Pozba

Pozba
község
magyar lakosság 1910
100%
500
magyar lakosság 2021
69%
313
Népesség: 453
Terület: 9,41 km²
Tszf. magasság: 155 m
Körzethívószám: +421 (0) 35
Irányítószám: 94151
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Bars vármegye Verebélyi járás kisközség

A község a Garammenti-hátság dombvidékén (Barsbesei-hátság), a Besei-patak partján, a Nagysurány-Léva vasútvonal mentén (megállóhely), Nagysuránytól 18 km-re északkeletre, Lévától 24 km-re délnyugatra fekszik. A községet érinti a Nagysurányt Garamkálnával (16 km) összekötő 580-as út, mellékutak kötik össze Alsópéllel (7,5 km), valamint Csekével (13 km). Nyugatról Bellegszencse, északnyugatról Barsfüss, keletről Barsbaracska, délről pedig Fajkürt községekkel határos.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Verebélyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont k.e.e. vármegye, Verebélyi járás). 1949-1960 között a Nagysurányi járáshoz tartozott, majd 1960-tól az Érsekújvári járáshoz. Területe (9,41 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Pozba a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, nyelvszigetet alkot, valamennyi szomszédos község szlovák többségű. 1910-ben 502, 1921-ben 589, 1939-ben pedig 725, kizárólag magyar nemzetiségű és túlnyomórészt (1921-ben 87,4 %-ban) református vallású lakosa volt. 1991-2011 között lakosságának csaknem egyötödét elveszítette (620 főről 509-re csökkent), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 16,3 %-ról 22 %-ra nőtt, de a lakosság túlnyomó többsége (74,5 %) továbbra is magyar nemzetiségű. A hagyományosan református vallású faluban 2011-ben a lakosság 66,4 %-a volt református, 16,7 %-a pedig római katolikus vallású.

Történelem

Korán lakott település, melynek első okleveles említését Róbert Károly királynak egy 1339-ben kibocsátott iktatóparancsában találjuk, mely a községet a Balogh-család birtokaként tünteti fel. A 15. század végén és a következő század első évtizedeiben a Fűssyek, majd az Atczél család lett a birtokosa. A 16. században több török támadást elszenvedett, míg 1606-tól a hódoltság része lett. A török kiűzése után a Balogh család szerezte meg a birtokot, majd a 18. században a Hunyadi család vásárolta meg, később a Kelecsényieknek volt itt birtoka. 1862-ben a község fele a Barlanghy család tulajdonába került. 1866-ban a földműveléssel, állattenyésztéssel és szőlőtermeléssel foglalkozó község lángok martaléka lett. 1913-ban a Nagysurány-Léva vasútvonal kiépülésével vasútállomás létesült a településen. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola és óvoda működik. Klasszicista stílusú református temploma 1785-ben, tornya 1928-ban épült. A község határában található Szentkútpuszta a környék kedvelt búcsújáróhelye.