Szentmise az „Ispita" kápolnában, és a néni, akinek nem jutott szentostya
Szombat reggel 8 órakor újra énekszótól volt hangos a somorjai Szent Kozma és Damján kápolna.
Az önkormányzat által 2020-ban felújított épületben hosszú évtizedek után mutatott be szentmisét Myjavec Pál plébános, akinek a somorjaiak köszönettel tartoznak azért, hogy minden hónap első szombatján újra és újra elhangozhat Isten igéje a kápolnában. Köszönet jár Bodó Anna igazgatónőnek és az öregotthon munkatársainak is. Egy biztos: megható és felemelő érzés volt együtt beénekelni az idén 300 éves épületet.
Jómagam Myjavec Pál plébános úrral a templomból sétáltam a kápolnához, melyhez egyenes út vezet a Fő utcán. Odaérve tapasztaltuk, hogy
a szentmisére már háromnegyed nyolckor érkeztek a hívek, s a kápolna, mely az öregotthon, azaz a volt Ispotályos ház mellé épült, már ekkor félig tele volt.
Több idős hölgyet tolószékben toltak be a szentélybe, ami szokatlan, mégis valamiért felemelő látvány volt. A mozgáskorlátozottságuk ellenére látni lehetett az igyekezetüket, az akaratukat, hogy Isten házában találkozzanak Jézussal. Az is eszembe jutott, hogy
az itt lakók, akik nem, vagy csak nehezen tudnak saját lábukon közlekedni, a vírus miatt legalább két éve alig vehettek részt szentmisén a korlátozások miatt.
Így egy picit érthetőbbé vált számomra az előző jelenet.
A kápolna teljesen megtelt. Bent körülbelül ötvenen, az öregotthon kapualjában – ahonnan be lehetett jutni a kápolnába – még legalább tízen hallgatták a szentmisét.
A nagy létszám mellett az is felemelő volt, ahogy a felújított szakrális térben zúgott az ének: őszintén, teli szívvel, bezengve a teret.
Áldozáshoz is rengetegen járultak, s az egyik néninek, aki tolószékben ült, mivel a végére maradt, nem jutott szentostya. Az atya láthatóan sajnálta az esetet, de többen odamentek a nénihez a hívek közül, és vigasztalták, hogy a legközelebbi alkalommal majd jobban figyelnek. A néni elfogadta a sorsát, s a záróének után még egy dallamra rázendített, mely nagyon ismerős volt számomra. De nemcsak számomra, hiszen több hívő érdeklődött az ének iránt, melyről kiderült, hogy zarándoklatokon szokták énekelni.
Nekem nagyon beleégett a dallama a fülembe, így megkérdeztem a nénitől, hogyan kezdődik a szöveg, majd pedig kikerestem, s aznap kétszer is elénekeltem magam az autóban.
S hogy a Kedves Olvasó is éneklehessen, ha szeretné, megosztom Önökkel a szöveget.
Máriához, drága Szűzanyánkhoz
Máriához, drága Szűzanyánkhoz
Tisztelettel járulunk,
Őt dicsérje hangos énekével
Bizodalmas szózatunk.
Skapuláré szende királynéja,
Kármeliták kegyes pártfogója.
Jóra térő bánatos kebellel
Lábaidhoz borulunk.
Máriában kelt fel a világnak
Tiszta fényű csillaga,
Benne támadt lelki üdvösségünk
Leggyönyörűbb hajnala.
Üdvözölt légy, Kármel ékessége,
Szétsugárzó kegyelmek edénye,
Tölt edény és benne sebeinknek
Üdvözítő balzsama.
Máriánál, égi pártfogónknál
Van segítség, oltalom,
Száll zajongó kebleinkre nála
Csendesítő bizalom.
Hét örömmel áldva Istenünktől,
Szent öröm közt vált meg életétől,
Felvitetvén mennyek országába,
Örök élte vigalom.
Máriának vállruhája rajtunk!
Gyermekének ismeri,
Ki beírva egylete sorába
E közös jelt viseli.
Ékesítve szent ruházatával,
Mint erős védelme paizsával,
Lelkeinket szörnyű kárhozatnak
Lángja már nem égeti.
Máriáért lelki fegyverinkkel
Mi vitézül harcolunk,
Mert hazánknak ő dicső vezére,
Ő királyné asszonyunk.
Bölcs vezére minden harcainknak,
Ha veszélyek ellenünk rohannak,
Szűzanyánk! végy karjaidra minket,
Amidőn majd meghalunk.
