„A halakkal meg kell szerettetni a csali ízét, a horgász ízlése lényegtelen”
Hogyan befolyásolják a sorozatok gyermekeink gondolkodását? címmel tartott érdekfeszítő előadást Balatoni Mónika drámapedagógus, dramaturg, rendező, a MCC Média Iskolájának kutatótanára a múlt hét folyamán a dunaszerdahelyi MCC képzési központjában.

Magyarországon már évek óta nagy sikerrel fut az MCC Szülők Akadémiája című rendezvénysorozata, amely végre eljutott Dunaszerdahelyre is. Az előadó, Balatoni Mónika elsősorban gyermekvédelmi szempontból járta körül a média, azon belül is elsősorban az internet világának olyan zugait, amelyeket gyermekeink talán előbb fedeznek fel, mint mi saját magunk, és sajnos sok esetben az onnan rájuk zúduló tartalmak sokkal több veszélyt hordoznak magukban, mint azt gondolnánk. Vajon hogyan hatnak ránk a sorozatok? Milyen praktikákat használ a média és a tömegkommunikáció arra, hogy észrevétlenül átalakítsa a gondolkodásmódunkat? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre kaphattunk választ az előadáson.
A meghívott vendég a témával kapcsolatban nemcsak kutatásokra, hanem saját tapasztalataira is épített, hiszen két kamasz lánya révén a családjukban is tapinthatóvá vált ez a jelenség, de mai világunkban már minden családot érint, ahol gyermekek vannak. Balatoni Mónika régóta foglalkozik a kultúrélmény közvetítő szerepének kutatásával.
Ezeket a kérdéseket tette fel első körben az előadó, majd igyekezett válaszolni is rájuk.
Bátran kimondhatjuk, hogy az elmúlt 10 évünkben sokkal gyorsabb lett a világunk mint az azelőtti 50 évben (pedig az utóbbi fél évszázadban már ott vannak az életünkben a számítógépek). Ennek egyik fő tényezője a digitális környezet és a technológiai fejlődés (gyorsan megváltozott a környezetünk). Fontos aspektusa az emberi kényelem is, melyből akár a nemtörődömség és a szabályok áthágása is fakadhat (itt elsősorban az apró betűs részek figyelmen kívül hagyására kell gondolni). Sérülékenyek vagyunk és sodródunk a hálózati rendszerekkel.
Adatainkat nemcsak felhasználhatják, de folyamatosan monitorozzák őket. Csak azon tudunk változtatni, amit átlátunk.
Az egyén interpernális kommunikációjában mindenféle zavarok lehetnek, de Denis McQuail szerint nem a személyközi, hanem már a személyen belüli kommunikációban kezdődik mindez az információ feldolgozásával, nyomatékosította az előadó.
Egy adott szöveget ugyanis kicsit vagy akár nem is annyira kicsit mindannyian máshogy értelmez(het)ünk. Ez függ(het) az adott személy intelligenciájától, olvasottságától, neveltetésétől, szociális hátterétől, értékrendszerétől, életkorától, kulturális hátterétől és megannyi mástól.
Fontos megkülönböztetni a médiát és a médiumot. A médiát birtokolja bizonyos csoport vagy réteg, vagy akár több befektető. A médiának pedig vannak médiumai (például televíziós csatornák, újságok, internetes portálok).
Az előadás során megtudhattuk, hogy a világ legerősebb médiája a Warner Bros., amelyhez például a legnagyobb filmgyártó és filmforgalmazó rendszer tartozik, de ez a cég birtokolja a CNN-t, az HBO-t, a New York Times-t, a Le Monde-ot, a Warner Music-ot vagy a Warner Books-ot.
hangsúlyozta a kutatótanár. Noam Chomsky amerikai nyelvész és filozófus szerint 7 (illetve 10) pontban össze lehet foglalni azokat a manipulációs stratégiákat, amelyekkel a tömegkommunikáció bombázza az egyént. Ezek közül pedig a leghatásosabb az alapvető szükségleteink kielégítése (lásd: Abraham Maslow piramisát).
mutatott rá a hírműsorok manipulálhatóságára az előadó. Ennek az a hatása, hogy a tudatalatti elkezd működni és szorongásérzetet generál. A második manipulációs stratégia a biztonságérzetünkre való hatás. A politikai kommunikáció is erre épül, ugyanis folyamatosan monitorozza az emberek tűréshatárát és ingerküszöbét.
szögezte le Balatoni Mónika, aki arról is beszélt, hogy a mozi mint közösségi élmény szinte teljesen eltűnt az utóbbi években az emberek életéből és a pandémia is tovább rontott a helyzeten.
