik embercsoporthoz tartoznak, melyet etnikumnak nevezhetünk. Ez a hovatartozás semmilyen módon nem esik egybe azzal, hogy valaki mely országban él. Itt vannak például a szerbek esete, akik az anyaországukon kívül jelentős számban élnek a mai Bosznia és Hercegovinában, de szerb nyelvszigetek maradtak még Horvátországban és Koszovó területén. Az ilyen etnikai átnyúlások politikai határokon túl vezettek sokszor etnikai tisztogatások sokaságába, de ezekről bővebben majd máskor.

Remélem, az elmúlt sorok olvasása után a tisztelt olvasónál összeállt egy mutatós etnikai és vallási képtár. Természetesen a képzeletbeli képkereten továbbra is lehet csinosítani. Sehol a Balkánon - sem a szláv országokban, sem máshol - az államhatárok nem esnek egybe az etnikai határokkal. Következő írásomban ezeket a szegmenseket veszem górcső alá. Addig is, Csak a Balkán!