Elődeink traumái bennünk és a jelenkori traumatizáló hatások
Dr. Bordás Sándor klinikai szakpszichológus volt a vendége médiacsaládunk Konzervatív Esték című rendezvénysorozatának pénteken a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban. Az izgalmas előadáson a szakember beszélgetőpartnere Kolek Zsolt volt.
Molnár Judit felvezetésében megemlítette, hogy nagyon érzékeny és nehéz téma a mostani, de a világ ma már nyitott, s nekünk erről pedig beszélni kell, mert úgy érezzük, hogy a gyermekeink vannak veszélyben.
Az est vezértémája a fundamentalista gender propaganda volt, s ez manapság már nemcsak a Nyugat problémája, hangsúlyozta Kolek Zsolt, akinek első kérdése arra vonatkozott, hogy melyek azok a számunkra fontos értékek, amelyeket e tekintetben meg kell védenünk, és amelyek leginkább veszélyben vannak, vagy nem érezzük őket biztonságban. Mi az a normalitás, amihez ragaszkodunk? Az abnormalitás és a normalitás kérdése nagyon összetett, mondta válaszában a szakpszichológus, hiszen ez koronként és kultúránként eltérő, mert ami bizonyos szempontok alapján nálunk abnormalitásnak számít, az elképzelhető, hogy más kultúrában nem az, és ha koronként nézzük, akkor óriási különbségek vannak ennek meghatározásában.
Az abnormalitással nem tudtak mit kezdeni, és drasztikus módszerekkel nyúltak hozzájuk (pl. vasra verték őket, az antiszociális eseteket pedig börtönbe zárták). Az elmebetegség együtt jár a téves eszmékkel, mondta Bordás. Ma már azonban a pszichiátria megváltozott az ötven évvel ezelőttihez képest. Ha valakit mondjuk krízishelyzet miatt pszichiátriára visznek, az tíz napig van bent. Régebben egy ilyen illető nem biztos, hogy 3-4 hónapon belül kikerült volna onnan, hangsúlyozta a szakpszichológus, majd hozzátette:
Ehhez a gondolathoz csatlakozva a következő kérdés arra kereste a választ, hogy milyen módon lehet az ifjabb nemzedékek felé ezt a behatást mérsékelni vagy leginkább kivédeni. Vajon melyik területnek van ebben a legnagyobb felelőssége? A családnak, az oktatásnak, a médiának? A szakma manapság nyolc szocializációs közvetítőt tart nyilván. Nem mindegy ugyanis, hogy a társadalmi értékeket és szabályokat, amelyeket elsajátít a gyerek, milyen közvetítőn keresztül tanulja meg. Ezekbe természetesen beletartoznak az előbb felsoroltak is, reflektált a kérdésre az est vendége. Elsődleges a család és ott dől el szinte minden. A woke irányzat nem véletlenül akarja szétverni a családi rendszereket, az Isten, haza, család hármast nagyon keményen szét akarja szedni, húzta alá a pszichológus.
szögezte le Bordás. A család után az iskola és a pedagógus személyisége az, amelynek a jelentősége óriási, véli a meghívott, aki úgy gondolja, hogy a pedagógusok jelenlegi tekintélye, hitelessége nálunk és Nyugaton is (különösen a nagyvárosokban) egy tudatos lerombolás áldozata lett, a pedagógus már nem funkcionál olyan markánsan mint modell és értékközvetítő. Ha régebben egy állásinterjúra jelentkezett valaki, csak az IQ-ját nézték, szerencsére az utóbbi 25 évben már az EQ-t, azaz az értelmi intelligenciát is vizsgálják, és ez is feltétele annak, hogy valaki bekerülhet-e egy adott munkahelyre.
Az influenszerek és celebek világában láthatjuk, hogy mennyire műveltek ezek az emberek és sok esetben milyen butaságokat terjesztenek, amely gondolatok termő talajra pottyanva sajnos virágozni kezdenek, folytatta gondolatát a meghívott, aki ennek kapcsán rátért a következő szocializációs közvetítőre, a médiára, amelynek szerepe napjainkban hatalmas, a szülő ugyanis nem tud minden pillanatban a gyermeke mellett lenni és figyelni, hogy milyen mediális tartalmat fogyaszt.
Ennek rengeteg következménye van ma is, s amikor ezek a gyerekek felnőtté válnak, a viselkedésükben, párkapcsolataikban, szexualitásukban tünetként mind felszínre jönnek ezek a hatások. A felmérések alapján a serdülők esetében a média lett az elsődleges közvetítő és a média ilyen szempontból nincs ellenőrizve, figyelmeztetett Bordás Sándor. Hosszú idő kell ahhoz, hogy kikristályosodjon az egyén számára, mi az, ami igazi értéket közvetít és mi a talmi, a téves információ. Fontos, hogy ne legyen az ember mindenevő, ugyanis gyakran előfordul, hogy egy adott dologról teljesen ellentétes módon beszélnek különböző médiumok. Melyiket higgyem el? Ez egy belső konfliktust okozhat, rosszabb esetben egy hasadást vagy skizofrén helyzetet. Emiatt nagyon veszélyes ez az óvodás korban, utalt a szakpszichológus a Meseország mindenkié című nagy vihart kavart könyvre, amelynek szerzői, Bordás szerint, már az óvodások számára meghatároznak egy olyan szexuális programot, amely azt jelenti, hogy a homoszexualitás fontos folyamat.