Manapság ugyanazt a szórakozási lehetőséget az egyén a nappalijában vagy a hálószobájában éli át. A különbség azonban az, hogy nem úgy, mivel a közösségi élményből egyéni lesz. Hogyan is gondolkodunk? Otthon kényelmesebb, nem kell kimozdulnunk, egy könyv áráért pedig gyakorlatilag korlátlan tartalmat tudok fogyasztani egy hónapig. Az élmény azonban mégsem ugyanaz. A podcast nem lesz olyan mintha elmennénk egy előadásra, a streamelt színházi darab se lesz olyan, mintha jelen lennénk és főleg egy koncert nem lesz olyan, mint ha videón néznénk. A közösségi élmény ugyanis egyéni programmá zsugorodik, és az egyéni program mint tartalomfogyasztás lehetőséget ad további egyéni értelmezésekre is, ami megmarad a saját fantáziavilágunkban. Ha többen megnézünk egy filmet egy moziban, akkor hazafele jövet rendszerint beszélgetünk róla, és lehetnek különböző álláspontok is, hiszen mindenki mást visz haza magával a filmből. Amikor egyedül nézünk egy filmet, akkor szubjektív módon éljük meg és raktározzuk el az élményt, amit nem lát senki, mert senkivel nem osztjuk meg.
ismertette az ingerküszöbünk és a jelenlegi társadalmi berendezkedés közti összefüggést az előadó, aki szerint a másik nagy probléma a gyermekeink önálló tartalomfogyasztása, amelynek kontrollját nem tudjuk biztosítani.
Az emberi agy kifejezetten jól rögzíti a vizuális információt.
Azt is megtudhattuk, hogy egy Dunaszerdahely méretű városban egy nap alatt egy járókelő átlagosan 4300 márkajelzéssel találkozik, ennek 90%-a a tudatalatti és csak 10%-a a tudatos.
Egy tíz éve véletlenszerűen megfigyelt emblémát is elő lehet csalogatni bizonyos hívó impulzusokkal. Ugyanez vonatkozik az illatokra is. Mi pedig azt gondoljuk, hogy abszolút tudatosan élünk...
A 21. századi állampolgári értékek átalakultak. A nemzeti és családi tradíciókból sok minden kiveszik, illetve felszínesebbé válik, nincs elég időnk megélni ezt. Eltűnnek az oral historyk, a családi történetek, egyre kevesebb szülő mesél a gyerekeknek, mesekönyvből is.
Ami a műsorok készítését illeti, kétféle médiapolitika létezik. Az egyik a BBC-típusú (még a „klasszikus” BBC-re kell gondolni). Ebben az esetben a médium ad egy minőséget, és ha változik a nézettség, akkor az nem probléma, mert ő hosszú távon gondolkodik, és ha a téma változik, akkor a korábbi nézők visszatérhetnek, hiszen a színvonalból nem engednek. A másik az RTL-féle modell, amely esetében a néző „tartja” el a műsort. Állandóan monitorozzák a tévénézőket, és amely műsornak kicsi a nézettsége, az megszűnik, amelynek nagy, az megmarad. Az ő olvasatukban a legnézettebb műsor a legsikeresebb, de korántsem biztos, hogy az a legjobb, a legnívósabb, sőt... A siker ugyanis nem az egyénen múlik, hanem a környezete teszi az egyént sikeressé.
húzta alá az előadó. Azaz otthon mindegy, hogy mivel foglalkozik, de a tévében csináljon olyan valóságshow-t, ami megemeli a csatorna nézettségét. Kutatások alapján ugyanis az embereket három dolog érdekli:
-
Sokkal jobban szeretünk beletekinteni a másik ember életébe, gondjaiba, problémáiba, mint szembenézni a sajátunkkal.
-
Ne kelljen gondolkodni, vagyis ne legyen szükség összefüggésrendszerek értelmezésére, mert az ember a mindennapokban annyira lemerül a sok impulzus miatt, hogy csak napi 18 óra mozgással tudná ezt kompenzálni. A médiafogyasztás azonban tovább terheli az amúgy is fáradt elmét. Egyre kevésbé lesz kritikus, egyre kevésbé fogja észrevenni azt, ami nagyon el van szakadva a valóságtól és nagyon művi, hanem hagyja és befogadja.
