Újra vannak magyar szentmisék a pozbai kegyhelyen
A magyar szentmisék három éve maradtak el teljesen, 2019-ben az utolsón alig negyven ember vett részt. Wurczer Péter kezdeményezésére azonban idén pünkösdvasárnap újraéledt a hagyomány – évente többször magyar szentmiséket tartanak a pozbai Szentkúton.
Július 19-én is teljesen megtelt az árnyas völgy, amikor is Böjte Csaba ferences szerzetest fogadták a hívek. Ennek kapcsán beszélgettünk Wurczer Péterrel, a magyar szentmisék újraindításának kezdeményezőjével.
A Hétfájdalmú Szűzanya kegyhelyére mindig sokan zarándokoltak, mind magyar, mind szlovák hívek. Hogy látod, az utóbbi időben miért fogyatkoztak meg a kegyhelyen a magyar zarándokok?
Valóban, egyre kevesebben voltak a magyar szentmiséken, ezért az itteni szervezőgárdában erősödött a vélekedés, hogy nincs már ezekre igény. Nekem azonban meggyőződésem, hogy van, csak nem voltak az alkalmak eléggé népszerűsítve. Igaz, szórványban, de a környéken még igenis sok magyar él, akik igénylik a magyar nyelvű lelki feltöltődést. Tudtam, tenni kell ennek érdekében. Az idén tavasszal mondtam is a helyi plébánosnak, a Romániából származó Ioan Gondec atyának, hogy lehetne itt pünkösdi magyar szentmise. Jó, megbeszéljük, bólintott rá. Mosolyogva megveregette a vállam, és az ötlet mellé állt. Segítőket kerestem, felhasználtam az összes kapcsolatomat a sajtóval, de még így is gyomorgörccsel mentem a pünkösdi misére. Hátha mégse jönnek nagyobb számban a hívek…
Először körbe se mertem nézni a parkolóban, de végül láttam, nincs miért aggódni, tele volt autókkal, buszokkal, a Csallóközből, Zoboraljáról, Gömörből, a Garam mentéről, Magyarországról és még sorolhatnám. Ezek mind magyarok? – csodálkozott a plébános atya is.
Miért gondoltad, hogy neked kell tenned valamit a magyar misékért?
A magyarságom és a kereszténységem miatt. Mindkettő már kisebbségben van, ezeket az értékeket meg kell menteni. Magyar családba születtem, Magyarországon él a rokonság nagy része, a szlovák mellett a magyar szentmiséket is látogattuk. Csak egy baj volt, hogy velem nem beszéltek magyarul. Tizenöt éves koromban kezdtem el magyarul tanulni, mert éreztem az ellentmondást, vajon hogyan mondhatom, hogy magyar vagyok, ha nem beszélem a nyelvet?
Baracskai dédnagymamám rámutatott a szívemre, ott van a lényeg, mondta. Ha magyarnak érzem magam, megjön majd a nyelv- és történelemtudás is. Vele kezdtem el magyarul beszélgetni.
Barsbaracskán képviselő is vagyok, és alapítottam egy polgári társulást. Kolléganőmmel helytörténeti kutatásokba kezdtünk. Ehhez is kellett nekem a magyar nyelv ismerete, mert a levéltárakban semmi nincs szlovákul. Luky János barsendrédi történész barátommal se tudtam eleinte megbeszélni a dolgainkat magyarul. Hogy a nyelvet végül is jól megtanultam, magyar baráti körömnek köszönhetem, és most már a családom nagy része is magyarul beszél velem.
A másik ok a vallásos neveltetésem. Meggyőződésemmé vált, kezdeményeznem kell a magyar misék hagyományának megújítását. Kiskoromtól jártam templomba, még baracskai református nagyanyám is elkísért a katolikus szentmisékre. És már kisgyermekként is láttam, a magyar misék sokkal pompázatosabbak, mint a szlovák nyelvűek. És ez nagyon tetszett. Mivel operaénekesnek tanultam, tudtam játszani az orgonán, és amikor hívtak, elvállaltam a kántori állást. Lett magyar orgonakönyvem, amihez természetesen magyar szentmise kellett.
Ha jól tudom, évi két magyar szentmise a terv.
Pünkösd vasárnapjára és a Hétfájdalmú Szűzanya szeptember 15-i ünnepére tervezünk ide magyar nyelvű szentmiséket. Ezt még kiegészíti olyan közismert személyek meghívása, akik erősítik a hitet és közösségünket. Mindehhez segítőtársam is akadt Hajtman Béla személyében, akivel sikerült meghívnunk a mindenki által ismert Böjte Csaba testvért a kegyhelyre. A kapcsolatteremtésben Molnár Imre történész is nagy segítségemre volt. A jeles eseményre összehoztam egy kórust is, ismert magyar nótaénekesekből.
Tanuljunk mennyei édesanyánktól, üzente Csaba testvér…
Böjte Csaba a szentmisét a környékbeli papokkal együtt celebrálta, több mint ezer hívő előtt. A maga laza stílusában mesélt történeteket az általa felkarolt gyerekek és családok életéből, rámutatva, a tényre, hogy vannak bonyolult élethelyzetek, amikor mi magunk se tudjuk, hová, merre lépjünk.
De csak akkor tudunk jó döntéseket hozni, hasznos tanácsokat adni, ha a Jézus Krisztus által mutatott utat és a Boldogságos Szűz-anya példáját követjük, ekkor szinte égi beavatkozásra változnak jóra a dolgok. Az már csak a jelenlévőkön múlik, életre hívják-e a Csaba testvértől kapott bölcs tanításokat.
Abban biztosak lehetünk, gyakran lesznek majd magyar egyházi alkalmak a Szentkúton.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/30. számában.
