BMW 2 Gran Coupé 220d xDrive: Sportos fazon, takarékos motor

Egyetlen kupé sem ennyire szedános, és egyetlen szedán sem ennyire kupés – foglalhatnánk össze tömören a forma lényegét. Mi több, még az 1-es szériát is belemixelhetnénk a képbe, a frontrész hasonlóságának okán. Annyi biztos: ilyen fazonú autóból nem sok szaladgál az országutakon. 

Mindemellett egy tipikus BMW-ről van szó, klasszikus szabású vesékkel, domború motorháztetővel, mandulavágású fényszórókkal. Aki pedig mindenképpen kupénak akarja látni, abszolút joga van hozzá, lásd az ereszkedő tetővonalat, a keskeny oldalüvegezést és a csapott hátsó szélvédőt. 

A sportos összbenyomást a feláras matt Frozen Portimao Blue dukkózás és az M dizájncsomag emelte még magasabb szintre, merész horpaszaival, lőrésszerű fékhűtőnyílásaival és hatalmas hátsó (ál)diffúzorával. Ja, és még valami: a karosszéria ötajtós, ami egy szedánnál magától értetődő, de egy kupénál távolról sem az.

 

A frissítés leglátványosabb belső hozadéka az egybefüggő digitális műszerfal és központi kijelző; utóbbin a márka új, 9-es sorszámú operációs rendszere fut. A praktikus iDrive kezelőpult száműzését azonban csak sajnálni lehet, bár nagyban pótolni tudja a hangvezérléssel is használható Android Open Source fedélzeti rendszer. 

A műszerfal is többféle megjelenítést kínál, de a központi képernyő grafikai arzenálja egyenesen szemkápráztató; a menetmódok háttérképei például kifejezetten szuggesztívek. Szerencsétlen megoldásnak tartom viszont, hogy a klímapult funkcióinak többsége csak ikonböködéssel állítható, és a kedvenc rádióadók elmentése is túlságosan bonyolult. Ami pedig az M sportcsomag belső többleteit illeti: kitűnő testtartású elülső ülések, M sportkormány plusz még pár apró dekoráció dekoráció (küszöblemezek stb.). 

A szereltség hozza a 21. századi szintet, magyarán tartalmazza az autonóm vezetés számos kellékét (intelligens tempomat, sávtartó automata, etc.). A komfortholmik legértékesebbike az opciós Harman Kardon hifi volt, természetesen digitális vevővel kiegészítve.

Végül pár szó a hely- és térkínálatról: elöl impozáns, de hátul is elfogadható, elvégre mégiscsak egy közel 4,6 méter hosszú verdáról van szó. A csomagtartó viszont egy tipikus szedáné: magas küszöb, keskeny bejárat, kis belmagasság és legfeljebb átlagosnak nevezhető 360 literes űrtartalom. 

Javára szolgál azonban az üléstámlák előredönthetősége, ami lehetővé teszi pl. néhány kisebb, lapra szerelt bútordarab hazaszállítását.  

 

Az innováció az autó motorkínálatát is érintette, amely most 5 egységből áll, 122-től 300 lóerőig terjedő skálán. Tesztautónkat, mint már említettük, az erősebbik dízel hajtotta, 48 V-os lágy hibrid technikával kombinálva. A kétliteres dízel és a villanymotor külön-külön, illetve együttes teljesítménymutatóit lásd a műszaki adatokban. 

A rendszer különlegessége a BOOST funkció, amely 10 másodpercig mindent csúcsra járat a verdában, amit lehet, és a volán mögötti fülek egyikével aktiválható.  A hétgangos, kétkuplungos Steptronic automata váltó hihetetlenül simán dolgozik, kapcsolásai gyakorlatilag észrevehetetlenek. 

A választható menetmódok pedig itt sokkal többet jelentenek, mint a gázreakció vagy a váltások módosítása. Ez már a nevükből is kitűnik: Efficient, Expressive, Relax, Digital Art, Silent… Hogy mást ne mondjak, Relax módban például automatikusan bekapcsolódik a sofőrülés masszázsfunkciója. 

Ami pedig a fogyasztást illeti, a gyári 4,3 liter illuzórikus, de az 5,4-es tesztfogyasztás még mindig messzemenően elfogadhatónak tartom. Pláne, hogy a 49 literes tankkal kombinálva nagyjából 900 kilométeres hatótávolságot jelent! Maga a vezetés pedig élményszámba megy. Kifinomult, progresszív rásegítésű kormánymű, tökéletes úttartás, lenyűgöző kanyarstabilitás, kellő dinamika, mélyről húzó rugalmas motor – egyszóval a vezetés öröme!