-
A vizuális rendszereket elkezdjük felfele tolni. Mi az izgalmas? Mi az érdekes? Semmiképpen nem a harmónia, semmiképen nem az, amin azonnal nem ütközünk meg, hanem minél polgárpukkasztóbb, minél extrémebb, minél deviánsabb valami. Minél több ilyen ingert kapunk, és minél inkább próbálják lenyomni a torkunkon azt, hogy a deviáns a normális, akinek nincs markáns értékrendje, annál ez sokkal könnyebben beépül a gondolkodásába, és az ingerküszöb állandóan felfelé tolódik. Amin 10 éve megbotránkoztunk, az ma már természetesen, és amin ma megbotránkozunk, az 10 vagy 5 év múlva lesz az. Aki szóváteszi, hogy ez nem természetes, az válik úgymond ellenséggé és kirekesztővé. Különösen veszélyes ez a gyermekekre. És hogy mi van az egész mögött? Pénz. Jó példa erre a K-pop jelensége, vagyis az államilag felépített dél-koreai popcsapatok. A BTS nevű K-pop fiúcsapat fénykorában a hozzájuk tartozó marketinggel és iparral Dél-Korea GDP-jének 2%-át „hozta”.
Ha mindenhol a szexus és a deviancia, vagy a depresszió jelenítődik meg, akkor azt az emberek egy idő után már természetesnek veszik vagy vélik. Billie Eilish egyik dalának a szövege különböző tablettákra és nyugtatókra van írva. Ez megy 3 és fél percig. Ha megemlítjük, hogy a hölgy célközönsége a tini korosztály, akkor vajon milyen üzenetet kapnak a sorok között, és egyáltalán, miért lett ő ekkora sztár a fiatalok körében? – teszi fel a jogos kérdést Balatoni Mónika.
A legújabb trend pedig már az, hogy a videójátékokat kezdik megfilmesíteni, azaz már egy „közvetítő” is bekerül a folyamatba, természetesen arra reflektálva, hogy nagyon sok játékfüggő (vagy legalábbis játékkedvelő) létezik, aki biztosan a filmváltozatra is kíváncsi lesz.
A szexuális identitásnak egyértelműen determinálója a média, és olyan tendenciáknak lehetünk szemtanúi, hogy 13-14 évesen alkohol vagy drog hatására megtörténhet az első szexuális kapcsolat, hiszen a streamingszolgáltatókon futó sorozatokban ez teljesen „normális” jelenség. Azonban még a legérettebb tini sem tudja élményként megélni ezt, hívta fel a veszélyekre a figyelmet az előadó.
emelte ki a kutatótanár. Mivel a magyar vagy a szlovák társadalom is egy zárt társadalom, és ha az adott fiatal felvet egy ilyen témát a családban, akkor rendszerint elutasítással találkozik. Ekkor azonban keresni fog egy olyan közösséget, ahol megértik, és nyilván olyan közösségben fogják megérteni, ahol hasonló értékekkel bíró, identitásukat kereső fiatalok vannak. Abban a pillanatban elindul egy olyan folyamat, amiben minél később fogja meg a szülő, annál nehezebb visszafordítani.
ismertette az internetes tartalomgyártó- és szolgáltató vállalat szabályzatának egyes passzusait az előadó.
Sajnos jó pár mai filmben, filmsorozatban a gyerek számára a legnagyobb ellenség a szülő, a legfőbb megértő forrás pedig a saját közege, ami burkoltan vagy nyíltan újabb támadás a család felé. A filmben már nemcsak generációs ellentéteket, a gyermek és a szülő másként gondolkodását vázolják fel, hanem többször is nyíltan kimondják azt, hogy a szülők úgyis szándékosan keresztbe tesznek a gyerekeknek.
mutatott rá Balatoni Mónika.
A Marvel már a 2026-os tartalmait fejleszti, de ne gondoljuk, hogy például egy olyan film(sorozat) esetében nincs mögöttes üzenet, mint a Pókember. Elég csak a főszereplő ruhájára gondolni, amelyen a piros és a kék színek dominálnak, de van benne fehér és fekete is. Pókember tehát az USA-zászló színeiben pompázik, nem véletlenül. Vajon mit gondolnának Magyarországon, ha a Vízipók csodapók új részeiben a főhős piros-fehér-zöld mentét viselne? A sajtó persze mindjárt azzal lenne hangos, hogy milyen nacionalista rajzfilm lett belőle.
hívta fel a figyelmet a kettőségre a vendég.
Kizárni a világot az életünkből nem lehet, egyetlen megoldás a tudatos médiafogyasztás lehet, tehát amikor mi irányítunk, nem pedig a média. A kérdés csupán az, hogy meg tudjuk-e tenni, hogy nem szeretjük meg a csali ízét vagy minden horogra ráakadunk...