– tette fel a költői kérdést a szakpszichológus. Erre van egy mostanában divatos kifejezés, ezt hívják érzékenyítésnek, reagált az előbbi mondatokra a műsorvezető. Nem szeretem ezt a szót, de természetesen hallottam már én is, több esetben, csatlakozott a gondolathoz az est vendége, majd kifejtette, hogy egy 5-6 éves gyermek abban az időszakban van, amikor különféle szerepeket próbál, és épp emiatt veszélyes ez az egész. Az egész folyamat lényegében majd a serdülőkorban dől el.
A woke másik ellensége a nemzeti identitás, véli Bordás. A 90-es években egy száz órás zárt csoportos tréningprogram kíséretében véleményformálók körében végigvittek egy játékot az egész Kárpát-medence magyarlakta tájain és az anyaországban, melynek lényege az volt, hogy tíz cetlire azt kellett ráírniuk a jelenlévőknek, hogy mi határozza meg legjobban az identitásukat, azaz hogy kik is ők.
mutatott rá a szakpszichológus. Nyugaton a woke emberei már nemcsak a politikába és a közéletbe, hanem az igazságszolgáltatásba is beszivárognak, melynek célja, hogy jogilag is legitimizálják az elveiket, hangsúlyozta Bordás.
tette fel kérdését Kolek Zsolt több százezer felvidéki magyar nevében is.
fejtette ki Bordás. Ami a woke és az LMBTQ előretörését illeti, a szakpszichológus elmondta, hogy szaktanácsadásokat folytatva szinte csak olyan homoszexuálisokkal találkozott, akik maguk is szégyellik a pride-ok létrejöttét, és teljes mértékben elhatárolódnak tőle, mert valahogy ők is úgy fogják fel, hogy ez egy nagyon komoly aberráció.
fogalmazta meg a költői kérdést Bordás Sándor.
A mintakövetést érintve itt üzennek valamit, amibe a baloldali ideológiákat is belemossák, és már „népszerű” odamenni, így feltételezhetően a pride-on sem csak homoszexuális emberek vonulnak fel, sőt, bizonyos politikai körökben már kötelező ott lenni, mondták ki a megállapítást az est szereplői egymást kiegészítve. Az is elképzelhető, hogy Nyugaton a magukat konzervatívnak mondók már bevették az értékeik közé, tette hozzá Kolek Zsolt.
fejtette ki a pszichológus.
Nekünk, felvidéki magyaroknak és a többi határon kívüli magyarnak, de még az anyaországiaknak is van egy szerzett traumánk, ez pedig nem más, mint a Trianon-trauma, az az örökség, hogy együtt kell élnünk ezzel a kisebbségi helyzettel most már több mint 100 éve, hangsúlyozta Kolek Zsolt.
tette fel az est utolsó kérdéseit a moderátor.
Már évekkel Trianon előtt megjelent a cseh és a román tőke Magyarországon, a bankokat kisajátítják, és az akkori magyar, lecsúszó arisztokrácia ezt zsebre tett kézzel nézte. Az már egy másik kérdés, hogy ennek a döntésnek elszenvedői vagyunk, és ez a magyarságnak generációs traumát okozott, ami 100 év múltán is markánsan jelen van és kimutatható a magyar társadalomban, fogalmazta meg Bordás, aki szerint akárhonnan is nézzük, ezzel óriási veszteség érte a magyarságot. Történész kollégáival kutatásba kezdett, de előtte közösen meghatározták a magyar kultúratörténet traumatikus időszakait. Hat területet vettek górcső alá: a tatárjárást, a török hódoltság korát, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc korát, Trianont, a kommunista diktatúra időszakát és külön 1956-ot. A kutatás három évig tartott, melynek során Magyarországon és az elszakított területeken kérdőívekkel és interjúk segítségével próbálták feltárni, hogy a megkérdezettek szerint mi is történt akkor, és hogyan emlékeznek rá vissza az emberek. Sok interjú készült polgármesterekkel, közjegyzőkkel, iskolaigazgatókkal. Bordás Sándor példaként a móri borvidéket említette.
mesélte a pszichológus. Ha tetszik, ha nem, ezt visszük tovább magunkkal, ami traumatizálta az őseinket, az itt van velünk. Bordás Sándor azt javasolta, hogy minden ilyen esetet fel kell tárni, amire vannak különböző módszerek. Középiskolásoknál és egyetemistáknál borzalmas feszültségek jöttek a felszínre a csoportokban. A feltárás csak akkor lehet elég a feloldozáshoz, ha minden egyes esetnél le tudjuk tisztázni mi történt, és ki tudjuk mondani azt a fájdalmat, azt a traumatrikus élményt, amit nem az adott egyén, hanem például a nagyapja élt át.
összegezte Bordás Sándor, aki a beszélgetést követően az érdeklődők kérdéseire is válaszolt.
